Novellák - 83.oldal

- Mondja Jóska, mi bántja? - kérdezte hamisan a csaplárosné.
- A szerelem - mondta a betyár a semmibe bámulva. A nő mosolyogva nézte őt.
- Na és ki a szerencsés lány, vagy talán asszony? - kérdezte reménykedve.
- Lány! A legszebb és legkedvesebb, akit valaha láttam! - mondta a férfi.
- Na és szereti magát? - kérdezte a csaplárosné már-már teljesen bizonytalanul.
- Igen, azt mondta, szeret! Már el is jegyeztem őt. Éppen ezért kérem, adja áldását rám és...

Már marhára kezdte unni a száguldozást ezért vett egy térképet, miután leparkolt az újságoson, és megnézte mi is az a Tarján. Meglepődve jött rá, hogy az egy olyan hely, ahol még a madár sem gyár. Miután a GPS-el, ami a fürdőruhájának a pántjába van szerelve a pocija feletti két légzsák között, meghatározta a célt, ezt betáplálta a betonkeverő fedélzeti számítógépébe, még magához vett egy pár éhes etiópot és megkezdődött a végső összecsapás.
Egy egész hadosztály vaníliás fánk sem...

- Méh?
- Igen. Kellemes, meleg hely, ahol lebegve töltjük majd el életünk utolsó 9 hónapját. Semmiféle gond, teher, nyomor, és gondolkodás. Nyugalom, harmónia, pihenés.
- És aztán az elmúlás - fejezte be az úr.
- Ó, egyszerűen fogalmaz - csóválta a fejét a néni. - Hatalmas, csodálatos orgazmusban múlunk ki a világból, örökre.
- Orgazmusban?
- Igen, amikor letelt a pihenés időszaka, hirtelen valami kellemes, megmagyarázhatatlan, ismeretlen érzés tenyere öleli...

Ülök a sötétségben, egy elhagyatott szoba sarkában. Csend van, csak saját mély sóhajaim hallom. Érzem az egy perccel ezelőtt elfújt gyertya illatát. Szinte a tüdőm mélyére beszívom meleg illatát. Hirtelen szemem előtt elvillan egy gyors fénysugár. A villám. Megdörren az ég. Fúj, fúj a szél, süvít...

- Nagy hibát követtünk el – folytatta a kedves hang birtoklója. – Előbb hoztunk el téged, mint lehetett volna. 5 perccel. 5 perc maradt volna még az életedből, mikor átjöttél hozzánk.
- Az életemből? 5 perc? - motyogtam szinte érthetetlenül.
- Igen. Meghaltál. Csak 5 perccel később, mint ahogy a lelked ide került. Óriási hiba, melyet még sosem követtünk el. De a te életed, neked kell eldöntened: kéred-e még azt az 5 percet? De döntésed úgy kell meghoznod, hogy nem mondhatjuk...

Mindketten kitárt karokkal várják a tömegeket. Egyikük égi boldogságot, a másik földi jólétet kínál. Az adományokat azonban nem adják ingyen: a lelkünket kérik cserébe. A sokat szenvedő sokaság elámul e kegy láttán, és talán egész életében sem tud dönteni arról, hogy melyiküket kövesse igazán, szívvel-lélekkel...

Egy nagy levegővételével és kifújásával, megkönnyebbülten csuktam be utánad. Megfordultam és az ajtónak dőltem háttal, majd lassan csúsztam lefelé, míg végül ott ültem előtte. Legalább 10 hosszú percig csak ültem. Gondolataim az elmúlt egy óra történései körül forogtak. Végig gondoltam, és újra lejátszottam a fejemben minden egyes percet. Onnan kezdve, hogy megszólalt a csengő...

Nagy kő esett le a szívünkről. Nagyapa. Mindenki nagyapja, meghalt. Ez igazi ok az ünneplésre. Boldogan ölelem át anyámat. Kevés boldogabb dolog van az életben, mint mikor az ember apja vagy anyja meghal.
Sima temetése lesz, amire három nap múlva kerül sor. Ő akarta így. Nem leszünk sokan, csak a szűk család, és a legjobb barátai, akikkel még a háborúban harcolt együtt. Mára már csak kettő maradt, de szerintem már ők se húzzák sokáig, hisz nincs valami sok erejük. De biztos vagyok...

És akkor, a fülsüketítő csenden át, egyszer csak meghallott valamit. Mintha egy ember szuszogása lenne. Nem, biztos csak képzelődött… Vagy a saját szuszogását hallotta. Carl visszafojtotta lélegzetét, és egy pillanatig úgy tűnt, hagy csend van. De aztán ismét hallotta. Egy ember szuszogott valahol lassan és ütemesen, mintha aludna. Ahogy hallgatta a szuszogást, egyre inkább félni kezdett tőle. Talán nem is ember, hanem egy állat… vagy egy szellem. Nem szellemek nem léteznek, szellemek...

A közönség már akkor tombolt, mikor Stephane a pályára lépett. Hatalmas ováció köszöntötte a világbajnokot a lelátó mind a négy oldaláról, vakuk ezrei villantak fel minden pillanatban. A svájci szurkolói klub tagjai egy emberként pattantak fel helyükről, fejük fölé emelték katicával és Stephane képmásával díszített zászlóikat és transzparenseiket. És ugráltak, boldogan éltették bajnokukat, a lányok sikoltoztak és előkészítették ajándékaikat. Stephane végig őket nézte, meghatódva integetett...