Regények - 39.oldal

- Ugyan már, nekem bármit elmondhatsz, ezt tudnod kell - néztem a szemébe -, de nem erőltetlek,
ha nem akarod, nem mondod el.
Simogattam a hátát majd be ültem a mellette lévő hintába és csak néztem őt.
- Ha elmondanám őrültnek fogsz találni! - nézett a földre...

Rain Spencer Dawn az olyan lányok közé tartozik, akinek mindenki szeretne a barátja lenni. De úgy tűnik, a személyes vonzereje rengeteg problémát is okoz neki. Rengeteg fiú és lány epekedik utána, de ő, mélyen legbelül, tudja, hogy csak egy ember van, akivel boldog lehetne. A titokzatos lány, akiről már hosszú ideje álmodozik. És ekkor jön Charity, aki pont akkor érkezik az iskolába, amikor Rain legjobb barátja, Miranda, bevallja, hogy mit is érez iránta. Rain pedig rájön, ki is az a lány,...

"Telnek a napok, és lassan elér minket az ősz. András pedig minden nap jön értem, este pedig hazavisz. Az ajtóban búcsúzunk hosszasan, és a csókjaink egyre szenvedélyesebbek. Már nem bírunk magunkkal. Néha elkalandoznak a kezei, és én egyre jobban vágyom rá. Már rengetegszer fűzött, hogy legyek vele, de még korainak tartom."

Remélem, ez a fejezet már nagyobb sikert arat, ha tetszik, ha nem, kérlek írjátok meg! :)

"A szememet szorosan bezárom. Egy férfi keze simogatja az arcomat, majd egyre lejjebb halad. A nyakamat és a mellemet cirógatja, csókolgatja. Olyan jó érzéssel tölt el, fantasztikusabb bárminél. A szájába veszi a mellbimbómat és szívni kezdi. A hajába túrok és rászorítom a fejét a mellemre. Intenzíven szívja, már lassan fáj, én nyögök és rángatózok. Az élvezetek közepette kinyílik a szemem, és az arc, ami a mellemen fekszik András arca. Csak nézem, ahogy egyre több örömet akar nekem...

"- Elég legyen! A hölgy segítségért kiáltott, maguk meg röhögnek, mint a hiénák! Szégyelljék magukat! – hangzik a kiabálás, amire mindenki felfigyel, és azonnal abba is marad a kacagás. Mindenki elkezdi keresni a hang forrását. Én is próbálom lassan felemelni a fejem, látni szeretném a megmentőm."

Rettentően kétségbe voltam esve. Tegnap még abban a tudatban éltem, hogy a falkában fogom leélni hátralévő életemet, nyugalomban, anyámmal és Félixxel az oldalamon és majd persze egy vérfarkas férjjel, aki elfogad annak, ami vagyok. Talán az utóbb említett személlyel. De talán hinnem kéne a mondásnak, miszerint semmi sem biztos. Hiszen körülbelül tíz perccel ezelőtt, megismerkedtem két vámpírral, az egyikről kiderült, hogy az apám, a másikról meg, hogy a jegyesem. Holnap el kell hagynom...

"A bálba lassan mindenki megérkezik, és mi belekezdünk a zenébe. A parkett teljesen üres, mindenki beszélget. Vannak itt színészek, színésznők, bankárok és természetesen a felső tízezer jeles képviselői, szóval mindenki, aki számít. Gyönyörű libbenős estélyikben jelentek meg. Mindenki az Anna-bálra készült legalább fél évet. Erre az eseményre csináltatta a ruháját, vagy éppen ezért az eseményért ment még tavasszal gyorsan férjhez, hogy az estélyen bemutathassa „élete szerelmét” ennek...

"Kiszolgáltatottan négykézláb markolom a vörös lepedőt, miközben egy férfi hatalmas mozdulatokkal hátulról belém teszi a férfiasságát. Élvezem, ahogy megmarkolja a fenekem és magához húz. Hatalmas nyögésekkel könyörgök, hogy csinálja erősebben és mélyebben, és ő a kérésemnek eleget is tesz. Mélyre hatol a puncimban, és én sikoltozásommal tetszésemnek hangot is adok. Már érzem, hogy nem kell sok, és átlépek a gyönyör kapuján, de akkor…"

A történet a Kocsma-sorozat (Búfelejtő; Új barátságok, új kihívások; Meló) újabb eleme. Többnyire igyekszem a történeteimet úgy összehozni, hogy azok önmagukban is élvezhetőek legyenek, és az utalásokat lehetőség szerint minél jobban megmagyarázni, hogy, ha nem is 100%-osan, de érthető legyen minden. Ez a történet viszont inkább a sorozatba illeszkedve nyeri el valódi értelmét. Azt nem mondom, hogy a többi történet ismerete feltétlenül szükséges, mert nem tudhatom, de mindenesetre talán...