Novellák - 34.oldal

Vertige - Ösvény a semmi felé

Igaz történet alapján.

Személyes élmények alapján...

Naplójegyzet

Csődtömeg. Mérte végig tűnődve a köztudottan jó emberismerő igazgató az előtte álló idegent. Az idős férfin molyirtó illatú kopott, leporolt öltöny lötyögött, nadrágjának duplára vasalt éle megtört a térdénél. Lábán bőrtalpú cipő fénylett a vastag boksz alatt, kérdés, miképp maradt fenn a Horthy korszak óta. Az igazgató úgy vélte, ha a férfi megmutatná a talpát, talán a kopott faszögek végeit is látná.

Egy gyönyör történet a szerelemről és a halálról. Szerintem eddigi legjobb írásom, olvassátok szeretettel.

Még azt mondanák, hogy meghamisítom a Szentírást. Jó ember a püspökünk, de nagyon tud haragudni, ha rosszul idézem a Bibliát.

– Igazán segíthetnél, Uram… – mondogatta, mert igencsak nehezen gyűltek a diók. Ha végzett egy talpalatnyi hellyel, s felállt, lábával érezte, hogy igencsak sok dió maradt még a falevelek között.
Aztán újra térdre ereszkedett, nem törődve fájós csontjaival, s úgy folytatta a gyűjtögetést. Néha a viskója felé pillantott, mint aki vár valakit. Aztán feltámadt a szellő, lefújta az izzadtságot a homlokáról – és már nem volt egyedül.
– Örülök, hogy eljöttél…

A történet a Liliom c. írásom folytatását képezi, bár önmagában is érthető. A hangulata is hasonló az előzőéhez képest. Így aki nem rajong az ilyesmiért, azt kérem ne olvassa tovább, mindenki másnak, jó olvasást! :) Véleményeket, kritikákat szívesen fogadok. :)

Egy megtörtént esemény írok le, úgy ahogyan megtörtént. Bocsánat, ha esetleg helyesírási hibák vannak benne...