Novellák - 52.oldal

Nauszikaá - going to return

Régen nem írtam semmit, most ez is csak egy ilyen próbálkozás, hogy vajh' mennyit romlott az elmém állapota...

Nauszikaá voltam. Újjászülettem.

Láttam rajta, hogy sírni fog. A helyzet is követelte. Elfogott az a furcsa érzés, megint. Tetszett a női gyengeség, hogy tudnak sírni. Szemhéjai kipirultak, pillantásai lelassultak, orra megtelt könnyel. Szipogni kezdett.

"A világ szépségének két éle van: a nevetés meg a kín, s ez vágja ketté a szívet." Jó olvasást! :)

- Na, szóval négyen voltak ilyen lottózók nálunk a brigádba, köztük a Karcsi. Ő volt a legjobban belegajdulva a dologba, mindenről a pénz jutott eszébe, meg hogy mire költené, meg ilyesmi. Állandóan erről pofázott, minden második mondata az volt, hogy ha egyszer ötöst nyernének, milyen kocsit venne, meg hová menne nyaralni. Minden héten pontosan tudta mennyi a nyeremény, és gondolatban már elosztotta négyfelé, hogy mennyi jutna rá. A többieket már kezdte idegesíteni a dolog, de azért senki...

Egy heves pillanatom eredménye...első publikációm ezen az oldalon :)

- No, érted öcsém, én es három disznót vágok mindég, mink nem vesszük a bótba a húst. Kettőt főfüstülünk, de a harmadik mén a hüttőládába. Te, a zasszony olyan rántott húst csinyát vasárnap a karajbú, olyan puha vót, hogy úgy ólvatt szét a számba mint a szar!
Szamóca rögtön lecsap a poénra:
- Mint a szar? Te Ferkó! Nem is kellene disznót vágnod, ehetnél egyenesen a ganyédombról!
Ezen Tyufkin akkorát röhög, hogy majd' az orrán folyik ki a piros fröccs, Szamóca pedig...

Tyufkin egy igazi túlélőművész. Mindig valahogy túléli a telet, hogy hogyan, az mindenki előtt rejtély, még saját maga előtt is,... de talán még maga az Úristen is erősen csodálkozik rajta, ha azt látja tavaszonként, hogy Tyufkin még mindig megvan. Magas, borzas hajú fickó, olyan sovány, hogy a bordáit számolni lehetne, arca sárgás és állandóan szőrös, orra mellett a gyomorbajosokra oly jellemző, két mélyen bevésődött függőleges ránc.

Ez az első publikus írásom, remélem tetszeni fog. :) Az első csókra mindenki jól emlékszik. Viszont arra is, hogy kinek/minek adta?

"Szeretlek. Egy kilenc betűs szó mégis olyan nagy jelentéssel bír. Egy szó melyet elhiszünk bármely pillanatban. Egy szó, ami egyszerre rendbe hozhat mindent, viszont tönkre is teheti azt."
Egy kis szösszenet, mivel már rég nem írtam :) gondoltam ideje lenne már :) jó olvasást ^^ :))

A csapatból az egyik fiúval egyre többet voltunk kettesben. Szerettem vele lenni. Jó volt vele beszélgetni, és ő mindig figyelmesen hallgatott. A leggyönyörűbb tájakat is vele fedeztem fel. A többiekkel sokszor összefutottunk egy rejtett tavacska partján, és elmeséltük az élményeinket.