Novellák - 52.oldal

Másnap indulnak. Már korán reggel jár az autó motorja. Mindenki búcsúzkodik. Gyengének és tehetetlennek érzem magam. Alig állok a lábamon a fáradtságtól. Egy szót sem szólt hozzám azóta. Még csak rám sem nézett.
Görnyedten várom, hogy én következzek a búcsúzásban...

Éreztem, ahogy a szél megfújja arcomat és hűvössége felébresztett álmomból. Láttam, ahogy a szürke égtengeren a felhők járják furcsa táncukat sebesen kergetve egymást, mintha egy festmény lett volna előttem, amely miattam élt csak most igazán. Élt, úgy ahogy én is élni akartam. De a sötétség épp leszállni készült, és a Nap, mint egy háborúban megsebzett és megszégyenült katona lecsúszott a horizonton és a sár elnyelte lábnyomait.

Ettől kezdve megváltozott az élete. Újra átélte hajdanvolt ifjúkorát, amikor gyerekeit tartotta ölében. De ez más volt. Egy ötvenéves, deresedő hajú meglett embert szólított meg a szeretet. A kisfiú, úgy ragaszkodott hozzá, mint ág a levélhez. Mikor bejött a kecskéktől, vagy megjött a városból szinte röpködött, úgy nyújtogatta felé kis kezeit. Gügyögött, kacagott, huncutkodott, hogy vegyél már fel! És ő csak szorította arcához. Aztán felemelte, a levegőbe dobálta és kacagott, gügyögött,...

Gépiesen vánszorgott a megszokott úton... Egy nehéz, fárasztó nap állt mögötte: befizetendő számlák, elvégezendő házimunka, javítandó dolgozatok vártak még rá odahaza. Már a gondolat is lehangolta, akár csak a borús, májusi időjárás, amely képtelen volt eldönteni, hogy a napsütésnek vagy az esőnek adja meg magát…

– Emlékezzél anyám, amíg a papát be nem szorítottuk a nagy rekamiéra, hányszor mászott vagy esett le az öreg a sezlonról? Legutóbb is, amikor a feje a sezlon kerete alá szorult, ő meg üvöltött, mint a fába szorult féreg, a Béla szomszéddal alig bírtuk kiszabadítani a sezlon romjai alól. Erre igazán nincsen szükség, hogy te is összevizeld a szőnyegeket, csússzál, másszál, mint a múltkor is, amikor a vizeleteddel teli vödör rád borult, beszorult a fejed a hugyos rocskába.– Ide ne járjanak...

A királyfi, akit, hogy fattyú voltát eltitkolják, „ausztriainak” hívtak, hátrahagyta kíséretét s belovagolt a városba, úgymond „vadászni”. Nem vitt magával szolgákat vagy aranyat, biztos volt benne, hogy megjelenése, híre, vagy még inkább hírneve minden ajtót és szívet megnyit előtte. Fekete bársony ing, spanyol gallér, könnyű páncél és kard, arab telivér semmi másra nem volt szüksége. Kis város, úgy számolta, egy óra alatt felméri a kínálatot, egy óra alatt meghódítja a hölgy szívét,...

A király palotája tele volt ünneplő néppel. A padlót pompás szőnyegek borították, a fából faragott oszlopokat virágok és zöld ágak fonatai ölelték körül.Rabszolgák tucatjai hordták szét arany- és ezüsttálakon az ételeket, s helyezték mély meghajlással a vendégek előtt álló arany- és ezüsttányérokra, töltötték a gyöngyöző bort az arany- és ezüst serlegekbe. A pompás öltözetű vendégsereg közepén, valamivel magasabban a többinél, külön asztalnál ült Attila és új asszonya. Nyugodt, de...

A többi isten, meg hát uram bocsát, ment utána! Az ember sok okosságot kitalált furcsa meg nem magyarázható dolgok megmagyarázására. Példának felsorolnék párat, melyet az emberi bölcsesség, tapasztalat szült.
llyen például: Ki szarral dolgozik, szaros lesz! A pénznek nincs szaga! Mindenki megvehető!

Szerelem világában lebegve megszólalt:
- Szeretlek…
- Szeretlek.
- Rossz az, amit teszünk?
- Biztosan. De nem tudom annak érezni. Mintha a világ teremtése óta arra vártunk volna, hogy egymásra találjunk. Mintha az lenne az életünknek az egyetlen célja, hogy egyek legyünk. Teljesen. Szellemben, lélekben… Testben.
- Én sem érzem bűnösnek, pedig mindent megtagadtam, amiben eddig éltem. Mindent, amiben eddig hittem. Valamit kihoztál belőlem, amiről eddig nem tudtam....

Az életed eredete, avagy hogyan fejlődik ki egy pillangó a hasból.