Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor a folyóparton üldögéltünk kettecskén. Rám nézett a csodálatos, csillogó, barna szemeivel és minden gondom elszállt. Egyik kezemben egy kis dobozka, melyet előle rejtegettem a másikban egy falevél. Addig morzsolgattam az elsárgult levelet, mígnem teljesen porrá lett. Nem sajnáltam. A gesztenyefák amik alatt ültünk sárgára festették a tájat. A vízben is csak a sárga kopaszodó lombok látszottak, a lombok és MI! Ahogy a tükörképünket néztem, egy levél hullott alább és pont "ránk" esett. A vízen apró jelentéktelen hullámok söpörtek végig a levélke érkezésétől. Ettől kirázott a hideg és visszatértem a valóságba.
- Tessék! - nyújtottam át a kis szív alakú dobozkát, majd a mikor elvette el is kaptam a fejem. Vajon észrevette, hogy feszült vagyok? Ezért simította meg a hajam? A dobozt lassan kinyitotta és tisztán emlékszem milyen boldogan nézte a kis medált, amin egy "E" betű volt.
- Nekem is van - mondtam mosolyogva és kivettem a kabátom alól a medált, amin egy "B" ékeskedett.-Boldog 2 éves évfordulót.
- Én is hoztam neked valamit.-mondta. Elővett egy kis ékszertartót és letérdelt elém.-Szeretném, ha egy év múlva a házassági évfordulónkat ünnepelnénk itt. Hozzám jössz?
A kérdés olyan váratlanul jött, hogy sírva fakadtam. Térdre borultam mellé a hideg, de gyönyörű arany levéltakaróra. Átöleltem.
- Biztos ezt szeretnéd?
- Igen - felelte magabiztosan.
- De az egyetem. Így is csak szünetekben találkozunk. Hiszen Angliából nem járkálhatsz csak úgy haza.
Rám mosolygott és letörölte a könnyeim.
- Tudod, míg kint voltam sokat dolgoztam az iskola mellett és mivel ösztön díjat nyertem...
Ki se mondta, de tudtam mire gondol.
- Megígéred, hogy az első házassági évfordulónkat itt ünnepeljük?
Igent mondtam az eljegyzésre és még azon a héten együtt mentünk el Angliába. A ház amit nekünk vett gyönyörű volt. Az esküvőnk szintén. Aztán a szomszédba költözött Emili, a csinos szőke kis egyetemista és az életünk teljesen megváltozott. Épp egy éve, hogy megkérte a kezem, és én az ígéretemhez híven itt ülök, a kis kőpadon a sárguló gesztenyefák árnyékában, a vizet kémlelve. Talán téged kereslek a víz tükrében...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Hozzászólások
Úgy vélem, kissé átlendültél a ló másik oldalára, számomra ez kissé „csöpög” a romantikától. Ez nem feltétlenül baj, hiszen én férfi vagyok, te pedig nő, és a nők általában romantikusabbak.
„Egyik kezemben egy kis dobozka, melyet előle rejtegettem a másikban egy falevél.”
Túl sok benne az „egy” szócska, próbáljuk meg kivágni:
„Kezemben kis dobozocska, melyet előle rejtegettem, a másikban falevél.”
Látod, így is értelmes a mondat, de lehet szépíteni:
„Kezemben az előle rejtegetett szelence, a másikban falevél.”
Itt jegyzem meg a sárga levél még nedves, nem lehet porrá morzsolni, csak a barnát, vagyis ez a jelenet képzavaros. A hitelesség miatt a levél színét nem írnám le, a porrá morzsolásból kiderül, hogy száraz, vagyis barna volt.
Sajnos én is sűrűn esem abba a hibába, hogy túldramatizálok egy-egy jelenetet. Jelen esetben túldramatizálás, ha a jelentéktelen kis hullámoktól kiráz a hideg. Jelen esetben inkább megborzonganék, ha nő lennék, esetleg közelebb húzódnék a fiúhoz, de itt jó a váltás. Vagyis, hogy a borzongásról a meleg utáni vágyakozás, a fiú jut a lány eszébe, felé fordul.
Ilyen előzmény után a könnyek letörlését szokta követni valami, pl. a lány lehunyt szemmel belesimítja arcát a fiú tenyerébe, esetleg belepuszil. Idáig szavak hangzottak el, most a fiú testi kontaktusba lép, ami a lány – ha szerelmes – szokott viszonozni.
A levélle kapcsolatban, próbálj sárgát porrá morzsolni. :-)
Ami pedig a hibákat ileti nem lehet mindent egyszerre zúdítani, iskolában sem az első évben zúdítottak mindent rád. Én legalább kiemeltem pár hibának vélt elemet, és az írón múlik, elfogadja, vagy sem. Minden kritika csupán javaslat, a döntés mindig az íróé.
Te miket javasoltál?