Szokásos kora esti törzsközönség Szamóca kocsmájában. Egyszerű felvégi kocsma ez, hátul négy asztal padokkal, középen egy amerikai billiárd, a fal mellett csilivili játékgép. A falak sárgák voltak eredetileg, de mára az a meghatározhatatlan színű kocsmaárnyalat, amit a többéves állandó cigarettafüst eredményez. Dekorációként Unicumos, sörös plakátok és egy szarvasagancs. A derékmagasságig körbefutó lambéria sötétbarna, a padlózat halvány mozaiklap. A bejárattal párhuzamosan a mellmagasságig érő pult, kényelmes odakönyöklés céljára, a pult mögött tükrös polc, poharakkal, cigivel-csokival-ropival pakolva. Az asztalok közül most három foglalt.
Az elsőnél Darti és az asztalos brigádja: Bika, Tarif, Zoli és Kokó sörözget kedélyesen, egyforma kék overalljuk mellén és hátán Darti kis cégének emblémája, egy körfűrészlap. Zsebükből fűrészpor pereg, ha előveszik a cigit. A másodiknál két ismeretlen, suttyó diákforma, akiket a központban egy vendéglátóhelyen sem szolgáltak volna ki igazolványkérés nélkül, de itt előttük a két sör, és vannak szép terveik a továbbiakra is. A leghátsónál három cigányember, kettő tiritarkán, a harmadik rongyos nadrágban és valaha fehér, szakadt trikóban, de fekete kalappal a fején. Egyikük most odabaktat a pulthoz, és kér két fehéret tisztán, meg egy fél barackot, majd kezében összefogva a három poharat visszasétál hátra, közben megáll a játékgépnél, figyelve a gyümölcsök forgását. Az asztalnál ülő társa kissé sérelmezi a lassú érkezést, és valamit odakiabál, hogy igyekezzen, de elég egy hosszabb pillantás Szamócától a hang felé, hogy lecsendesüljön.
Itt ők nem balhézhatnak, élénken él még kollektív emlékezetükben, hogyan is tört ketté nemrégiben egy dákó az egyik hőzöngő etnikum orrcsontjával egyetemben, és hogyan repült tavaly az ajtóból (vagy négy méternyit) egy másik, aki valami megjegyzést próbált tenni Szamóca szöszke kis feleségének miniszoknyából kivillanó combikájára.
Szamóca szép szál, kisportolt vállú ember, valamikor a városka NB I./B-s kézicsapatában volt átlövőként helyi hős,... igaz, azóta vagy harminc kilóval már testesebb a versenysúlyánál. Kék-fehér kombinációjú bermudagatya van rajta, fehér Kappa pólóval, és sokzsebes khaki mellénnyel. Erős férfiparfüm illatot áraszt, fekete haja bezselézve lapul, nyakában, csuklóján, meglehetős vastagságú aranylánc a tekintélyt mutatni. A pult alatt meg egy csákány nyele várakozik, azokhoz az esetekhez, mikor a tekintélynél erősebb érvek kellenek,...és különben is, a biliárd dákók olyan hamar törnek, és olyan sokba van pótolni,...egy csákánnyél viszont egyszeri, bőven megtérülő beruházásnak minősül.
Hétköznap lévén, jóval kisebb a létszám, mint a szombat esti láz idején betévedő alkalmi vendégkoszorúval megtámogatott, de azért ugyanazzal a nagyfokú hatékonysággal sikerül befüstölni az amúgy sem fényárban úszó helységet. A zajártalom a szokásos, az ötvenforintossal működő zenegépből éppen Pataky Atti közli fennhangon a nagyérdeművel, hogy ő bizony most a kör közepén áll, jó és rosszbarátai gyűrűjében. Eme fontos téma taglalásába időnként belevegyül a játékgép csilingelése, ha Sanyi három egyforma gyümölcsöt kap.
Sanyi hórihorgas szobafestő, kackiás bajusszal és egy kis légyszakállal. Kollégáihoz hasonlóan állandóan fehér munkásruhában jár. Senki sem tudja, miért viselnek a festők fehér overallt és pólót, talán azért, mert ezen látszik meg legjobban mindenféle színű festékfolt. A lába mellé helyezve nagy, sárga műanyagvödör, amiben a korongecset, pár kisebb pemzli, némi gubancolt madzag, smirglipapír és a glettelővas pihen. A többi vödröt kint hagyja a biciklije csomagtartójára kötözve, azokat nem félti, hogy ellopják, na de ugye az ecset,...az más, azt pénzért adják a Kemikálban, de a vödör ingyen jár a festékhez.
Ma befejezhetett egy munkát, mert már a második tízezrest fekteti be a fekete dobozba, és miközben százas téten pörget, töretlen optimizmussal mondogatja maga elé:
- Most már adnia kell. Már tizenöttel benne vagyok, most már adnia kell! Eddig csak vitt,... most már muszáj adnia!
Persze a játékgéppel ezt a tényt valahogy senki sem közölte, úgyhogy annak fogalma sincs, hogy neki most már adnia kéne, ezért a szenvtelen programját követve, az igazak nyugalmával nyeli el lassacskán a hitelkeret pontjait. Néha egy kicsit visszaad, hogy fenntartsa Sanyika reményeit a nyerésre.
Tyufkin, kezében (a tizenhatodik) piros fröccsel telt pohárral, a pultot támasztja. Nem mintha a pult stabilitása ezt igényelné, de Tyufkinnak szüksége van a fix pontra. Még lábadozó állapotban van, nemrég műtötték fekéllyel, aminek fő oka az volt, hogy túl sokat evett és túl keveset ivott...vagy fordítva. De az egyik biztos! Az ő lelki nyugalma mára már okézódott, Sanyikát lelejmolta egy ötszázasra, így a mai este további fröccsei a legmesszebbmenőkig biztosítva vannak,sőt a holnapiak is, lévén,hogy már mindenkinek elújságolta: holnap krumplit szedni megy napszámba, jó helyre, ahol a fizetség mellé ebéd, vacsora és bor is jár.
Tyufkin egy igazi túlélőművész. Mindig valahogy túléli a telet, hogy hogyan, az mindenki előtt rejtély, még saját maga előtt is,... de talán még maga az Úristen is erősen csodálkozik rajta, ha azt látja tavaszonként, hogy Tyufkin még mindig megvan. Magas, borzas hajú fickó, olyan sovány, hogy a bordáit számolni lehetne, arca sárgás és állandóan szőrös, orra mellett a gyomorbajosokra oly jellemző, két mélyen bevésődött függőleges ránc.
Az edzőcipője igen rég látta a jobb napokat, katonanadrágja is még valamikor a Varsói Szerződés középidejében tulajdonítódott el egy laktanyai raktárából és kezdett vándorutat a civil életben. Ez az út meglehetősen kalandos lehetett, mert már csak fakó foltokban őrzi valamikori zöld színét, fenék és combrészén egy meghatározhatatlan állagú feketés zsírrétegtől fényes. A kék trikója itt-ott kihívásokkal küzd az anyagfolytonosság terén, a mellrészén a Camel felirat fehérrel felfestett betűi már alig olvashatók.
Hanem a dzsekije! Na, a dzseki az bizony valódi jó fekete bőrből van, kellően kopott és repedezett, sűrű szegecseléssel, villogó csatokkal, fényes húzózárakkal, a hátán hímzett angol zászlóval. Nem mintha az enyhe szeptember végi időjárás igényelné a dzseki viselését, de Tyufkinnak ez a büszkesége, az egyetlen ereklye, amit fel tud mutatni 'hajós' múltjából, ami annyit jelent, hogy egyszer két hónapig egy dunai uszályon volt matróz, és egy maratoni kártyapartin nyerte el Baján, a Halászcsárda kerthelyiségében egy kormányostól. Ezerszer elmondta már a történetét, mindenki betéve tudja, hogyan húzott tök felsőt a két kilencesre a döntő partiban. Azon kívül, ha jó szokáshoz híven nem érne haza a sufnijáig és a parki padon aludna ma éjjel is, akkor bizonnyal jól fog szolgálni a dzseki a hajnali hűs idején, mikor az esti fröccsök melegítő hatása már elmúlik.
A pultnál, közvetlen mellette álldogál Futár Ferkó. Alacsony, 50 körüli, sűrű kis emberke, kék svájcisapkája hetykén félrevágva a fején. Időnként leveszi, hogy megtörölje a homlokát egy újságlapnyi méretű sárga kockás zsebkendővel, amiből csak azért nem hullik a homok, mert az izzadtság benntartja. Ilyenkor látszik a haja és a homloka alsó része között egy fehér sáv, ahol a sapka alatt nem fogta meg a nap, mert egyébként sötétbarnára sült az arca. Ha nevet, akkor kissé előnytelenül de annál határozottabban szembeötlik, hogy négy foga is hiányzik elöl, és ha egy fogorvos szakvéleményezné, akkor kiderülne hogy egy éven belül elbúcsúzhat még pártól. Állán (szerda lévén) 4 napos borosta, kizárólag szombat esténként borotválkozik, azt is, mint mondani szokta:
- Az asszony mijatt lehúzom, érted öcsém,.. hogy ne dörzsüjje a nyakát, mikó adok nekije.
Ferkó szürke-sárga kombinációjú Avanti olajfinomítós kertésznadrágot visel a hozzávaló sokzsebes felsővel, bár csak akkor van köze az olajhoz, amikor időnként megkeni a lovaskocsija kerekeit. Ő ugyanis két lóval dolgozik, szántani, ekézni jár szőlőkbe, elhoz a Tüzéptől ezt-azt, a ruhát meg csak úgy 'kéz alól' kerítette. Érdekes dolog ez is. Az Avantinál alig dolgozik húsz ember a városból, - annak is fele öltönyös főnök-, mégse lehet úgy belépni fellegvári kocsmába, hogy legalább egy Avanti ruhás fazon ne lenne ott. Néha kettő, három is összefut. Ma ugyan nincs itt, de Misi bá', az öreg autószerelő, szabadidőruhaként hordja, a nadrágját vasalva, kockás ingének nyakát kihajtva a zubbony gallérja fölé.
- A rohadt anyádat nem tudtad eggyel lejjebb adni azt a dinnyét! Nézd meg wazze, kettő beállt szépen, a harmadik meg fennmaradt!
Sanyika méltatlankodására mindenki együtt érzően bólogat, személyes tapasztalatból érzi át a társaság a helyzet tragédiáját, a sors igazságtalanságát és ismerős az önvádló érzés is, amikor üres zsebbel távoznak, azon tépelődve, hogy volt egy pillanat, amikor kiszállhattak volna némi nyereséggel, vagy alig veszteséggel. Szamóca ezért meg is biztatja kicsit Sanyit:
- Most már adnia kell,...egész nap nem adott senkinek!
Kíváncsi vagyok a továbbiakra.
Eddig remek. Gratulálok!