Novellák - 52.oldal

A király palotája tele volt ünneplő néppel. A padlót pompás szőnyegek borították, a fából faragott oszlopokat virágok és zöld ágak fonatai ölelték körül.Rabszolgák tucatjai hordták szét arany- és ezüsttálakon az ételeket, s helyezték mély meghajlással a vendégek előtt álló arany- és ezüsttányérokra, töltötték a gyöngyöző bort az arany- és ezüst serlegekbe. A pompás öltözetű vendégsereg közepén, valamivel magasabban a többinél, külön asztalnál ült Attila és új asszonya. Nyugodt, de...

A többi isten, meg hát uram bocsát, ment utána! Az ember sok okosságot kitalált furcsa meg nem magyarázható dolgok megmagyarázására. Példának felsorolnék párat, melyet az emberi bölcsesség, tapasztalat szült.
llyen például: Ki szarral dolgozik, szaros lesz! A pénznek nincs szaga! Mindenki megvehető!

Szerelem világában lebegve megszólalt:
- Szeretlek…
- Szeretlek.
- Rossz az, amit teszünk?
- Biztosan. De nem tudom annak érezni. Mintha a világ teremtése óta arra vártunk volna, hogy egymásra találjunk. Mintha az lenne az életünknek az egyetlen célja, hogy egyek legyünk. Teljesen. Szellemben, lélekben… Testben.
- Én sem érzem bűnösnek, pedig mindent megtagadtam, amiben eddig éltem. Mindent, amiben eddig hittem. Valamit kihoztál belőlem, amiről eddig nem tudtam....

Az életed eredete, avagy hogyan fejlődik ki egy pillangó a hasból.

Az egyik osztálytársam és nővére ihlette kis novellácska. Tűz és víz nem is mindig olyan ellentétes.

Nyári nap. Ugyan az a helyszín. Ugyanaz az idő. Talán még ugyanaz a szél is fúj. Emlékszel még?

Állunk a színpadon. Csend van. De nem azért, mert senki nincs a nézőtéren. Telt ház van ma este. Pontosítanék. Ma este is, de ma este utoljára. Ezzel a koncerttel véget ért a turné. Mondhatnám, hogy végre, de nem teszem. Egy évig úton voltunk, minden héten három koncertet adtunk, és megállás nélkül hajhásztuk az élvezeteket...

Ez hülyeség,...már nem is érdeklem, már nem. Vagy még igen? Még visszamehetnék, talán még ha elmondom neki, hogy...
Mit? Mit akarok neki mondani? Mit tudnék még ezek után mondani? Vagy essek térdre előtte és könyörögjek, hogy húzza le a sliccét és élvezzen a számba?

Reménytelen, gondoltam, s hogy kiszakítsam magamat a családi idillből, újra kinyitottam a mappát. Majdnem eljutottam az első bekezdés végéig, amikor újra lebukott a fejem. Százhalombattán járhattunk, amikor két öregúr ült le a közelünkbe...

Szereti a verseket, a libasültet, a szilvalekvárt és a 'rakkendrollt'