Novellák - 58.oldal

Gyors, kis reggeli novella, kiváló az ébredéshez.

Jack Waterman álmodik. Manhattan még békésen alszik alatta, és ő még nem tudja, de az a nap igencsak meghatározó lesz az életében…

"Igazán úgy gondolom, hogy a szomorúság és sötétség lehet nagyon szép és gyógyító."

Egy történet barátságról, fájdalomról, veszteségről. Nekem ez az egyik kedvenc írásom, és az egyik legkorábbi novellám.

Már nem emlékszem tisztán, hogy hogyan kerültem ide. Az utolsó lépcsőforduló képe még valahogy feldereng, de hogy előtte hol jártam, azt már sűrű homály fedi. Amint kiléptem a tető kavicságyára, a kövek sercenése egy pillanatra megtántorított, de a második lépés után már újult elszántsággal indultam a tető széle felé.
Amint odaértem, újra megálltam, magam sem tudtam, hogy miért. Mint ha azt vártam volna, hogy valaki figyeljen rám, ahogy leugrom, hogy legyen szemtanú, hogy legyen...

Megtörtént történet...

Katona volt, sok embert megölt a harcokban, sok halált látott, köztük nem egy kivégzést. Nézte az arcokat és figyelte az elítéltek utolsó perceit. Hiába voltak martalócok, katonaszökevények, akiket a törvény halálra szánt, a többségük mégis férfiasan fogadta a halált, s mintha az utolsó percek hitével akarták volna jóvátenni korábbi becstelenségüket...

Szeretem a havat, mert mindenki melegségre vágyik ilyenkor. Hullnak a pelyhek bele az arcodba, észre sem veszed, lenyeled. Lehet szennyezett és hasonlók, de nem érdekel. Az arcodat odatartod, élvezed a csiklandozást a hópelyhek játékát...

Ajánlás: Ezt a történetet szeretném neked küldeni Szilvi... őszintén szólva, nem voltam ott amikor az utolsó utadra kísértek, sajnos későn tudtam meg, hogy mi történt... sokat gondoltam arra, hogy hogyan pótolhatnám ezt a hibát... remélem evvel a kis írással el tudok búcsúzni tőled... a telefonszámod, még mindig őrzi a mobilom, az utolsó e-mail amit küldtem neked még mindig megválaszolatlan... azt tudom, hogy én sohasem foglak elfelejteni, de remélem te sem feledsz el engem....

Tegnapi maradék a vacsora. Békés, magányos vacsora. Azért is hagyott előző napról, mert bizonytalan volt, lenne-e kedve elsétálni valamelyik közeli hipermarketbe. Ha hajlandósága lenne is, előre nem tudhatta, pénze lesz-e rá. S ha pénze is akadna valami csoda folytán, még mindig kiszámíthatatlan, hogy makacskodó dereka engedi-e megmoccanni...

Gyűlölöm az apámat, mert hét éves sem voltam, amikor elváltak. Ő újra megnősült, van egy féltestvérem. Gazdag, egy autószerelő műhely tuladonos. Anyagilag támogat, de én feléje sem nézek, mert gyűlölöm.
Miért?
Gyűlölöm, mert nem vitt magával, az anyámnál hagyott...