G.O.D 12-13

12. A vizsgálat

Reggel, Mia megint elment a Hotelbe, ahol Soulness volt rövid ideig vendég.
A repülőjegyet ott találta az asztalon. Este hatra szólt, még együtt lehetnek egy kicsit. Mikor belépett a szobába, Soulness a cuccát pakolászta egyik helyről a másikra.
- Segíthetek?
- Szevasz! Igen, jól jönne, egy segítő kéz… - Rámosolygott Miára, de ez már nem az a felhőtlen mosoly volt. Igazából borongós hangulata volt Soulnessnek. Egy fekete selyeminget kapott magára, farmernadrággal. Mia hirtelen megpillantott valamit.
- Hé állj csak meg!
Soulness a lányra nézett, nem értette mi a gond.
- Te kifestetted a szemed?
- Öööö… - Soulness nem találta a szavakat, általában csak akkor festi ki a szemét, ha fotózzák őket, most valahogy jólesett neki reggel, hogy kisminkelje magát, addig sem gondolt Miára. Bizonytalanul elmosolyodott.
- Jól áll… - Mia nem tudott mást mondani. Egy kicsit sajnálta Soulnesst, hogy megint vissza kell csöppennie a „szürke” hétköznapokba. Vagy talán magát sajnálta, mert félt, hogy soha többé nem láthatja Soulnesst?
Csöndesen pakoltak tovább. Mikor végeztek csöndben leültek egymással háttal, mintha nem lett volna mondai valójuk egymásnak.
Az idő meg rohamosan telt.
- Lassan indulnunk kellene, nem? –Soulness feszültnek látszott, már negyed ötkor indulni akart.
- Felőlem! –Mia megrántotta a vállát. Felkapott egy kisebb csomagot.
- Hé, mit csinálsz? –Soulness kivette a lány kezéből a tatyót.
- Segítek… - Mia úgy mondta, mintha ez magától értetődő lett volna.
- Oh, köszi de nem kell… - Soulness elpirult a lány segítőkézségén.

Lassan elindultak. Először a kórházba mentek Lausért. Mikor megérkeztek a dobos már várta őket a bejáratnál.
- Minden rendben? –Soulness egykedvűen amolyan illendőségből kérdezte meg barátját.
- Igen, és nálatok? - Laust látszólag még mindig zavarta Mia jelenléte. Ötkor elértek a reptérre... Mia egy kicsit morcos volt, amiért hamarabb jöttek, de ezt legyőzte az elmondhatatlan fájdalom, ami lelkében dúlt. Észre sem vette úgy repült az idő. Mire észbe kapott már háromnegyed hat volt. Soulness, és Laus csak ott ült mellette, és bámultak maguk elé. Nézte egy kicsit őket, majd úgy döntött, hogy most kell elszakadniuk. Soulness azon agyalt, hogy a következő pillanatban itt marad Miával, és felteszi egyedül Laust a gépre. De tudta, hogy ez egy lehetetlen vállalkozás. Mia lassan odalépett hozzá ő, pedig ránézett. Gyönyörű szemei voltak, látszott bennük a kétely, a félelem, a bizonytalanság. Remegett a tekintete.

Ő is felállt. Mélyen a lány szemébe nézett úgy, mint még azelőtt soha. Mia átkarolta őt. Soulness egy kicsit eltolta magától a lányt. Mia ránézett, és a következő pillanatban megcsókolta, nem tudta magát türtőztetni. Elkezdett könnyezni. Soulness erősen magához szorította, a lány érezte az arcán a gitáros forró könnyeit is. Mindketten sírtak. Aztán Mia lassan eleresztette őt, de Soulness kezét még mindig fogta. Utoljára szemeztek. Soulness szemfestéke teljesen elmosódott. Mia nyomott egy puszit az állára, a gitáros elengedte a kezét. Soulness megfordult, szorosan behunyta a szemét, és útnak indult. Futott, Laus alig bírta követni. Soulness úgy érezte, nem szabad visszanéznie, mert ott ragadna a lánnyal… A repülőgépet sikeresen elérte, bár azt kívánta, bárcsak lekéste volna a járatot. Üresen nézte az ablakon át a távolodó Budapestet, és egyre csak bánta hogy elment, és otthagyta Miát egyedül. Felrakta a discmant, és elaludt. Álmaiban még mindig vele volt…
Mikor megérkeztek Stockholmba, a többi tag ujjongva fogadta a két leszakadt tagot, Soulness mégsem volt olyan boldog. Hiányzott neki Mia, a lány hangja az illata. Látni szerette volna, csak épp…
- Hol a francba van az a cetli!? –Keresni kezdte azt a kis lapot, amire felírta a telefonszámot. Fel akarta hívni Miát, hogy a lány ne veszítse el a reményt, ő tényleg komolyan gondolta amiket mondott. De a kis reményteljes papír fecnit nem találta sehol.
- A francba! –Lerogyott a székre.
- Mi van? –Micha leült mellé. –Hogy van Mia…?
- Jól… - Soulness a kezébe temette az arcát.
- És neked mi a bajod?
- Elvesztettem a telefonszámát! –Soulness úgy nyögött fel, mintha az egész élete odalenne, egy rossz kis fecni miatt. Mi tagadás így is érezte magát. Aztán hirtelen szédülni kezdett, és köhögni. Micha aggódva nézett rá, barátja régebben sohasem volt beteg, nem volt az a fajta akit ledönt az influenza, az inkább a dobosra volt jellemző. Féltette Soulnesst.
- Mi történt? Soulness jól vagy? Jó érzed magad? –Csak pattogott Soulness körül tehetetlenül. – Hozzatok neki egy pohár vizet!

A többiek is észrevették hogy Soulness nincs jól, Friol kirohant egy pohár vízért. Mikor visszaért, már mindenki a gitáros körül legyeskedett. Soulness csak bizonygatta hogy nincs semmi baja, a többiek viszont nem hitték el neki, megrémültek hogy oda lesz az aranytojást tojó tyúk. Főleg Friolnak volt fontos pénzügyileg Soulness, nem tudta volna elképzelni magát, hogy naphosszat egy koszos fecni felett ül, és rímeket próbál faragni. Soulness szövegeiből viszont sütött az érzelem ezért tettek óriási rajongótáborra szert. Mikor Soulnesst végre elengedték, vagyis hazakísérték nehogy összeessen az utcán, a fiú fáradtan, és szomorúan ballagott be a luxuslakásába, amit most nem tekintett másnak, mint magát a magányos barlangot. Lehúzta a sötétítőket, és bement a hálószobába. A falon díjak, szobrok voltak felsorakoztatva, unalmasan haladt el mellettük, egyhangúnak találta a hazát. Leült az ágyra és a semmibe meredt. Még soha nem találta magát ennyire egyszínűnek, és ennyire rossznak. Elvesztette annak az embernek a telefonszámát, akivel talán boldog is lehetett volna. Aztán azok a mondatok öltöttek a fejébe, amit Friol mondott. Holnap fel kéne venniük néhány számot az új lemezhez. Az új lemez! –Soulness felsóhajtott, a dalszövegek megvoltak, de most semmi kedve sem volt ismét feléjük görnyedni. Az utóbbi időben iszonyúan fáradékony volt. Elhitette magával, hogy nincsen semmi baja, közben minden este iszonyúan fájt a feje.

Azzal nyugtatta meg magát, hogy az utóbbi időben túl sok stressz érte, ezért küzd alvászavarral, és fejfájással. Viszont most már érezte kezd komollyá válni a játék. Eldöntötte, ha még egyszer rosszul lesz elmegy az orvoshoz. Lefeküdt, de ismételten nyugtalan volt, forgolódott az ágyában ahol máskor nyomban elnyomta az álom. Késő éjszaka megint rosszullétre ébredt. Sokkal jobban fájt a feje mint máskor, alig bírta kinyitni a szemét. Hirtelen hányinger fogta el, kitámolygott a vécébe. Megint a régi dolgok: hányás orrvérzés. Hirtelen fulladozni kezdett. Mikor lenézett meglepődött. Vért köhögött. Soulness kezdett egy kicsit rettegni, hogy komoly lehet a gond, a következő pillanatban, mintha megszűnt volna lenni…

Másnap reggel telefoncsörgésre ébredt. Felült, először azt sem tudta hol van, majd mikor felismerte, hogy a fürdőben van, kirohant a telefonért.
- Ha…Ha…Haló… - Még mindig görcsöt érzett a torkában.
- Merre vagy? Nem azt beszéltük meg, hogy… - Micha volt, Soulness hallotta, hogy az utcáról beszél, valahol a belvárosban, feltételezhetően a lemezbolt elől.
- Úristen! –Soulness az órára pillantott, már háromnegyed tizenegy volt. Aztán eszébe jutott a tegnapi ígérete saját magának, és az is amit Friollal beszéltek.
- Itt vagy még?- A vonal túlsó végén egy türelmetlen mérges hang hallatszott. A következő pillanatban, egy dudáló busz száguldott el, Micha mellett, Soulnessnek méterekre kellett eltartania a fülétől a telefont, hogy ne süketüljön meg. Ennyiből meg tudta állapítani hogy Micha valahol Nybro- n van, mivel arrafele volt a stúdió.
- Ja, igen, persze! –Soulnessnek gyorsan kellett cselekednie. –Micha, gyere már erre légy szíves, nekem van egy kis gondom, de odaadom az anyagot… mára nélkülöznötök kéne, van egy kis dolgom…
- Jó, indulok… - Micha számára nagyon gyanús volt Soulness viselkedése, mióta visszajött megváltozott… Még soha nem halasztott el lemezfelvételt.

Rémes csönd, egy néma térben. Soulness csak ült, és idegesen nézett a földre. Egyedül volt a váróteremben, mégis úgy érezte, nyüzsögnek körülötte. Aztán egyszerre csak kinyílt az ajtó, és egy középkorú férfi nézett ki rajta.
- Fáradjon be! –Hívta Soulnesst. A fiú felállt, bizonytalanul belépkedett a orvosi rendelőbe…
- Hmmm, elgondolkodtató, amiket mondott, lehet hogy csupán egy egyszerű vírust kapott el, több mint valószínű, de azért elvégeztünk néhány vizsgálatot, hogy tudjam mivel is állunk szemben.
- Értettem… - Soulness bólintott.
A doktor észrevette a zsebében lévő cigarettacsomagot.
- A dohányzást viszont sürgősen mellőznie kell, ha nem akar nagyobb gondot!
- Természetesen… Akkor majd jövök a vizsgálati eredményekért… Soulness felállt. –Viszlát!
- Viszlát!
A gitáros egykedvűen kibandukolt, kidobta a kukába a cigis dobozt, aztán néhány lépés után megfordult, és visszament érte…

13. Kis magyarok Svédországban


6 hónappal később:
Mia sok ideje még csak nem is hallott Soulness felől, nem értette, hogy a fiú hogy felejthette el őt, ilyen könnyen, egyszerűen. Tél volt, a frissen hullott hó, pedig csak úgy terpeszkedett a fák ágain. Elég régen volt már az a gyenge kis flört köztük, Miában mégis elevenen éltek az emlékek, akár csak a csókok. Csak egy újabb klip jött ki az Soul Of Ghost. Egyik délután a barátnőivel beszélgettek, és az unokatestvérével Cassandrával. Miának szokás szerint rossz kedve volt, a többiek pedig már kezdték ezt unni.
- Mia ne rágódj már ezen! Mit képzeltél? Ő egy sztár, tetszett neki, hogy te csak úgy odaadtad magad neki, és játszott egy jót veled!
- Sandra te ezt nem értheted! Azt se tudom meg van e neki a telefonszámom, és amúgy is tudod mennyibe kerül egy külföldi hívás?
- Ne bocsásd magad hamis gondolatokba tudod, hogy a G.O.D úszik a lóvéban, pont Soulnessnek ne lenne, annyi hogy ne álljon egy hívást??! - Cassandra barátnője, tovább sorolta az érveket.

Mia is tudta, hogy az unokatestvérének, és a barátnőjének igaza van. Soulness, nem ígért neki semmit, csak azt hogy majd jelentkezik. Mégis az ő naiv lelke reménykedett, hogy Soulness tényleg igazat mondott.
Hirtelen csörgött a telefonja. Egy teljesen másfajta hangon csengett, mint azok akiknek bele van tápláva a száma. Megnézte, számára idegen szám díszelgett a kijelzőn. Felvette.
- Haló? –Remegett a hangja nem tudta kivel beszél.
- Tudom, elkéstem, és bánom hogy nem jelentkeztem. –Hangzott egy kissé komor hang angolul a vonal túlsó végéről. Mia azt hitte a következő pillanatban gutaütést kap.- Az a helyzet, hogy nem találtam meg a telefonszámodat, csak jóval később…
- Soulness? –Még mindig nem hitt a fülének… - Ho… honnan tudtad, hogy…
- Szerinted honnan tudtam? Az előbb mondtam el mindent!
- Nem tudom… - Mia elvörösödött, mikor a többi lány kérdezte hogy ki az. - Mi a baj? –Kérdezte, érezte Soulness hangján valami más, valami furcsa van.
- Szeretnélek látni…De olyan távol vagy!
- Megvártalak. Én is..
- Komolyan?
- Igen…
- Szegénykém, meg sem érdemellek…
- Ne mondj ilyeneket, inkább azt, hogy hol vagy!
- Itthon… és unatkozom…

- Mit keresel te otthon? –Mia hüledező tekintettel nézett fel Cassandrára, az pedig nem tudta mi a gond. –Koncertek, lemezfelvételek, esetleg interjúk? Vagy mi van?
- Semmi…
- Miért?
- Mert nincs semmi… Nyugodalom van, és szünet…
Miának most jutott eszébe hogy két nap, és jön a téli szünet. Ő egy héttel hamarabb eljött a koncert Mia.
- És mondd csak Soulness, meddig nem lesz semmi dolgod?
- Az ünnepekig biztos nem…
- Aha…
- Miért kérdezted?
- Lényegtelen! –Mia arcára kiült az a megrendíthetetlen mosoly, ami általában akkor tűnik fel, ha az embernek eszméletlen ötlete van.
- Majd még hívhatlak?
- Igen… Persze!
- Akkor szia!
- Szia
Mia letette a telefont.
- Na mondd már ki volt? –Cassandra és a többiek kíváncsian néztek az egyre csak vörösödő Miára.
- Lányok vár ránk Stockholm!

A lányok nem értették ezt a hirtelen elhatározást, mikor Mia elmagyarázta nekik, ők is fel voltak villanyozódva a z ötlettől.
A szülők jelentették a legkisebb gondot. A lányok azt mondták, hogy az osztállyal mennek, és egy kis győzködés elég volt még ahhoz is hogy az egész ünnepeket kint töltsék a fjordok rengetegeiben. A következő hétvége lázas pakolásban telt, persze Soulness erről nem tudott semmit. A következő BRAVO- ban megjelent a cikk, hogy a G.O.D tagok, vagyis csak Soulness Magyarországon maradt a busszal való gondokat eléintézni, és közben felszedett egy ápolónőt a kórházban. Mia ezen jól szórakozott eltette meglepetésként Soulnessnek.

Aztán vasárnap este hatkor végre eljött a várva várt pillanat, amit szerintem Mia várt a legjobban. A lány csoport kint ült a reptéren és nagyban beszélgettek, Mia csöndben ült a széken, és arról álmodozott hogy milyen jó is lesz neki Soulnessel.
Vettek néhány magyar újságot az útra. Fél nyolckor felszálltak a gépre. Ott feltették a cuccot, és elhelyezkedtek.
- „Kérem az öveket becsatolni! A gép Stockholmba pillanatokon belül elindul. Kellemes utazást kívánok!” Szólt a bemondó.
- Na hát akkor indulunk… - Alig, Mia hogy kimondta, becsukódtak az ajtók, és a gép megkezdte a felszállást.
Egy ideig kémlelte az ablakot, aztán elaludt. A többiek is elszunyáltak.
- … Köszönjük, hogy minket választottak, utazzanak velünk máskor is! –Mia bágyadtan kinyitotta a szemét a bemondó hangjára.
Elkezdte rázni a mellette szunyókáló Cassandrát.
- Ébresztő! Vár ránk Svédország!
- Mi? –Cassandra álmosan nyitotta ki a szemét…

Nem is volt olyan könnyű kikászálódniuk a gépből, de a gyönyörű város mindenért kárpótolta őket. Miának abban a percben csörgött a telefonja.
- Szia… - Soulness valamivel korábban hívta.
- Szia..
- Hiányzol… Látni szeretnélek… Ezért arra gondoltam…
- Cssss… - A lány percre elhalkította a gitárost. –Az álmod valóra vált, csak arra kérlek gyere értünk, mert nem tudom merre kell menni…
- Mi? –Soulness egyhangúan unalmas hangja most négy oktávot emelkedett. –Itt vagytok Svédországban, és nekem még csak…csak nem is szóltok, hogy jöttök… Merre vagytok? Azonnal indulok…
- Itt a reptéren…
- Akkor látlak… Szia… - Soulness mielőtt még Mia válaszolhatott volna letette a telefont, és öltözködni kezdett. Magára vette a kabátját, a cipőjét, és szinte szárnyalt le a lépcsőn. Valami ismeretlen érzés fogta el, amitől madarat lehetett volna vele fogatni. Eddig is szerette volna látni Miát, de hogy most végre a lányt tényleg a karjai közt tarthatja rövid időn belül, úgy hatott rá, mint a kábítószer. Futott a városon keresztül, embereket fellökve, borogatva maga után, de ez mind most nem érdekelte. A virágbolt előtt, hirtelen megállt, aminek az lett az eredménye, hogy orra esett. Feltápászkodott, és besietett. Kivett egy szál rózsát, a pultra dobott egy marék pénzt, és már futott is. Kint persze majdnem elütötte egy autó, amikor átvágott a kereszteződésen, de ez is hidegen hagyta. Bár mondjuk kapott néhány „dum”- ot.

Mikor elért a repülőtérre tétovázva nézett körül, hol az az ismerős arc akiért ennyire sietett, hogy szinte az életébe került. Beljebb rohant.
- Mia… - Halkan suttogta, mintha mindenki tudná kiről van szó. A tömegtől nem látott semmit, éppen akkor szálltak ki az utasok egy újabb gépből. Körbefutotta az egész repteret, Miának nyoma sem volt. Talán átvert? - gondolta Soulness, megindult szomorúan az egyik székcsoport felé. A következő pillanatban földbe gyökerezett a lába. Ott ült egy kisebb lánycsoport, ott pihent Mia is csukott szemmel. Megindult lassan, örömkönnyekkel a szemében. Leült Mia mellé, a lányhoz hajolt, és megcirógatta az állát. Mia kinyitotta a szemét, a meglepettségtől szólni sem tudott, meg persze Soulness lágy csókjaitól sem. Szótlanul átölelte a fiút, ő is könnyezett. Örült hogy végre ismét viszontláthatja azt akit igazán szeret.
- Annyira örülök, hogy ismét látlak… - Rebegte Mia könnyek között.
- Isten hozott Svédországban! –Soulness ismét megcsókolta a lányt.- Jag älska du! (Szeretlek)
- Én is! Jag älska du! A legjobb az egész országban te vagy! –A lány átölelte.
- De még mindig mérges vagyok… Miért nem szóltál hogy jössz…?
- Meglepetést akartam okozni, és amúgy is… Nem akartam hogy a média megtudja, miben is sántikálunk… - Mia a gitáros kezébe nyomta a cikket. Soulness rávetett egy megvető pillantást a fecnire, majd kidobta az újságot. –Akkor most keressünk egy közeli hotelt.
Mikor felemelkedett megkövülten pillantott a fiúra, akinek eddig egyenletesen fekete tincseit, most néhol fehéres csíkok borították.
- Hotelt? Miről beszélsz? –Soulness felvette a lány csomagját, de ez vissza akarta venni.
- Mit csináltál a hajaddal? Megőszültél?
- Én? Nem dehogy! –Soulness nevetni kezdett. –Ez az új image –hez tartozik…
- Új image? Mi van? –Mia értetlenül nézett fiúra.
- Megegyeztünk a többiekkel, hogy mindenki változtat magán valamit… Nekem nem volt olyan nagy ötletem, ezért maradt ez, meg… - Megfordult, és felemelte az ingét, ami alatt egy vérző repülő fekete valami volt. Mia nem tudta kinézni belőle. Se nem madár, se nem ember.
- Gyönyörű… - Nézett rá a lány elszörnyedve. Akármennyire is szerette Soulnesst, ez már neki is sokk volt. Az egyik pillanatban még tökéletesnek mutatkozó emberből most amolyan hülyegyerek lett.

- Nem tetszik? –Soulness eddig felhőtlen vigyorát, most szomorú arc váltotta fel csöppnyi elégedetlenséggel vegyítve.
- De! Nagyon! –A lány elmosolyodott, nem akarta hogy Soulness rajongása csak azért, mert ő egy kicsit furcsának találja ezeket a dolgokat abbamaradjon. Volt egy olyan megállapítás hogy férfiak későn érnek. Mia úgy gondolta ez Soulnessre is tökéletesen igaz, főleg így. Mire visszaesett meglepettségéből, azt vette észre hogy a csomagja még mindig Soulness és az ő kezében van.
- Ez az enyém! –Mia huncutul nézett rá.
- De én vagyok a pasid ezért én viszem…! –Soulness kajánul elmosolyodott, és megindult.
A többi lány persze rögtön lerohanta, és Soulness kiválóan érezte magát, egy csapat epekedő rajongó között, akik csodálták az új külsőt na meg persze a tetoválást, vagyis ez volt az első, de néhány lány már eltervezte hogy lemásolja… Csak beszélt, beszélt, a lányok meg ámuldoztak a jobbnál jobb, és viccesebbnél viccesebb sztorikon.

- Öööö… Most hova megyünk? –Cassandra hátrahúzta Miát a tömegből.
- Nem tudom hova igyekszik Soulness… - Mia úgy ejtette ki kedvese nevét, mintha az a világ leges leggyönyörűbb szava lett volna, mégis beleremegett a félelemtől, ha ránézett. Úgy érezte Soulness nem az az ember akit ő megszeretett otthon. Soulness hallotta a beszélgetést.
- Lányok, hajnali három óra van itt, mit gondoltok hova megyek ha nem hozzám, alusztok egyet, majd keresünk délben egy hotelt. –Soulness élvezte az idegenvezető szerepét.
Természetesen üdvrivalgás fogadta az ötletet, de Mia részéről nem. Egy kicsit fura volt, hogy több mint 6 lány vendégségbe menjen a fiújához. Veszélyt szimatolt, és valljuk be, féltékeny is volt a gitárosra, de nem ok nélkül. Mégsem szólt semmit, remélte, hogy nem lesz semmi baj.

Foly. köv.