Novellák - 77.oldal

– Azt a vernyogást nem nevezném éneknek. De túl hangos volt, igen. Ez egy munkahely, fiam, itt nem szokás a kiabálás, hőbörgés. Pláne, ha az én bisztrómról van szó – felelte Mr. Hyde, az én szócskára helyezve a hangsúlyt, csak, hogy tudjam hol a helyem, és biztosítson róla, mennyivel jobb nálam csak azért, mert itt van neki ez a szaros kajálda, és én csak egy dolgozó vagyok.
– Értem, uram! Több ilyen nem fordul elő! – feleltem engedelmesen. Istenem, add, hogy egy napon ő dolgozzon...

Furcsa módon megkönnyebbülést és boldogságot éreztem, ez volt az első alkalom, hogy életet ontottam ki. Kegyetlen volt és brutális, ahogy a kés pengéjét lassan belemélyesztettem a testébe. Láttam a nagy, szikrázóan zöld szemében a fájdalmat, és ettől csak nagyobb kedvet kaptam ahhoz, hogy fájdalmat okozzak neki, nagy fájdalmat...

Letisztítottam az oltárt a munkám közben lehullott levelektől, és egy mellettem lévő zacskóba tettem őket.
Pont ekkor jött vissza Elonart atya, de táskámmal együtt. Nem vágott valami szívderítő képet.
Leállt előttem.
- Már letettem a táskádat egy székre… amikor elkezdett mozogni… Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az. Bocsáss meg, de bele kellett néznem. Csak a kezemet tettem bele, és elkezdett valami morogni. Könyörgöm, hogy hozhattál egy borzot a templomba? - vette...

Az éjszaka közepén egy kissé meggyötört férfi lépett be egy New York-i hotel ajtaján. Nem volt ereje haza menni csak idáig. A kint dúló vihartól csurom víz volt. Fekete bőrdzseki volt rajta khaki színű inget, barna nadrágot és válltáskát viselt. Kezével végig simította rövid fekete haját. A recepciós ijedten meredt a férfira, és egyik kezét a pult alatt lévő riasztóra tette a biztonság kedvéért. A férfi elindult a recepció felé, úgy közeledett, mint valami horror filmben a gyilkos......

- Atyaisten, mi a francot csináltál magaddal?!
A bal szeme feldagadt, a szája felszakadt, jobb alkarján hosszú és csúnya horzsolás húzódik. Szőke haja csapzott, a homlokán éktelenkedő sebből vér szivárog.
- Csak pár apró karcolás - közli hősiesen és beleköp a csapba egy kis véres nyálat.
- Pár apró karcolás? - visszhangzom felháborodottan. - Úgy nézel ki, mint, akit alaposan meggyepáltak...

- Valami történni fog! - rikácsolta Mario.
- Jó vagy már, eddig hogy tudtál csendbe maradni?
- Valami történni fog!
- Azt akarod, hogy hozzádvágjam a tv kapcsolót? - fenyegetőztem.
- Valami történni fog!
- Na jó ezzel nem megyek semmire... - mormogtam és belekortyoltam a kakaóba.
Ekkor nagy robajjal bevágódott a bejárati ajtóm...

- Kell az a pénz neked – duruzsolt tovább Beltazor. Gabriel élesen nézett rá, érezte, hogy veszteni fog a meg nem nevezett játékban, ami az ölükbe hullott. A játékban pedig csak egyetlen szabály van: nem avatkozhatnak be. Befolyásolhatnak, lehetőségeket kínálhatnak fel, de nem több.
- De akkor lopni fog – ez annyira gyenge kifogás volt, hogy Beltazor nem tudta a nevetését elfojtani.
- Már miért lopna? A fickó elhagyta a pénzt, ő megtalálta, és elrakja. Mi ebben olyan bűnös?...

Hajlamosak vagyunk hinni Istenben. Ha tisztán, őszintén éled az életed, akkor a mennyországba kerülsz. És téved az, aki azt hiszi, hogy ez az életcélja az ilyen embereknek. Csak a boldogságot keresik, ezt a bennük létrejött saját kis lelki világot próbálják meg átadni másoknak, hogy könnyebben birkózzanak meg a világ gondjaival.
Én hiszek valamiben, szoktam imádkozni néha, lefekvés előtt, és segítséget kérek. Meg szokott valami hallgatni. Vannak rá bizonyítékaim...

- Arra gondolok, lehetne rosszabb. Hála a szervezet konstans voltának, helyhez kötöttségének és az agyvelő alapvető konzervativizmusának. Ám muszáj végigjátszani ezt, végtére is a gondolataink egyetlen nagybetűs Magántulajdonunk.
A szabadság rabság. A rabság unalom...

- Jó napot! Leülhetek?
- Parancsol?
- A hely. Szabad?
- Hát…
- Az tökéletes! Amint megláttam magát, azonnal tudtam, hogy arany szíve van, s bármikor megkímélné egy fáradt idegen fáradt altestét.
- Kérem, én…