Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Novellák - 49.oldal
Dühös voltam. Megpróbáltam menteni a menthetőt, de rá kellett jönnöm hogy már reménytelen. Dühös voltam, magamra és a körülöttem lévő világra. Meg akartam érteni, hogy vajon miért történik velem mindig ugyan az. Mint egy ördögi kör, játszódik le az életem újra és újra a szemem előtt.
jó olvasást :)))
jó olvasást :)))
Egy hirtelen hevességem szüleménye. Egy önvallomás. Jó olvasást! :)
Egy barátnőm ihlette történet. :) Remélem tetszeni fog!
Forgalmas úton állsz. Rengeteg ember szalad a világban. Olyanok akiknek a buborék ott lebeg a fejük fölött és minden mozdulatukat követi. De akadnak olyanok is, akiknek ezt a buborékot nem sikerült felfújniuk. Úgy érzed most, hogy készen állsz, eljött az ideje, hogy végre te is megfújd a saját buborékodat.
Kétségbeesve lapozgattam az útikönyvemet Krakkó zsidó negyedében, elveszettnek éreztem magam. Az épületek gyönyörűen felújítva, tele történelmi emlékekkel, de valami hiányzott: a lakók, akik a házakba otthont álmodtak. A bedekker szerint már nem maradtak héberek a városban: aki túlélte a nácikat, az anticionista kampány során menekült ki Izraelbe a hatvanas években. Nyomasztott az üres város és a fojtogató hőség, hát hálát adtam az Örökkévalónak, amikor egy sarkon megláttam egy fagyizót....
Álmodok. Mint minden kislány. A kislányokkal csak az a baj, hogy hamar felnőnek.
Bitónak egy nagy rönköt használnak, a bárdot pedig egyenesen a mészárszékről hozták. Meg sem törölték mondván, neki már úgy is mindegy. A marhavér éppen csak alvadozott rajta. A kosarat, melybe a lehulló fejet várták, megtöltötték büdös hallal és rohadt paradicsommal....
Nauszikaá - going to return
Régen nem írtam semmit, most ez is csak egy ilyen próbálkozás, hogy vajh' mennyit romlott az elmém állapota...
Nauszikaá voltam. Újjászülettem.
Régen nem írtam semmit, most ez is csak egy ilyen próbálkozás, hogy vajh' mennyit romlott az elmém állapota...
Nauszikaá voltam. Újjászülettem.
Láttam rajta, hogy sírni fog. A helyzet is követelte. Elfogott az a furcsa érzés, megint. Tetszett a női gyengeség, hogy tudnak sírni. Szemhéjai kipirultak, pillantásai lelassultak, orra megtelt könnyel. Szipogni kezdett.
"A világ szépségének két éle van: a nevetés meg a kín, s ez vágja ketté a szívet." Jó olvasást! :)