Novellák - 99.oldal

Amióta Galilei és galerije gombócot csinált, és ráadásul meg meg is pörgette ezerféle irányba, lapos, kissé unalmas az univerzum középpontjában lebegő világunkat, keresi az emberiség az időgép lehetőségét...

Mi volt ez? Hirtelen szorítást érzett a jobb kezén, és eszébe jutott, hogy nem egyedül van. Óriási bűntudat rohanta meg, és félszegen a mellette álló férfira pillantott. A reménytelenség érzése alig észrevehetően, de kiült az arcára, és ettől megsajnálta. Sajnálta, amiért nem tudja őt szeretni, sajnálta, amiért ilyen sokáig várt, és próbálkozott, reménykedett, sajnálta, amiért most itt kell lennie...

Egy ügyfél nagy mérgesen bemegy Budhához a mennyország reinkarnációs irodavezetőjéhez.
- Jó napot, panaszt szeretnék tenni, valami itt nem működik jól.
Azt még értettem, hogy a föld kialakulásánál tízszer egymás után csillozóként születtem újra, sőt mi több azt az egymás utáni húsz szúnyoglétet is elviseltem, ami cirka összesen tíz percig tartott, mert minden esetben az első akciómkor lecsaptak, de az hogy már kétezer év óta, vagy kurvaként, vagy buziként születek újjá az...

Világszenzáció!

Dr. Gasper Andersen neves agytudós, fizikus, földrajzkutató tegnap a délelőtti órákban elveszett.
Egy nagyon fontos előadásra indult a kora reggeli napsütésben, de a harmadik utcasarkon már nem fordult be a szükséges irányba, mert elgondolkozott egy, az agyában épp ekkor felvillanó problémán...

A nézőtéren senki nem tapsolt, az emberek teste bénultan süppedt az egyszerű karosszékekbe. Valahol másutt voltak. Mindenki másutt egy emberként, mint egy élőlánc. Felkapta őket a szellem és egy nagy körhintában, vigyázó kezek védelmében forogtak. Ki mosolyogva, ki fájdalommal, ki csak ráfeküdt a fuvallatra és hagyta sodorni magát a feltörő áramlattal...

A meggyűlölt férfi ölelése őszinte örömöt izzad. Annyira dühít, hideg szóláncok tolakodnak fel.
- A tiéd. Megkapod. Azt csinálsz vele, amit akarsz. Nem érdekel. Te és az egész család békén hagy előtte, alatta és utána is.
Elgondolkodik. Kézenfekvő lenne kérdezni, de tisztában van vele, semmi értelme. Érti ő, nagyon is. Inkább támad? Nem, azt sem. Azt hiszi, az idő majd megold engem...

Izmai hatalmasak voltak, sokan már természetellenesnek mondták. A biológiai érdeklődés és a tervezett orvosi karrier testépítői pályának adták át helyüket. Már rendszeresen járt profi versenyekre, és az élvonalba küzdötte föl magát. Életmódja megváltozott, olyan dolgokért aggódott, amiért régebben eszébe sem jutott volna. Éjjel is négy óránként fölkelt, hogy megfelelően táplálkozhasson, új konditerembe kezdett járni, mert a régit nem találta elég felszereltnek. Nemzetközi karrierje azonban...

Hollófekete hajfürtök megtörten hullnak alá a nyak vonaláig, míg az egykor a világra csodálkozó jégkék szempár, sötét, komor szomorú lélektükrökké vált. Beesett porcelánfehér arc, mely kitudja, mikor látott utoljára napfényt. A vértelen ajkak lefelé görbülnek. Nincs élet a nő közelében, olyan, mintha egy halott lenne, aki felébredt ezeréves álmából, hogy végignézzen a gyarló emberiségen, mit tettek a világukkal...

. Az éhes eb odalépett a tálhoz és félve, rettegve, nagyon figyelve beleszagolt, majd belenyalt. Amikor megérezte az étel ízét, habzsolva enni kezdett. Pillanatok alatt eltüntette a tálka tartalmát. A lány közben közelebb lépett és a kezét nyújtotta. A kutya bizalmatlanul méregette, de megszagolta a kezét. Úgy érezte, ez az illat nem hordoz veszélyt és közelebb lépett. A lány megsimogatta a fejét, és újra szaglásra nyújtotta a kezeit...

Thomas érezte, hogy valaki felhúzza őt a földről, majd szerelme hangját halotta.
- Jól vagy? – kérdezte a lány, miközben megfeszített erővel húzta két lábra a fiút. Az, aminthogy sikeresen megállt a saját lábain, indulatosan kapta el a lány derekát, és magához rántotta őt. Arisa két kezét a fiú mellkasához vágta, ütni kezdte, rémülten, dühkönnyekkel a szemeiben, - ENGEDJ EL! – sikította. Thomas megunta, s egy közeli padra lökte a lányt...