Regények - 122.oldal

- Gondolhattam volna… - állapította meg. –Még mindig szeretsz! Még mindig… - Egyre jobban közeledett az arcuk. Soulness hirtelen elkapta a fejét.
- Mondtam, nem! – megvetően nézett a nőre. –Liona, kettőnk közt mindennek vége! Összejöttél mással, és itt hagytál! Ezek után nekem beszélni valóm veled nincs!
- Ne ordíts! – Liona tudta mit csinál. Megfogta Soulness karját, és magához húzta. –És ne ellenkezz! Ezeket a dalokat nekem írtad, tudom…
- Nem… - Soulness már csak...

- Mi a fenét műveltél magaddal?!
Veregetni kezdte Soulness arcát, de még ez sem segített, a gitáros, ernyedten nyúlt el a karjaiban.
- Uramisten! – Laus szóhoz sem jutott. Nem látott még így embert.
- Mi a franc van veled Soulness?! –Micha kétségbeesetten veregette tovább Soulness sápadt arcát.
Laus lehajolt, megnézte fiú pulzusát.
- Még él…
- Kösz hogy szólsz! –Micha végigsimította ájult barátja fürtjeit. –Hozz egy kis vizet! ...

A fiú ugyan titkolta csalódottságát, hosszú idő óta ez volt ez az időszak volt a legeslegjobb az életében. Bár még nem ment el a lány, már nem érezte azt a bársonyos illatot, amit Mia lénye árasztott.
Már hiányzott neki. Engedte, hogy Mia ujjai lassan elmerüljenek a fürtjeiben.
- Úgy volt hogy ma be kell mennem… - suttogta szomorúan, majd hangja eltökélté vált. –De együtt akarok lenni veled, és holnap után úgyis karácsony lesz, nekem meg nincs semmim itthon… Szeretném, ha...

Nem hittem volna, hogy egy gyereket ilyen sokáig tart elaltatni. Már 10 óra volt, amikor végre kiszabadultam a szobájából. De mielőtt elaludt volna, megígértettem vele, hogy nem szól a buliról a szüleinknek.
Amikor leértem, a hangulat már a tetőfokon volt. (Ami nálunk nagyjából annyit jelent, hogy már senki sem volt józan.) Tamás még mindig ugyanott ült, és meredt a semmibe. Odamentem, és megkérdeztem, hogy kimenjünk- e levegőzni. Elég ramatyul nézett ki. (Úgy éreztem, nem csak az...

Lassan, bizonytalan léptekkel elindultam a bejárat felé. Útközben letettem a poharat a hall közepén álló asztalra. Mikor odaértem neki támaszkodtam az ajtónak, s halkan elfordítottam az ajtóban a kulcsot. Nagy levegőt vettem, majd kitártam. Nem is tudom igazából, hogy mit vártam, meglehet még a legrosszabbra is felkészültem. Ehelyett nem volt ott semmi sem, csupán a hűvös levegő tódult be. Megkönnyebbülve kiléptem, hogy megbizonyosodjak igazamról, s ezután már csak a magyarázatot kerestem....

Bejött…és…és… és állati szuper volt, és olyan tökéletes és olyan jó volt, hogy azt hittem a mennyországban járok! –Visította nevetve. –Még sosem voltam ennyire jól, Soulness olyan gyengéd, hogy majdnem elolvadtam tőle… És a tegnap este… Az gyönyörű volt… Fantasztikus! Nem hittem hogy ilyen, de ez minden egyes képzeletet túlszárnyalt vele kapcsolatban!
- Szóval akkor bevált a svéd szerető… - Melissa féltékenyen nézett a sugárzó Miára.
- Melissa! –Az összes lány mérgesen ránézett....

Félve behunyta a szemeit, megfogta gyöngéden a lány fejét, és az ajkait kezdte keresni. Mikor megtalálta, forró csókot pecsételt rá, Mia ettől megint a mámor tengerén érezte magát, ahonnan csak egyetlen kiút létezett.
- Most csak is rajtad áll, hogy folytassam- e… De csak akkor teszem meg, ha te akarod. –Soulness melegíteni kezdte a lány még mindig elgémberedett ujjait.
- Mit? –Mia még ki sem józanodott az előző csókból.
Megint érezte az ajkainál a fiú ajkait. A nyelvével...

Azt hitte Soulness valami rendetlen házban lakik, de ez a tisztaság, ez a pompa már- már rémisztő volt számára. Néhány szekrényen fekete, és piros mécsesek voltak, ettől is volt annyira egzotikus a ház. Mia megpillantott egy vastag borítékot. Azt hitte pénz van benne, amit Soulness a szüleinek szán, vagy valakinek, aztán csak nem hagyta nyugodni. Felemelte a borítékot, és lemeredt. Fényképek voltak benne. Kicsúsztatta őket, és nézegetni kezdte. Soulness és egy nő...

- Akkor látlak… Szia… - Soulness mielőtt még Mia válaszolhatott volna letette a telefont, és öltözködni kezdett. Magára vette a kabátját, a cipőjét, és szinte szárnyalt le a lépcsőn. Valami ismeretlen érzés fogta el, amitől madarat lehetett volna vele fogatni. Eddig is szerette volna látni Miát, de hogy most végre a lányt tényleg a karjai közt tarthatja rövid időn belül, úgy hatott rá, mint a kábítószer. Futott a városon keresztül, embereket fellökve, borogatva maga után, de ez mind most...

Másnap reggel a csapat keserves vonyításra ébredt. Talán nem csak ők, hanem az egész erdő is. Az egyik kölyök elpusztult. Este kimehetett véletlenül a fészekből és pihés kis teste megfagyott. Mindenesetre az éhes farkasok vicsorgó fogakkal megindultak felé, de most a daliás hím állt az útjukba. Nem engedte kölykét megenni. Ő is éhes volt már, hisz este óta nem evett, de ő inkább éhen pusztul, minthogy elfogyassza a halott gyermekét. A kicsik ebből mit sem sejtve elkezdtek szopni reggeli...