Küzdelem

Egy finom mozdulattal teríti le a törülközőjét, és lefekszik a padra. Még kihasználja a pihenés utolsó perceit, gyűjti a maradék erejét és bátorságát, mert nagy megpróbáltatásra készül. Vesz néhány mély lélegzetvételt, megmarkolja a rudat, és leakasztja az állványról. Felemeli a csípőjét, és a mellkasától tíz centiméterig ereszti a súlyt.
Egy. Nyolc évvel ezelőtt ment először edzőterembe, mert gyengének és esetlennek érezte magát a többi sráchoz képest, akik újra és újra a szemére hányták gyengeségét.
Kettő. Most még viccesen könnyű, nem is érti, mitől félt egyáltalán.
Hajtotta az akaraterő, az elszántság, a bizonyítási vágy. Őt nem fogják megalázni ezek a nagyképű dögök. Tudatosan kezdett hozzá, mint mindehhez életében, ezt is a tanuláson és gondolkodáson keresztül közelítette meg. Már az első napon látta lelki szemei előtt a csodálkozó arcokat.
Három. Szorgalmasan edzett, belefért a napirendjébe, addig sem a számítógép előtt ült. Emberekkel találkozott, akik bátorították és biztatták, hiszen ők sem erősnek születtek, kemény munkával érték el azt a szintet, ahol most tartottak. Megdolgoztak az eredményért, és büszkék voltak rá. Hát Ő is az lesz.
Négy. Idáig gond nélkül megy, tudja, hogy még nem kell pihennie, tisztában van vele, mennyit bír. Hónapok óta járt le heti ötször, és látta magán az eredményt, amihez a táplálékkiegészítők, szűrt fehérje, keratin, aminósavak is hozzájárultak. Néhány ember azt mondta neki, hogy tönkreteszi magát, de ezekkel nem törődött.

Boldog volt és elégedett magával. Kiváló tanulmányi eredményei nem a tudásvágyból, csupán a vele született szorgalomból és a kényszerből adódtak. A sportot viszont élvezte, szinte nem is gondolt másra. Sok barátjától elhidegült, de szinte észre sem vette, mert más barátokat szerzett helyettük, bár ezek egyre inkább sorstársai voltak az újabb és újabb megmérettetésekben.
Öt. Elérkezett a legnagyobb esemény, amire már évek óta vágyott. A verseny előtti hónapok kíméletlen diétával és rengeteg futással, szobabiciklizéssel, úszással teltek, de az érzés, amikor a színpadon állt és átvette a fődíjat, minden szenvedésért kárpótolta. Felhőtlenül boldog volt, mert egy új világot fedezett fel, és már uralta is azt.

Az edzőtermi hangulatból rég eltűnt a harag és a dac, mint ahogy a csúfolódások, szurkálások és a szégyenkezés is, és egy magabiztos fölénynek adta át helyét. Az edzések folytatódtak, de a fejlődés már nem volt könnyű.
Hat. Izmai hatalmasak voltak, sokan már természetellenesnek mondták. A biológiai érdeklődés és a tervezett orvosi karrier testépítői pályának adták át helyüket. Már rendszeresen járt profi versenyekre, és az élvonalba küzdötte föl magát. Életmódja megváltozott, olyan dolgokért aggódott, amiért régebben eszébe sem jutott volna. Éjjel is négy óránként fölkelt, hogy megfelelően táplálkozhasson, új konditerembe kezdett járni, mert a régit nem találta elég felszereltnek. Nemzetközi karrierje azonban egyenesen vezetett egy nagyon kétséges és egyidejűleg hatásos dolog, a kokszolás felé.
Hét. Eddig még simán ment, de itt meg kell állni pihenni.

Ereje lassan fogytán van, nagyon érzi már a közelgő pontot, amikor már nem tudja megemelni még egyszer. Egy pillanatra megtartja a roppant vashegyet, azután még egyszer leereszti. Már nincs sok hátra. Fásult kedvvel ment le edzeni a terembe, valóságos óriás volt, mégsem volt jókedvű. Otthon gyakran nézett büszkén a tükörbe, de nagyon fáradtnak érezte magát, inkább lelkileg, mint testileg. Akadtak hódolói, sőt csodálói, de ezek már nem foglalkoztatták.

Nagyon közel volt már a végső, legnagyobb cél, a Mr. Olympia. Minden erejével erre a versenyre kényült, és most itt van. Nyolc. Utoljára kell kitolnia a 240 kilót fekve. Egy nap van még a versenyig, és ő már másfél napja semmit sem ivott. Borzasztó szomjúság kínozza, zsibbadni kezd az arca. Elindítja a nyomást, de vörös karikák kezdenek táncolni a szeme előtt, és elszáll az ereje a karjából.

Mielőtt elvesztené az eszméletét, még érzi, ahogy kifordul a kezéből a súly. Segítői utánakapnak, de későn. Már elsötétült minden...