havasi gyopárka

Egy réges régi történet, melyben még létezik az emberiség tiszta érzelme, és mely megmutatja, hogy a külső hatások képesek bármit tönkre tenni, elrontani


Valahol, fenn, az örök hó és jég birodalmában, van egy ódon kastély.
Ebben a kastélyban lakik egy hercegnő, csúf koboldokkal körül véve, amik azonban lesik minden óhaját. A hercegnő szeret énekelni, és ezzel elkápráztatni a közelében lévő férfiakat. A földöntúli muzsikától elvarázsolt urak, mind a kastélyba mennek, ahol gyönyörködve nézik a hercegnőt, és hallgatják annak gyönyörű hangját. Ám, amint befejeződik az ének, a hercegnő int, a koboldok elő ugranak, és a szegény legényeket a mélybe dobják a legnagyobb oromról.
Egy napon, egy pásztor fiú téved a kastély közelébe. Eltévedt bárányát kereste. Meghallva a gyönyörű éneket, elindul annak irányába. Bemegy a kastélyba, majd szemben találja magát a hercegnővel. A hercegnő a jégtrónján ül, és onnan énekel. Lágy dallam, ami betölti a termet, most még szebben hangzik. Ám, amikor véget ér a dallam, a hercegnő nem int a kezével. Elvarázsolva nézi a pásztorfiút, és annak két szemét. Hosszú percek telnek el, és a koboldok már nem értik mi történik. Aztán, váratlanul elő ugranak, és elrángatják a pásztort, kihurcolják, és a mélybe vetik. A hercegnő, az ablakból nézi. Érzi, hogy valami megváltozott benne, majd az arcához kap, mivel úgy érzi, folyik rajta valami. Egy könnycsepp volt, ami aztán az ablak párkányára hullott, és virág lett belőle. A világ első havasi gyopárja