A Szerelemről

A Szerelem olyan érzés, ami mindent fölülmúl. Lehet körülötted özönvíz, szélvihar, tűzvész, járványok, mit sem számít, ha a szeretett lény veled van. Belenézel a szemébe és hirtelen megszűnik létezni a külvilág, mert tudod, benne bízhatsz. Ő nem használ ki, ott van veled, mindent meg tudtok oldani. Boldog vagy vele. Ha nincs veled, mérhetetlenül hiányzik. Érzed a bódító illatát, hallod azt a csengő hangját, magadon hordod az érintéseit.
A Szerelemben nincs te és ő. Egyek vagytok. Még ha külön is vagytok egy ideig, akkor is a lelketek és szívetek összeforrott. Érzed ha baj van vele, és ő is ha veled történt valami. Összefűz titeket egy kapocs.
Viszont a Szerelemnek nem szabad elvennie az eszed. Az már régen rossz, ha kifordulsz önmagadból, miatta. A Szerelem akkor létezik, mikor két ember végtelenül szereti, csodálja és tiszteli egymást. Egy ember nem csinál Szerelmet. Ahhoz kettő kell.
Ez nem elég? Hmm…

Az én kedvesem, a barátom is. A lelki társam.
Ó nem, a Barátság nem szűnt meg létezni közöttünk. Nem, szerintem ez a lehető legjobb. Nem veszítettem el a Barátságát, csak mert a Szerelem is jelen van. Sőt, ez a kettősség így tökéletes. Nem tudnék vele lenni, ha nem viccelődnénk még mindig. Ha néha nem szívóznánk egymással, nem hülyéskednénk, unalmas volna.
Van-e Szerelem első látásra?
No ez egy jó kérdés. Igazándiból szerintem ezt senki sem tudja. Nekem az a véleményem, hogy vonzalom van. Szerelem nincs. Megtetszhet a humora, vagy a szeme, esetleg maga a kisugárzása, bármi, de szeretni még nem tudod.
Egyet biztosan tudok: a Szerelem az egyik legcsodálatosabb dolog a világon.