Novellák - 49.oldal

Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor a folyóparton üldögéltünk kettecskén. Rám nézett a csodálatos, csillogó, barna szemeivel és minden gondom elszállt. Egyik kezemben egy kis dobozka, melyet előle rejtegettem a másikban egy falevél...

Noémi 15 éves most folytatódik a történet. Ne haragudjatok a hibákèr, telefonról írtam.

Nekem mit jelent a Szerelem? Bocsánat, de nem értem a kérdést. Szerintem ezt képtelenség elmagyarázni. Na jó, megpróbálom.

Noémi 15 éves és szerelmet vallott a barátjának.

Hogyan múlik el a gyermekkorunk...

Ha eddig nem mondtam el senkinek, akkor most már legyen mindenkié.
Bár lehet, csak álmodtam...

Mitől félhetnék? Félek mások véleményétől, hogy nem az leszek a szemükben, akit ők szeretnének látni.

Olyan régóta titkolózom előtte. Talán rossz ember vagyok. Talán egyszerűen gyáva. Persze erre minden feminista azt mondaná, hogy simán csak férfi.

Mindig azt hittem, én vagyok a hibás. Hogy az én hibám, hogy így váltunk el. Egyetlen szóval. Igen. De már tudom, te is ugyanolyan hibás voltál. Neked is részed volt benne, hogy így alakultak a dolgok.

Teljesen üres volt az elmém, semmi más nem járt a fejemben csak, hogy nekem minden áron haza kell érnem és akkor minden rendben lesz.