Novellák - 5.oldal

A Mint a mókus fent a fán c dalt énekelte a Kodály gyerekkórus. Béla a nézőtéren ült és hallgatta a zenét eszébe jutott a hely ahol gyerekként sétált. Fű, fák, boszorkányok és csinos, miniszoknyás tanár néni volt ott. A koncert után Béla gyalog indult természetesen nem haza. Melani telefonált. Vajon mit akar?

Boldogan ültem be a kocsiba. Végre megkaptam a jogosítványomat és egyedül vezethetek. Évek óta készültem erre az útra, de mindig féltem levizsgázni. Most végre sikerült. Indítok. Minden megy, mint a karikacsapás. A kocsi elindult, ja, az index, most már úton vagyok.

Tét nélkül nagyon uncsi a játék!

Ki mondta, hogy a jó tündérek csak nőből lehetnek? Nos, ez óriási tévedés! A fiúk éppen olyan jól tündérkednek, ha nem jobban. Ebből kiderülhet számodra, hogy ez egy mese. Ha nem ilyenre vágysz, kérlek, lapozz.

Ez egy játék részemről a szavakkal. Mintha férfi lennék... Ez esetben a férjem helyébe képzelve magam. Talán így mesélné el ő, egy álmát.

Olyan jó, amikor otthon vagyunk. Igaz Gábor az öcsém mindig nyűgösködik és vele sokat kell foglalkozni, de Anya valahogy mindig úgy csinálja, hogy olyan mintha játszanánk. Apa sokat dolgozik, de mikor ő is hazajön akkor nagy a hangzavar nálunk.

Anna és Dani szerelmének története.

A leghűségesebb barát

Béla telefonált a titkárnőjének.
– Csoda, vacsorázni megyünk este, a szűk, mini piros színű koktélruhát vedd fel.
– Parancs, értettem.
A barna rövid hajú férfi elmosolyodott majd kinyomta a telefont. Farmernadrágot és piros színű pólót viselt.

Régen volt egy barátom, nagy kíváncsisággal és felfedező szellemmel. Járta a világ szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebb helyeket keresve. Bármilyen ötlete volt, bármelyik helyet nézett ki magának, ő elment és felfedezte azt a kis szeletét a földnek, de nem ám egyedül, dehogy egyedül, még egy olyan határozott ember se bírná ezt magányos farkasként csinálni mint ő. Volt neki egy hű társa, fujima, a kutyája. Általában barátságos kutya volt egészen addig, amig nem a gazdája védelméről...