- Na, fiúk! Még egy sört az én kontómra!-harsánykodott Tarif, és széles gesztussal integetett a pult felé. Szamóca már bontotta is a négy Arany ászokot a csapatnak, Bika, Kokó, Tarif és Zoli azt ittak,... és Dartinak a zöld Drehert, mert ő meg csak a zöldcímkést volt hajlandó meginni sörből. Sőt, ha lehet, zöld üvegben is legyen, ne barnában.
Kérges tenyerek fonódtak a kívánatosan párás üvegekre, és a ráérős ivászat lassú kortyai következtek. Rágyújtottak, ittak...beszéltek pár szót,...megint ittak.
A sarokban a cigányok összevitatkoztak valamin, Szamóca kénytelen volt abbahagyni egy pillanatra a pohármosást, és vetni feléjük egy hosszabb, nehezményező jellegű nézést, amitől lehalkultak mint a néprádió áramingadozáskor.
Sanyika rendületlenül nyomkodta a játékgépet, bár az változatlanul csak vesztő kombinációkat mutogatott. Sanyi lassan eljutott arra a pontra, amikor már nem is reménykedik a nyerésben, csak abban bízik, hogy viszonylag elviselhető mértékű mínusszal tudja abbahagyni a játékot. Ennél már csak az a veszélyesebb, amikor az ember személyes ellenségének tekinti a gépet, és a lovak közé dobva a gyeplőt, képes az utolsó fillérjét is beledobni, hogy hátha pont most fogja mindenét visszanyerni.
Kokó a játékgép felé int, és csippent a szemével.
- Ha a Sanyika elbukja a húszasát, belepróbálhatnánk pár ezrest közösen. Szamóca azt mondja, egész nap nem adott a gép, Sanyi meg most megtömte,? hátha nekünk bejönne egy kis lóvé!
- Marhaság! Nekünk se adna, ezeken a vackokon nem lehet nyerni.- közölte megfellebbezhetetlen modorban Darti. Mivel ő a főnök, a többiek nem vitatkoztak, de Kokó arcán megmaradt a vágyódás. Megint ittak, Zoli nagyot slukkolt a cigijéből, aztán megtette szokásos kinyilatkoztatásai egyikét:
- Nyerni lehet, veszíteni muszáj,...visszanyerni lehetetlen!
Zoli kicsit kilógó figura volt az asztalos brigádból, mivel afféle félresikeredett egzisztencia módjára fiatalkorában még érettségizett is, amit még Darti főnök se mondhatott el magáról. Igaz, hogy Darti is rendelkezett érettségi bizonyítvánnyal, de azt az egyik kuncsaftja adta el neki, bartell üzlet keretében, leszámítolva a hamis okmányt a beépített szekrények árából. Kezdetben még huszonötre tartotta a pali, de Darti okosan lealkudta tizenhétre, azon logika mentén, hogy neki nem ér meg többet, mert matekból és történelemből csak kettes van benne. Zolit érettségije ellenére teljesen befogadták a fiúk, lévén, hogy bármelyiküket képes volt az asztal alá inni, és egy nap akár háromszor is be tudott rúgni. A különcsége főleg abból állt, hogy evés közben vagy a kocsiban mindig könyvet olvasott, és ha nem volt tök részeg, akkor gondolkodni is szokott hiábavaló dolgokról. Most a sörök hatására kicsit filozófikus hangulatban volt, ezért megeresztett egyet a szokásos gondolatmeneteiből:
- A szerencsejáték egy átverés. Arra biztatnak, hogy azt higgyed, semmiért kaphatsz valamit. Kockáztass egy viszonylag kis összeget, hátha nyersz egy viszonylag nagyot. Aztán mire észreveszed magad, rájössz, hogy az a semmiségnek hitt pénz, amit megrizikóztál, nagyon is súlyos valami. Nézzük például a lottót. Vannak, akik több ezer forintot áldoznak rá hetente, amit ha összeadsz, ütheti a százast is egy évben, és tíz év alatt akár egy millát is ellottózgathatsz. Pedig bőven elég, ha egy szelvényt töltesz ki. Ugyanis a lottóval nem nyerési esélyt veszel magadnak, hanem reményt. Egész héten ábrándozhatsz arról, mit is csinálnál, ha milliomos lennél. Ehhez pedig bőven elég az egy szelvény, elvégre még ezer lottóval se emelkedik a reális nyerési esély közelébe az ember, a reményhez meg egy is éppen elég.
A többiek ezen kicsit gondolkodtak, vagy legalábbis úgy csináltak mintha gondolkodnának, végül megint Darti mondta ki az ítéletet:
- Marhaság! Nekem egyszer bitang nagy szerencsém volt a lottóval. Szóval a lottó igenis működik!
Erre már Tarif is belekíváncsiskodott a dologba:
- Na, csak nem nyertél főnök? Iszunk rá egyet?
- Én nem, ..csak a brigád a cégnél,..még régen.
- Meséld már el wazze, ne kelljen mindent kihúzni belőled! Mi volt az a nagy szerencse? Sok lóvét kaszáltál?
Darti gondolkodik, iszik is egy félpohárnyit, látszik, hogy kicsit keresgéli a szavakat aztán belekezd a történetbe:
- Akkoriban Pesten, a 28-as építőknél melóztam. Fiatal voltam, kezdő, .. talán két éve, hogy kijöttem a szakmunkásképzőből. Lakótelepeken nyomtuk, házgyári ajtókat-ablakokat rakosgattuk be, nem kellett megszakadni a cégnél, és mindig lehetett fusizni kicsit, elhozni ezt-azt a műhelyből, ..szóval jó meló volt. Az irodán főzte a főnököknek a kávét egy tuti menő csaj, vele kavartam. Ha valami balhé volt, vagy ellenőrzés, akkor a Gizi mindig leadta a drótot. A brigádvezetőm meg apámnak volt régi jó cimbije, az vitt magával hétvégenként maszekolgatni, csurgott-csepegett,.. szóval benne ültem a hordó mézben csak nyalnom kellett.
Na, itt a brigádban négyen lottóztak közösen. Azt hiszem minden héten fejenként három szelvényt vettek. Ez még úgy a hetvenes évek végén volt, amikor még csak 3 forint 30 fillér volt egy lottó, és kézzel kellett kitölteni. Nem volt ilyen gépi izé mint most. Három hasáb volt egy szelvényen, te húzkodtad be mind a hármat azonosan, aztán egyet megtartottál igazolónak, kettőt feladtál belőle ellenőrzőnek. Állítólag nyugdíjasok silabizálták az eredményeket is, valami sablont tettek rá, és az mutatta a nyerőket. Aztán ha nem érkezett be az ellenőrző szelvényed, akkor hiába volt nálad a tuti, nem kaptál egy fillért se. Ja, és akkoriban még péntek délelőtt tízkor húzták a lottót, kézzel egy gömbből, és a rádió egyenesben közvetítette.
Ettől az információtól Bika egészen felvillanyozódott, és bár ő ritkán szólalt meg most szinte ömlöttek belőle a szavak:
-Úúú apám, erre emlékszem, ecce itt is vótak nálunk a művházba! Kis csóringer kölkök vótunk oszt elmentünk, hogy benne legyünk a rádijóba. Lehetett jelentkezni kihúzni a számokat, de persze nem mink kerűtünk oda, hanem a tanácstitkár lánya, meg a zilyenek.
Darti bólintott, kihasználva a közbeszólást ivott egy nagy kortyot, aztán gondosan teletöltötte a poharát. Bika még idézte volna a gyerekkori emlék részleteit, de Tarif leintette:
- Maradj már kussba! Meséld tovább főnök!
- Na, szóval négyen voltak ilyen lottózók nálunk a brigádba, köztük a Karcsi. Ő volt a legjobban belegajdulva a dologba, mindenről a pénz jutott eszébe, meg hogy mire költené, meg ilyesmi. Állandóan erről pofázott, minden második mondata az volt, hogy ha egyszer ötöst nyernének, milyen kocsit venne, meg hová menne nyaralni. Minden héten pontosan tudta mennyi a nyeremény, és gondolatban már elosztotta négyfelé, hogy mennyi jutna rá. A többieket már kezdte idegesíteni a dolog, de azért senki se cseszte le, hagyták ábrándozni. Kajázásnál, vagy este a krimóban másról se tudott beszélni, elég uncsi volt, de hát azért haver volt,...elnézték neki. De amikor már imádkozni is kezdett, hogy: 'jaj Istenem, aggyá egy ötöst, vagy egy jó négyest legalább...', akkor a Laci bácsinál betette a kaput. Az öreg Laci amolyan brigádesze szaki volt, és néha templomba is eljárt a feleségével, szóval ez azért neki már sok volt. Kitalálta az öreg, hogy szívassák meg a Karcsit.
Ebben a pillanatban Sanyika nagyot kurjant, a játékgép meg őrült villózásba és csilingelésbe kezd. Kijött a három dobókocka, ez már valami nagy nyeremény lesz mindenképpen. A kockák pörögnek, végül tizenkét szabadjátékot mutatnak, Sanyika meg boldogan üti a gép gombjait. A csilingelés egy pillanatra sem hagy abba, a szabadok alatt ugyanis csakis nyerő sorok állnak össze, a kérdés csak az, mennyi lesz a végén az összeg. A cigányok közül kettő rögtön Sanyi mögé áll és hangos 'jóóóvantesókkal' biztatják, elvégre ha sokat nyerne számíthatnának egy ingyenpiára. Kokó is felugrik az asztaltól, kezében a söröspohárral odalép, és bűvölten figyeli a figurák forgását, jönnek a három narancsok, cseresznyék, hetesek, kalapok,...csak éppen a Jokerek meg a fődíjat jelentő kvarcórák nem. A kocsma többi vendége is figyel, ennél fontosabb esemény nincs jelenleg. Végül tizenháromezer-ötszáznál áll meg a kijelző, Sanyi káromkodik.
- Wazze hússzal vagyok benne, erre visszad tizenhármat a genyó! Na most mondd meg, nem egy rohadék ez a gép?
Itt most lélektani határhoz ért Sanyi. A húszból maradt pénzével együtt most kiszállhatna és alig négyezret vesztve elmehetne, de ő inkább újra pörgetni kezd, abban bízva, hogy most aztán majd 'beindul a bolt!'. A közönség érdeklődése visszaáll a normál szintre, csak az egyik cigány marad még pár percre nézőként, aztán ő is visszasomfordál a helyére. Kokó is leül, és Darti felé billenti a poharát tisztelgésül:
- Bocsi főnök, folytasd lécci!
- Na, szóval, hogy megszívatják a csávót,.. a többiek meg hamar belementek a buliba. Így aztán pénteken délelőtt, pont mikor a lottósorsolás volt, úgy intézték a dolgot, hogy a Karcsit elküldték valamiért a raktárba, közben a kis Sokol rádión ők meghallgatták a számokat. Egy üres lottót gyorsan kitöltöttek négyesre, eldobták az ellenőrző részét, és szelvényt meg belekeverték a többi közé. Majdnem dél volt mire a Karesz visszajött a raktárból, persze az első kérdése a lottó volt. A Bandi mondta neki, hogy felírták a számokat, de még senki se nézte meg. Karcsi persze rögtön előszedte a fiókból a szelvényeket, és kezdte ellenőrizni. A többiek próbáltak lázasan munkát imitálni, vagy dumálgatni, mintha senkit se érdekelne a dolog, de fél szemmel mind a Kareszt lesték. Az meg egyszer csak kirúgta maga alól a hokedlit, ugrál és üvölt:
- Négyesünk van wazze! Tudtam! Tudtam! Ugye megmondtam, hogy egyszer kaszálunk, ugye mondtam? Négyes fiúk! Nyertünk, négyest nyertük!
Mindenki körbevette, csak úgy röpködtek a mutasd!- tényleg?-hűha!-anyám!- wazze! négyes!-mennyi lóvé?- hogyan?-aztakurva, tényleg!-látom-hurrá!-,...szóval tök jól eljátszották a fiúk a szerepet, mindenki örült, veregették egymás vállát, a lottózók büszkélkedtek, és ők is terveztek mindenfélét a pénzzel. Karesz simán benyelte a horgot, a többiek meg etették is rendesen, úgyhogy vitte a zsinórt szépen.
- Aztán megmondtátok neki és koppant? - kérdezett bele Kokó a sztoriba.
- A fenéket! A Laci bácsi kicsit lehiggasztotta őket, hogy várjuk csak meg, hogy mennyit is fizet a négyes, mert lehet, hogy baromi keveset.
- Ja,?volt már ilyen-szólt közbe Zoli.- Mikor még Alsónyéken laktam, volt ott egy ilyen link piás házaspár. Azok is négyest nyertek, örültek, mint az ártánydisznó a korpás mosléknak. Tartottak egy hatalmas dajdajt a kocsmában, birkát főztek, meg a pezsgőt úgy rendelték, hogy pohárral együtt fizetik, mert azt csapták a falhoz. Aztán kiderült, hogy csak olyan keveset fizet azon a héten a négyes, hogy hiányzott vagy öt lepedő ahhoz, hogy a számlát betakarja. Akkor meg járták körbe a falut, hogy:- aggyá bele egy kis lóvét tesóka, te is ott voltál a bulin, hogy legalább azt le tuggyuk rendezni belőle.
- Aha, ilyeneket mondott a Laci bácsi is, hogy ne igyunk előre a medve bőrére, meg várjunk nyugisan. De azért a melót abba hagytuk aznapra, és átmentünk a Kiskulacsba berúgni. Na, másnap már benne volt az újságban, hogy mennyi az annyi,... valami kettőhetvenakárhány, szóval jutott fejenként olyan hatvanhétezer körül. Karesz boldog volt, már ezerszer elképzelte, milyen lesz a pöpec kocsijában a Balcsi felé repeszteni.
Na, megbeszélték, hogy hétfőn délután nuku meló, mert mennek a pénzért a lottóigazgatóságra. Felöltöztek szépen, fehér ing meg minden, és négyen együtt elindultak, a Karesz, a Laci bá, a Lunya, meg a Bandi. Közben a Lunya lejátszott egy kis cirkuszt, hogy igyanak már egyet, a Bandi ráokézott, a Karcsi meg síkideg volt, hogy menjenek a pénzért. Aztán a Laci bácsi megoldotta a kérdést, hogy ő bemegy velük a kocsmába, nehogy tajt sikerre igyák magukat ezek ketten, addig a Karesz meg hozza el a lóvét, ők itt a kocsmában megvárják. Persze a krimóban már ott volt az egész brigád, mert senki se akarta kihagyni a látványt amit a Karcsi savanyú pofája nyújt majd, ha páros lábbal rúgják ki a lottójával, és pénz nélkül jön vissza!
De alig burítottak be két kanyart, jön a Karesz, a képén nagy vigyorral, kezében egy csíkos bevásárlószatyorral, amiből aztán kiborított egy halom pénzt az asztalra!
- Itt van fiúk, osztozhatunk!
Mondanom se kell, mindenki le volt merevedve. A Laci bácsi találta meg először a hangját, és megkérdezte halkan:
- Kifizették? Hogyhogy?
Erre a Karesz bevallotta, hogy be se ment a lottósokhoz, hanem amikor a portástól kérdezte, hogy hova is menjen abban a bazi nagy épületben a kifizetéshez, akkor odajött hozzá egy ilyen öltönyös fazon, kérdezte, hogy nagyobb összeget nyert-e, és hogy eladná-e neki a szelvényt? Merthogy ő maszek kötödés, és azért kéne neki a lottó, hogy igazolni tudja miből van a pénze. Aztán a Karesz eladta neki, mert a fickó felkerekítette az összeget kettőnyolcvanra, így pont hetven jut per kop. Laci bácsi, mint ötletadó és főszervező belesápadt a dologba. Felrémlett előtte, micsoda bűnvádi eljárás néz ki ebből, csalás, hamisítás, szélhámosság, miegymás,...szóval az öreg már évekre a rács mögött látta magát. Hebegve bevallotta a Karcsinak, mi is volt a szitu, az persze rém dühös lett, kiabált, hogy micsoda genyák a többiek, meg minden. Na, kicsit üvöltözgettek, aztán a Laci bácsi agya kikattogta, hogy az lesz a legjobb, ha elviszik a pénzt a rendőrségre, és elmondják, hogy ez csak egy rosszul elsült vicc volt, hátha így ki tudnak mászni a bajból.
Bika, akiről nem mondhatni, hogy a társaság esze lett volna, hitetlenkedett:
- Á, én eztet nem hiszem el! Ki vóna ilyen hülye, hogy többet ad egy lottóér mint amit kap? Meg minek köllene e za zegész hekvanc? Csinátatott vóna egykét hamis számlát, oszt kész! Nem kerek nekem e za dolog sehogyse.
Zoli erre okítani kezdte Bikát.
- Apafej! A szocializmusban nem a számla volt a lényeg, akkor még azt se tudtuk mi az az APEH. Nem a bevételt kellett dugdosni előlük, hanem a gazdasági rendőrség előtt igazolni, hogy honnan is van pénzed. Ha valaki kicsit ügyeskedett, és többet mert keresni az átlagnál, azt piszkálták. Úgyhogy ha a maszek kötödés békét akart, akkor a legjobb módszer volt a nyertes lottó vétele, ugyanis a kifizetéskor kapott egy igazolást, hogy nyerte a pénzét, tehát nincs suskus, nincs jogtalan haszonszerzés, meg tiltott üzletelés, hanem tiszta a lé! Vágod?
- Ja! Így már okés a téma. Folytassad főnök!
Darti közben kiitta a sörét, és az üres üveget forgatva folytatta a sztorit.
- Na, szóval beballagott a szatyor lóvéval az egész brigád a yardra, és a Laci bá szépen elsusogta, hogy mi is a pálya. Hogy ők kérem szépen csak a kollégájukat akarták megviccelni, és igazán nem tehetnek róla, hogy rosszul sült el a dolog. Ők nem akartak senkit se lehúzni, ezt tudja itt mindenki tanúsítani, és hogy ők most voltaképpen azért jöttek, hogy visszaadják ezt a pénzt. A rendőrök meg vakarák a fejüket, hogy mi is ilyenkor a teendő. Végül hívtak egy őrnagyot vagy mit, az oldotta meg a kérdést, azt mondta, adják csak le a pénzt, mint talált tárgyat, az lesz a legjobb, ha így jegyzőkönyvezik az esetet. Na, letisztult minden, papírok, aláírások, mehettek haza. Hanem itt jön a csavar! A törvény szerint, ha fél évig senki sem jelentkezik a talált tárgyért, akkor a becsületes megtalálóé lesz. Mivel a muksó, aki megvette a lottót, lapítani akart, mert gondolom volt vaj bőven a füle mögött, sose jelentkezett a pénzért. Így aztán a fél év leteltével ezek négyen megkapták az egész összeget, csak valami őrzési illetéket vontak le belőle pár százast.
- Aztakurva! - röhögött Tarif, és a térdét csapkodta.
- Hú apám! Akkó ezeknek tényleg bitang szerencséjük vót! Nem tőtünk mink is ki ilyen lottót ecce,...hátha? - lelkesedett be Bika.
Zoli csak nézett maga elé elgondolkodva, kortyolt egyet, fújt egy kis füstöt, aztán Dartihoz fordult.
- Várj csak főnök! Mi a franc volt ebben a te szerencséd? Azt mondtad az elején, azért hiszel a lottóban, mert egyszer bitang nagy mákod volt vele. De ha te nem kaptál a pénzből, akkor mi benne a neked a szerencse?
- Hát csak az, hogy a Karesz a részéből megvette magának a kocsit. Egy nagyon baba, 1600-os bordó Zsigát, belül prémes ülésekkel, meg minden, hatvanezerért. Abban az időben ez többet számított, mint most egy fullextrás Audi. Aztán egyszer elvitte a Gizit egy kis sétakocsira, aztán újra,...aztán már táncolni járt vele szombatonként az Ifiparkba,...aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy őt viszi magával Karesz a Balcsira az álomútra, amire mindig úgy vágyott. Szóval lecsapta a csajt a kezemről.
- És ez volt neked a szerencse?
- Nem. De a Karcsi el is vette feleségül,..aztán két év múlva a Gizi rájött, hogy a Karesz megcsalja a szomszéd lánnyal. Akkor a Gizi megvárta, míg elalszik, és rákoppintott a fejére vagy hetet a húsvágó bárddal. Karesz meghalt, Gizi ment a sittre.
Na, itt jön az én szerencsém! Képzeld el, ha én veszem el a Gizit! Már nem élnék!
