Novellák - 77.oldal

Gyönyörű volt. Lapockáig érő leomló egyenes szőkés barna haj, kékeszöld szem, igéző tekintet, piros telt ajkak, lehelet finom arcvonások. Sehol egy durva ránc. Alakját minta megrajzolták volna. Arányos volt mindene. Darázsderék, széles csípő, "telt" formák mindenhol, ami persze nem azt jelentette, hogy szemernyi súlyfelesleg is terhelte volna. Egyszerűen tökéletes. Ujjatlan fekete felsőben volt, és egy sötétszürke koptatott testhezálló farmerben. Káprázatosan szép volt. Épp egy...

Mi történik most velem? Mi ez a meleg, szorító alagút?
Itt akarok maradni, de nem lehet. Fejem kibukott.
Felháborító ez a rideg vakító fényes környezet.
Kitornászom a két kezem, derekam, s a lábam.
Mit akar tőlem ez a sok kéz?
Au,-ez fájt! De mi ez a színtelen, s íztelen valami?
Ami ráadásul még hideg is? S mi ez a puhaság, mit
érez nyelvem? S mi ez a nektár? Milyen édes...

- Mama, Aladár sosem fogja megkérni a kezemet.
- Már miért ne kérné? Gyönyörű, jó családból származó lány vagy, tökéletes nevelést kaptál, a hozományod se kevés, ki az a bolond, akinek nem kellenél?
- Dr. Barna Aladár. Egyrészt, mert úgy fél a mamától, mint ördög a tömjénfüsttől, másrészt egyszer már megkérte a kezemet, de én visszautasítottam.
- Mit csináltál? - kérdezte a mama meglepetten és letette a csészét.
- Ugyan a mama sem gondolhatja komolyan, hogy hozzámenjek...

Utálok féltékeny lenni, mert nagyon jól tudom, hogy ilyenkor olyan vagyok, mint egy házsártos, kielégítetlen, jól konzervált 45 éves háziasszony, de egyszerűen nem tudok más lenni. Nem tudom eljátszani, hogy nem érdekel, főleg, hogy azzal a nővel találkozik, akit a legjobban utálok, szimplán irigységből. Gyűlölök belegondolni abba, hogy neki mennyivel több jutott, mint nekem...

Lassan felállok. Nem érzem kezem, se bármely testrészem, teljesen átfagyott mindenem. Sötét van, csak a lámpák világítanak. Senki sincs az utcán kihalt és üres. A velem szemben lévő hídhoz sétálok, megfogom a hideg, vas korlátot. Hideg és csúszós. Egy percre becsukom szemem, és látom mindazt, amit itt hagyok. Már senki sem sír értem, senki sem hiányol, és senki sem aggódik. Arcomon a könnycseppek megszaporodtak. Már nincs bennem félelem senki, se bánthat. Itt befejeződik minden...

Nem változtattam semmit, valami mégis megváltozott. Érzem. Éreztem akkor is, és tudtam, hogy ő is érzi. Hihettem valaha is azt, hogy amit tettem, az következmények nélkül marad? Mindegy, hogy mit teszünk jót vagy rosszat. A következmények ellen nem tehetünk semmit, csak sodródunk az árral…

– Azt a vernyogást nem nevezném éneknek. De túl hangos volt, igen. Ez egy munkahely, fiam, itt nem szokás a kiabálás, hőbörgés. Pláne, ha az én bisztrómról van szó – felelte Mr. Hyde, az én szócskára helyezve a hangsúlyt, csak, hogy tudjam hol a helyem, és biztosítson róla, mennyivel jobb nálam csak azért, mert itt van neki ez a szaros kajálda, és én csak egy dolgozó vagyok.
– Értem, uram! Több ilyen nem fordul elő! – feleltem engedelmesen. Istenem, add, hogy egy napon ő dolgozzon...

Furcsa módon megkönnyebbülést és boldogságot éreztem, ez volt az első alkalom, hogy életet ontottam ki. Kegyetlen volt és brutális, ahogy a kés pengéjét lassan belemélyesztettem a testébe. Láttam a nagy, szikrázóan zöld szemében a fájdalmat, és ettől csak nagyobb kedvet kaptam ahhoz, hogy fájdalmat okozzak neki, nagy fájdalmat...

Letisztítottam az oltárt a munkám közben lehullott levelektől, és egy mellettem lévő zacskóba tettem őket.
Pont ekkor jött vissza Elonart atya, de táskámmal együtt. Nem vágott valami szívderítő képet.
Leállt előttem.
- Már letettem a táskádat egy székre… amikor elkezdett mozogni… Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az. Bocsáss meg, de bele kellett néznem. Csak a kezemet tettem bele, és elkezdett valami morogni. Könyörgöm, hogy hozhattál egy borzot a templomba? - vette...

Az éjszaka közepén egy kissé meggyötört férfi lépett be egy New York-i hotel ajtaján. Nem volt ereje haza menni csak idáig. A kint dúló vihartól csurom víz volt. Fekete bőrdzseki volt rajta khaki színű inget, barna nadrágot és válltáskát viselt. Kezével végig simította rövid fekete haját. A recepciós ijedten meredt a férfira, és egyik kezét a pult alatt lévő riasztóra tette a biztonság kedvéért. A férfi elindult a recepció felé, úgy közeledett, mint valami horror filmben a gyilkos......