Trollok Szövetsége (1.rész)

Miután majdnem fél órán keresztül némán ült a hideg betonon, Rain felállt és nagyot sóhajtott.
– Én mondom neked, ez rohadtul igazságtalan volt tőlük Egyszerűen ki lettünk baszva az utcára. Ez a nagy büdös helyzet.
Baraka, aki továbbra is ülve maradt, szomorú sóhajjal jelezte az egyetértését. Rain ideges fel-alá járkálásba kezdett, néha egy pillanatra megállt, felnézett a csillagokkal teli égboltra, vagy végigmérte saját lila ruháját. Baraka koromfekete szeméből lassan könnyek kezdtek hullani. Éles fogakkal teli szája egyre lejjebb görbült, mígnem hangos zokogásban tört ki. Ezt látva Rain gyorsan odalépett hozzá, és erélyes hangon rászólt.
– Mi művelsz te szerencsétlen? 



Baraka rögtön abbahagyta a sírást, és döbbenten meredt a társára. Halk morgást hallatott, majd széttárta a kezét.
– Ne mondd már nekem, hogy szerinted ez az egyetlen, amit tehetsz! – folytatta szigorú tekintettel Rain. – Egyébként is mi okod lenne sírni? Tett értünk Shao Kahn valaha bármit is? Szerettél te egyáltalán közéjük tartozni? Mindkettőnket folyton csesztettek több éven keresztül! Engem Ermac, Skorpió és Reptile baszogatott megállás nélkül azzal, hogy elég nindzsájuk van már, rám mégis mi szükség lenne! Meg ugye én csatlakoztam a legkésőbb hozzájuk! És akkor mi van? Ennyi erővel Hófehérkét is elküldhette volna a hét törpe, nem? Téged meg képesek voltak azért kivágni az utcára, mert Mileena sokkal jobb, mint te, ráadásul majdnem ugyanolyanok vagytok! Nálam meg még ennyi okuk sem volt rá, hogy kidobjanak… már bocs.
Baraka megcsóválta a fejét, morgott néhányszor, de továbbra is halkan szipogott. Rain közben egyre dühösebb hangon folytatta.
– Tudod, mit gondolok? Örülök, hogy végre otthagyhattam azt a bagázst! Elegem volt már belőlük! Egyik hülyébb, mint a másik, Kahn meg aztán tényleg felteszi a koronát arra a bandára. Olyanok így együtt, mint egy zenekar, aminek a vezetője azt mondja a többieknek, hogy „Figyeljetek már, adjatok egy zongorát, és akkor majd én hegedülök, mert úgyis dobolni tanultam”! Hogy dögölne meg mindegyik!
Dühében az ég felé emelte a kezét, és egy vad ordítás kíséretében egy villámcsóvát lőtt fel. Baraka tágra nyílt szemmel bámult rá. Rain leengedte a kezét, sóhajtott néhányat, majd a társa felé fordult, és könnyed hangon azt mondta.
– Na, ez jólesett.
Az égbolt hangos dörgést hallatott, majd kövér cseppekben szakadni kezdett az eső. Baraka elhúzta a száját, aztán ő is felállt, és lassan Rain felé mutatta a feltartott hüvelykujját.
– A kurva életbe! – morogta Rain.
Gyorsan körülnéztek a kihalt kikötőben, majd Baraka odasietett az egyik közelükben lévő konténerhez. Megállt előtte, kieresztette az alkarjában lévő pengéket, melyekkel alig fél perc alatt sikerült felfeszítenie az ajtót.
– Ha Kahn ezt látta volna, biztos nem küldd el – mondta Rain, amit Baraka keserű horkantással nyugtázott.
A konténer belseje színültig volt burgonyával, Baraka és Rain éppenhogy elfért odabent. Az ajtót csak résnyire csukták be, hogy kintről beszűrődjön némi fény.
– Itt mindjárt más – motyogta Rain, majd csend telepedett rájuk.
Hosszan hallgatták a konténer tetején kopogó esőcseppeket, mígnem Baraka megbökte Rain vállát, és mikor az ránézett, megkérdezte:
– Argh?
– Aha, hogye! – vágta rá azonnal Rain. – Méghogy próbáljunk meg elmenni Raidenhez, mi? Mert biztos befogadna, ugye?
– Argh?
– Hogyhogy miért? Ellenségek vagyunk, rémlik? Meg különben is, fikarcnyit sem érdekelné, hogy száműzöttek lettünk! Arra meg ne is számíts, hogy majd Liu Kang meggyőzi őt! Egyszer régen tökön rúgtam, kizárt, hogy megtenné ezt nekünk! Meg egyébként is, miért mennénk hozzájuk? Ők sem különbek, mint Kahnnék! Idióta egy társaság, az intelligenciaszintjük alulról szürcsöli a talajvizet! Raident meg inkább felejtsük el, úgy, ahogy van! Egy dolog van, amiből Raidennek több jutott, mint Kahnnak, és ez az egó! Tudod, mi a jelmondata? Az, hogy „Mindenki azt csinál, amit akar, feltéve, hogy mindenki azt akarja, amit én mondok!”.
– Argh… – sóhajtotta Baraka, majd csalódottan lehajtotta a fejét.
Rain egy darabig csendben volt, majd valósággal kitörtek belőle a szavak.
– De miért kéne egyáltalán tartoznunk bármelyikőjükhöz is? Miért kéne függnünk tőlük?
Baraka megdöbbent fintorral fogadta a hallottakat.
– Ne nézz így! Komolyan mondom, miért ne lehetnénk egy különálló csapat? Akik nem tartoznak sem Raiden seregébe, sem a Külső Világ embereihez? Egy csapat, aminek célja, hogy bosszút álljon mindazokon, akik kirekesztették őket, és hosszú éveken át megkeserítették az életünket!
Rain minden egyes szó után egyre jobban fellelkesült. Hirtelen előrelépett, és kinyitotta a konténer ajtaját.
– Látod, Baraka? – kérdezte az esőáztatta kikötőre mutatva, de ő maga nem nézett oda, szemét a társa tekintetébe fúrta. – Látod ezt? Ez a világ, amiben eddig szolgaként éltünk!
– Argh…
– Ez az a világ, ahol eddig megmondták nekünk, hogy mikor mit csináljunk, mikor mit tegyünk, sőt, mikor mit gondoljunk! Szerinted tényleg ezt érdemeljük? Nem érzed, hogy ennél jobbak vagyunk?
Baraka óvatosan az ajtó felé bökött a kezével, de Rain nem vett róla tudomást.
– Hát én azt mondom neked, hogy elegem van abból, hogy mások csicskája legyek! Ennél többet érdemlek! És te is, Baraka!
– Argh…
– Ne szólj közbe! Érzem, hogy eljött a változások ideje! – egy pillanat szünetet tartott, amíg a nyitott ajtó felé fordult. – Ahogy végignézek ezen a tájon, egyből látom, hogy…
Hirtelen azonban elakadt a szava. Úgy érezte, nem lenne helyénvaló befejezése a mondatnak az, hogy, amit lát, az egy legalább két méteres, izmos rendőr egy akkorra gumibottal a kezében, mint egy kisebb gépágyú.
– Jó estét kívánok! – kezdte rekedtes hangon, majd alaposan végigmérte mindkettőjüket. – Látom, jól sikerült a jelmezes buli, ugye?
– Milyen… mégis miféle… – kezdte dadogva Rain, de a rendőr egyből közbevágott.
– Ma már maguk a harmadik csapat, akikbe belebotlom. Beöltöznek, részegre isszák magukat, aztán én meg kapom a riasztást, hogy garázdálkodnak parkokban, buszmegállókban, vagy éppen egy… kikötőben.
– Nézze – kezdte Rain megpróbálva minél nyugodtabb hangot megütni –, mi nem vagyunk részegek, egyszerűen csak behúzódtunk ide az eső elől, mert…
– Kérem, ne ellenkezzenek! A saját érdekükben.
A rendőr leakasztott egy bilincset az övéről, és egy lépést tett feléjük.
–Most! – kiáltotta Rain, és meglendítette az öklét a rendőr feje felé. Ő azonban egy gyors mozdulattal elkapta a csuklóját, és kirángatta a konténerből Raint. Baraka mindvégig kővé dermedve állt.
– Csinálj már valamit, te szerencsétlen! – kiáltott felé Rain, de többet nem mondhatott, hiszen a rendőr gumibotja hangosan csattant a fején, majd a gyomrán.
Ezt látva Baraka végre felocsúdott a döbbenetből, és megindult a rendőr felé. Vagyis csak indult volna, mivel megbotlott a vizes betonon, és hasra vágódva csúszott egészen a férfi lábáig. A rendőr felemelte, mint valami könnyű ronybabát, majd őt is gyomron vágta. Rain ezzel egyidőben felpattant, és hátulról ugrott rá a rendőrre, karját a nyaka köré kulcsolva. A férfi próbálta lerázni őt magáról, ám mielőtt ez sikerülhetett volna, Rain elektromos ütéseket küldött a testébe, amikkel térdre kényszerítette. Baraka felegyenesedett, majd egy jól irányzott rúgást helyezett el a rendőr arcán, aki kábultan rogyott a földre. Rain rögtön odaugrott a teste mellé, és megbilincselte a kezét.
– Hű, ez igen! – kiáltotta, és lelkesen ugrálni kezdett a test körül, akár egy kisgyerek.
Baraka felnevetett, majd ő is követte a példáját.
– Láttad ezt? Hogy elintéztük már! Királyak vagyunk, mi?
– Argh!
– Lenyomtuk, pedig volt vagy százötven kiló… csak az ökle! És mégis! Megmutattuk neki!
– Argh!
Miután kissé megnyugodott, Rain befejezte az ugrálást, nagyot sóhajtott, és Baraka felé fordult.
– Látod, pont erről beszéltem az előbb. Képesek vagyunk győzni. Ha ezzel a rendőrrel sikerült, bárkivel sikerülhet.
Hosszú csend következett. Rain és Baraka mozdulatlanul állt az esőben, miközben mindkettőjük fejében ugyanaz a gondolat kezdett teret hódítani.
– Nem tudom, te hogy gondolod, de szerintem azzal, hogy Shao Kahn elküldött minket, megszerezte a két legnagyobb ellenségét.
Baraka lassan elmosolyodott, majd bólintott. Rain közelebb lépett hozzá és suttogva folytatta.
– Mutassuk meg nekik, hogy velünk nem lehet packázni. Tegyük tönkre az életüket. Keserítsük meg minden pillanatukat a hátralévő életükben – itt tartott egy kis szünetet, majd némi gondolkodás után hozzátette: – Ha úgy tetszik, trollkodjuk szét mindazt, amit eddig felépítettek. Benne vagy, Baraka?
Pont, mikor egy villám hasított át az égbolton, Rain és Baraka egy erős kézfogással pecsételték meg a Trollok Szövetségét.