Novellák - 45.oldal

A vonat lassan zakatol dél felé, fülemben halkan szól a zene, gondolataimban már a célállomáson járok; kíváncsi vagyok, a szóbeszéd igaz-e róla. Néha az órámra pillantok, gondosan ügyelek arra, hogy időben elkezdjek összepakolni; az épp leszálló utasoktól érdeklődöm, ott vagyunk-e már...

Megijedtem, mert az első pillanattól, mintha egyenesen a szívembe látott volna. Úgy, ahogyan te is még hat évvel ezelőtt..

A történet folytatja Hanna érdekes életútját Velencében. A 6. naptól.

Az Új esély című írásom negyedik fejezete

Sosem gondolkozom címen, így az eléggé esetlen, ezúttal a történet első két szava. Remélem nem veszi el senki kedvét, és remélem sokaknak tetszik majd az iromány.

A karácsony az öröm, a család és az otthon ünnepe.
Karácsonykor mindig együtt van a család, és örül annak, hogy Jézus Krisztus, a világ megváltója sok-sok évvel ezelőtt megszületett.
Ezen a napon a család tagjai kisebb-nagyobb ajándékokat adnak egymásnak. Ezt azért teszik, mert réges régen a három napkeleti király is ajándékokat vitt a kis Jézusnak.

Az olvasáshoz a Canned Heat "Going up the Country"(http://www.youtube.com/watch?v=MTsmDeXVmrE) és az "On the Road"(http://www.youtube.com/watch?v=qRKNw477onU) című dalait ajánlom, ebben a sorrendben.

Ennyi év alatt eggyé váltam a faluval, a népével. Közöttük lehetnek ártatlanok, hisz nem mindenki volt ott, de én nem lehetek az. Én nem tudtam megmutatni nekik a hit világát. Én nem tudtam nekik olyan életet adni, ami ellen nem kell lázadniuk. Az én Istenem nem védte meg őket, amikor a vörösök bevonultak.

...amikor utat nyitottak a gyűlöletüknek, azt nem parancsra tették, hanem önként. Lelkesen. Amikor elindultak a kastély felé, hogy kifosszák, megpróbáltam eléjük állni, de ahogy közeledtek felém, megijedtem. A hang a torkomon akadt, lebénult a testem. Csak álltam, hagytam, hogy szó nélkül kikerüljenek és menjenek pusztító útjukra. Megéreztem, hogy évszázados gyűlölet munkál bennük, nincs se ember, se Isten, aki meg tudná őket állítani. Ebben a pillanatban értettem meg a Sans-culotte-tok...

A templom olyan volt, mint a vidéki templomok általában, aki egyet megérzett, már ismerős mindegyikben. Öreg, időtlenség illat, keményre vasalt ministránsruhák, megszentelt paraszt barokk bútorok, a márvány szenteltvíztartó oldalán kikristályosodott só szemcsék. A sekrestye közepén sötétre barnult feszület, alatta a pápa és a püspök képe.