A farok nélküli macska

     Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl élt egy király. A neve Orbán Viktor, nyilván nem tudta, hogy sok 100 év múlva, ráadásul a valóságban, egy ilyen nevű miniszterelnöke lesz Magyarországnak.
A királyság neve Zöldborsó volt, ugyanis ez a zöldség nagyon finom, és egészséges. A végtelenbe elnyúló borsó ültetvények és a söprűnyélen lovagló boszorkányok jelezték, hogy egy mesében bármi megtörténhet.
Béla a szegénylegény kóborolt, talált egy 400 forintost, felvette a papírpénzt és a zsebébe rakta. Egy boszorkány, piros színű csizmában sétált épen Bélával szemben.
– Üdvözlöm a hölgyet. – mondta a férfi.
– Szia. – válaszolt a piros csizmás nő.
Az emberek Zöldborsó királyságban mindig köszöntek egymásnak, ez a gesztus az okos emberek, jó szokása.
– Szervizben van seprűm.
Béla, vizet ivott egy palackból, mert a tisztességes, ember vizet iszik.
– Eljössz velem külföldre? – kérdezte a boszorkány.
– Nyilván nem, ugyanis hű akarok maradni a királysághoz, nem megyek Londonba.
– Múltkor láttam, hogy messziről jött vándorokkal beszélgettél.
– Erősíteni akarom a népek barátságát. – válaszolt Béla.
A várudvaron kukorékolt egy kakas, a király szolgái rögtön hozták a finom ebédet a díszterembe. A király mindig akkor ebédelt mikor a kakas kukorékolt, és akkor volt Dél az országban. Az ebéd fácánleves és vörösborban főtt vaddisznópörkölt burgonyafánkkal.
Az uralkodó miután jól lakott csengetett, rögtön megjelent a világszép lánya.
– Lányom fejleszteni kell a tudást, és a felelősségtudatot.
– Miután megházasodtam?- kérdezte Zsófi a szőke, hosszú hajú lány.
– Most, ebben a pillanatban. – válaszolt a király, és hallotta, hogy a kakas kukorékol.
– Már megint Dél van. – mondta Zsófi, majd hozzátette. – Normális királyságba kellene költözni.
– Ne akarj hazaáruló lenni.
– Kár, hogy még nem találták fel a cigit. – válaszolt Zsófi
– Önmagad megismerésére kell törekedni. – mondta a király bölcsen és érezte a fácánleves finom illatát.
Ebéd után Zsófi kilovagolt. Tágas volt a birtok ameddig a szem ellátott a király tulajdona volt minden. A fiatal nő szőke hosszú haját fújta a szél. Egy őzet látott ugrani, majd egy nyuszi futott, talán egy róka üldözte. A kukorica tábla mellett egy madárijesztő volt. – Erősíteni akarom a szocialista országok barátságát. – mondta
Zsófi nyilván nem válaszolt, hiszen nem tudta, hogy mi a szocializmus, viszont egy száll cigit elfogadott. – De nem a jövőből, csempészték ide? - kérdezte. A cigaretta még mértékkel sem egészséges.
A fiatal lány talált egy patkót a fűben, abban az időben még nem hitték az emberek, hogy szerencsét hozz. Forgatta a kezében és úgy döntött, hogy zsebre teszi.
– Talán még jó lesz valamire. – mondta már a ló hátán.
Délután az ebédlőasztalnál Zsófi elővette a réten talált patkót.
– Képzeld jó apám, láttam egy beszélő madárijesztőt, és találtam egy patkót.
– Kihirdettem a királyságba, hogy amelyik ló lábára illik a patkó, annak a gazdája megkapja a fele királyságom.
– Én inkább strandot alakítanék ki, a közeli tó vize nagyon kellemes, és esténként ingyenes koncertet adnak a békák.
– Drága anyád is a tó mellett ismertem meg, romantikus körülmények között, ugyanis megpusziltam egy békát, akiből fiatal, szép, hölgy lett.
– A béka mondta, hogy puszild meg?
– Nem, hanem részeg voltam, és jó ötletnek tűnt. A csillagok állása pedig szerencsés volt. Kb. Egy év múlva az édesanyád lelépett egy kóbor horgásszal tudod lányom, ilyenek a nők, néha horogra akadnak.
Zsófi kinézett a várudvara, úgy ahogy csak a királykisasszonyok tudnak.
– Apu, mi az, hogy szocializmus?
– Nem tudom.
 
Másnap az udvar lovak nyerítésétől volt hangos, még messze földről is érkeztek szerencsét próbáló emberek, hiszen az ajánlat csábító volt, megkapni egy fele királyságot. Az udvar kovácsa, egy ősz hajú, vékony testalkatú idős férfi türelmesen a lovak lábához illesztette a patkót.
– Sajnos nem illik a lábára. – mondta.
Egy fehér szőrű kanca jelent meg, egy fiatal, barna, rövid hajú férfi vezette. Értelmes tekintettel szemlélte a többi lovast, és alig észrevehetően mosolygott.
Ugyanis felismerte a patkót és tudta, hogy az ő lova lábáról esett le.
Béla, büszkén kihúzta magát és megigazította a cowboy kalapját, és hallotta a kovács hangját.
– Jééé, ez a patkó tökéletesen illik a ló lábára.
– Micsoda véletlen- válaszolt a férfi és nem kerülte el a figyelmét, Zsófi megjelenése.
– Szia, Zsófi vagyok, gratulálok, úgy tűnik, hogy a tiéd lesz a fele királyság.
– Engem te jobban érdekelsz, mint a királyság. – válaszolt Béla.
– Látom, hogy értesz a nőkhöz. – mondta Zsófi és nagyot kacagott.
– Alá kell írni a papírokat, hogy megkapjam a királyságot?
– A betűvetés ismeretlen tudomány ebben a királyságban. – mondta Zsófi.
Béla, felugrott a lovára és megigazította a kalapját. – Szépségem, megyek megnézzem, a fele királyságot, érdekel, hogy mit nyertem.
– Ha van nálad egy olyan cipő ami illik a lábamra, akkor összeházasodhatunk.
– Az öreg király, hol van?
– Békákat, puszilgat a tóparton.
– Épen van nálam egy női cipő. Béla elővett a hátizsákjából egy magas sarkú szandált.
Béla, nézte ahogy Zsófi felveszi a szandált, tökéletesen illet a lábára.
Lovagoltak, Zsófi ült hátul, Béla pedig elöl, a ló kényelmesen sétált.
– Nem kell mindig sietni, ez egy Buddhista bölcsesség. – mondta a férfi.
– Van a közelben egy patak.
– Akkor tudunk fürödni.
Fürödtek, természetesen meztelenül, mert senki sem látta őket, Zsófi eleinte csodálkozott, hogy a ló is fürdik.
– Szereti a vizet. – magyarázta a férfi.
– Úgy látom, hogy feljött az esthajnal csillag, jól elszalad az idő- – mondta Zsófi
– Akkor ideje vissza indulni a várba.
– Nem akarok, oda menni, felnőtt nő vagyok. Szeretném megvalósítani az álmom.
– Na és mi az álmod?
– Las Vegasban, akarok énekelni, és neked mi az álmod?
– Festeni szeretnék.
– Szívesen leszek modell.
– Úgy értem, hogy kerítést, egyébként munkanélküli vagyok.
– Azt hittem, hogy dolgozol.
– Régebben, költő voltam, szerelmes verseket írtam.
– Olvastam az egyik versed. – válaszolt Zsófi.
– Melyiket?
– Amelyikben a szerelemről írsz.
– De mi a címe?
– Nem tudom.
Béla felült a lovára, és felsegítette Zsófit is.
– Valaki van a tó parton és megpuszilt egy békát. – mondta Béla.
– Ő az apám.
– Láttam egy hullócsillagot.
– Akkor kívánod kell valamit.
– Előbb iszok bort, na jó kívánok is, legyünk Las Vegasban.
A következő pillanatban Las Vegas főutcáján lovagoltak.
– Nézd, ebben a bárban énekesnőket keresnek. – mondta a férfi és megigazította a kalapját.
– Tényleg fontosnak gondolod a népek barátságát? – kérdezte Zsófi.
– Igen, de ezt nem neked mondtam a mese elején, hanem egy boszorkánynak.
A fiatal nő énekelt a színpadon, Béla a közönség soraiból nézte.
Senkit sem zavart, hogy az ifjú hölgy nem tud énekelni. Később táncoltak egy felhőkarcoló tetején.
A férfi, ló nyerítést halott. Egy árokparton feküdt, rögtön rájött, hogy csak álom volt Las Vegas. Hirtelen kinyitotta a hátizsákját, nem volt benne a női szandál. Zsófi tehát valóság.
A férfi levett egy szép almát, egy gyümölcsfáról és elindult a vár irányába.
– Miért hagytál egyedül? – kérdezte Béla.
Az ifjú hölgy épen a várudvaron napozott.
– Túl sok bort ittál, és nem tudtál felmászni a lóra.
– Azt hittem, hogy mindenben segítjük egymást.
A fiatal nő nagyot nevetett.
A király jelent meg az udvaron, az idős férfi zöld színű vadászruhát viselt
– Béla. mivel a te lovad lábára illet a patkó, tiéd a fele királyság.
A fiatal férfi megigazította a kalapját, és szótlanul ellovagolt.
Majd vissza kiabált. – A pénz nem boldogít, és a fele királyság sem.
Az erdőben találkozott egy fekete szőrű macskával.
– Szia Csizmás király.
– Már nem vagyok király.
A férfi lovagolt tovább, ás látta, hogy a madárijesztő integet, és rágyújt egy cigire.
A nap hét ágra sütött, verőfény volt, és csak pár bárányfelhő kergette egymást az égen. Egy tábla mellett haladt el, Magyarország volt a táblára írva.
– Ilyen nevű királyságról még nem hallottam. – mondta.
– Mert demokratikus ország, és nem király van, hanem miniszterelnök, aki én vagyok. István a nevem.
– Végül is egy mesében, bármi megtörténhet. – nyugtázta Béla. Majd így folytatta. – Béla, a nevem. Azok a hatalmas épületek a távolban, milyen célt szolgálnak?
– Akkumulátorgyárak – válaszolt a miniszterelnök.
– Egy mesében, tényleg bármi megtörténhet.
– Ha kéred, szívesen adok neked letelepedési kötvényt, és akkor tudsz dolgozni az akkumulátor gyárban.
Béla, felült a lovára és gyorsan ellovagolt.
– Az én lovamnak nem akkumulátor kell, hanem tüzes parázs.
Egy bokor mellett pillantotta meg a farok nélküli macskát.
– Tehát a misztikus állat valóban létezik. – mondta a férfi, és tejet öntött egy tányérba. Nem kellett sokat várni, a fekete szőrű állat jóízűen fogyasztotta a finom nedűt. A tej nagyon egészséges.
– Kedves vándor, köszönöm a jóságod, nagyon éhes voltam, napok óta nem tudok egeret fogni. – mondta a farok nélküli macska.
– Szívesen, örülök, hogy tudtam segíteni. – válaszolt Béla.
– Furcsák az akkumulátorgyárak a távolban.
– Tudsz a közelben egy kocsmát? – kérdezte Béla.
– Az erdei kocsma, itt van a közelben
Béla sört fogyasztott. A sör nagyon egészséges, tulajdonképpen folyékony kenyér.
Egy zombiszerű alak jött be a kocsmába. Kért egy kört, és leült egy asztalhoz.
A farok nélküli macska felborzolta a szőrét.
– Ki ez a furcsa alak? – kérdezte Béla.
– Magyarország miniszterelnöke. – válaszolt a farok nélküli macska.
– Úgy nézz ki mint aki lemerült, pedig sok akkumulátor gyár van a környéken.
Béla, a mikrofonhoz lépett és énekelni kezdett, a farok nélküli macska követte a példáját. A miniszterelnök pedig kért még egy kört, és egy újabb építési engedélyt a következő akkumulátor gyárnak.
– Megkapta az építési engedélyt? – kérdezte Béla. Az otthonában, a konyhában.
A farok nélküli macska felborzolta a szőrét, nagyot ugrott, még egy poharat is levert. A madárijesztő pedig felrakott egy kávét, – Nincs munkám az akkumulátorgyárak nem vonzóak a madaraknak. – mondta.
Béla, nem válaszolt semmit sem, inkább töltött egy pohár házi pálinkát, mert mértékkel nagyon egészséges, és megkínálta Csizmás királyt is.
Béla, később rájött, hogy a farok nélküli macska lány, mert a Csizmás király félreérthetetlen módon közelített feléje.