Regények - 117.oldal

- A csók akkor nem jelentett semmit… - folytatta Micha, Soulness figyelmesen hallgatta. Nem gyújtottak fel lámpát, kettesben ültek a hajnali pislákoló fények uralma alatt. –Most más a helyzet… De én… Azt se tudom elmondani, hogy mit érzek… az egész akkor kezdődött, amikor egyedül voltál… annyira kiszolgáltatott voltál a sorsnak, vagyis annak látszottál… És hozzám menekültél… engem ez meghatott, és segítettem neked, amennyire csak tudtam… Én még lányt soha nem öleltem, és soha nem vigasztaltam...

- Mégis, mire kíváncsi? – kérdeztem félszegen. Még soha nem osztottam meg emlékeimet más halhatatlanokkal.
- Az élettörténetére. Többet élt még nálam is, és kutatásaim alapján, melyeket már két évszázada végzek, maga a legidősebb, öröklétű élőlény a világ festővásznán...

- Mia, te gyereket vársz… - kezdte Soulness ismét komolyan.
- Igen… Értem már mit akarsz… - Miának egy kicsit fájt ez a mondat. Nem ő a fontos hanem a gyerek, Soulness nem a szerelemért marasztalta hanem a gyerekért.
- Nem, nem érted… De talán ez így van rendjén…
- Nincs semmi sem rendjén… Azt hittem kibékültünk… Vagyis eddig úgy tűnt!

- Na elég volt! – a gitárosnál betelt a pohár. Megfogta társa gallérját és a falhoz nyomta. –Mondd mi a fészkes fenét keresel itt, vörös rózsával!?
- Soulness hagyd békén!
- Ne védd a kis ágyasodat! –Soulness teljes felindultságában olyanokat mondott, amiket nem lett volna szabad. –Mindent értek! Minden tiszta! Azt sem tudom miért nem haltam meg! Nem is volt értelme visszajönni…
- Hát nem sok… - nyögte Laus, de meg is bánta, mivel Soulness mérgében még jobban a falhoz...

A nap még valahol a láthatár alatt járt, a madarak közül csak a korán kelők dala simogatta a még álomban ringatózó emberek füleit. Senki nem mozdul, mintha megállt volna az idő kereke. Halk motoszkálás hallatszott a kertek alatt. Senki nem figyelt rá. A motoszkálás egyre hangosabb lett. Egyszer csak már Curt Lening a gyönyörű 17 éves lány ablaka alá ért a fura, keveset eláruló zaj. Még mindig senki sem veszi észre a nagyon közeli veszélyt vagy szenvedélyt...

Hosszú percekig ölelkeztek, mindketten úgy voltak vele, hogy örök időkig így maradnak, most már semmi sem választhatja őket széjjel. A végén Mia bontakozott ki először az ölelésből, kisírt szemei végigmérték Soulnesst. Hát mégis él!
- Azt hittem…
- Én is… - vágott a szavába Soulness, igazából több dologgal is be lehetett volna fejezni ezt a mondatot, de ő tudta, hogy minden mondatvéghez ez a szó kapcsolódik…

Roan azt hitte álmodik, mikor a nyögéseket hallotta. Kellemes érzéseket keltett benne, mire megfordult. Mikor a hangok még akkor sem szűntek meg, kinyitotta a szemét. Felült, és kinézett a szobából, egyenesen a zuhanyzóra. Felállt, és halkan odalopakodott. Sejtette mi folyik ott bent, és már előre izgalom rázta meg minden porcikáját. Mikor megpillantotta Victumot teljesen padlót fogott, ha nem támaszkodik meg a kezével hátraesik. Kitágult szemekkel, szégyenlős arccal figyelte a műsort......

Julia örült, hogy nem kellett meghallgatnia még egy sorozatot Leila megjegyzéseiből.
Azért nem ismerte eddig, mert Leila csak március legvégén csatlakozott át a C-ből a D-be, a magyar tagozatra. Julia most már tökéletesen megértette barátait, és nem hitte, hogy valaha is képes lesz ilyesmire, de már most egy perc ismeretség után gyűlölte a lányt. Különben sem tűri, ha valaki így beszél a barátairól...

Julia teljesen kimerült az elmúlt napokban, és ezt csak tetézte a tegnapi beszélgetés Sabrinával. Édesanyjával megállapodtak, hogy nem beszélnek a történtekről Jacknek.
Ez leginkább a lány óhaja volt, de anyja hamar beleegyezett. Julia azonban elhatározta, hogy most, mivel Rosa nénitől engedélyt, sőt felszólítást kapott rá, elmegy, és az egész történetet előadja barátainak...

Amy Lien nem csak szép, intelligens, hanem még sikeres üzletasszony is. Egyáltalán nem egy beképzelt gazdag asszonyról van szó, aki fűvel, fával.. egy igazán magányos és szerény nővel állunk szemben. Jó körülmények között élt mindig is, ez elvárható, hogy nagy palotában lakik. De nem. Egy szerény kis kertes házban lakik. Nem mindenhol van így...