Egy réges régi történet, melyben még létezik az emberiség tiszta érzelme, és mely megmutatja, hogy a külső hatások képesek bármit tönkre tenni, elrontani
Valahol, fenn, az örök hó és jég birodalmában, van egy ódon kastély.
Ebben a kastélyban lakik egy hercegnő, csúf koboldokkal körül véve, amik azonban lesik minden óhaját. A hercegnő szeret énekelni, és ezzel elkápráztatni a közelében lévő férfiakat. A földöntúli muzsikától elvarázsolt urak, mind a kastélyba mennek, ahol gyönyörködve nézik a hercegnőt, és hallgatják annak gyönyörű hangját. Ám, amint befejeződik az ének, a hercegnő int, a koboldok elő ugranak, és a szegény legényeket a mélybe dobják a legnagyobb oromról.
Egy napon, egy pásztor fiú téved a kastély közelébe. Eltévedt bárányát kereste. Meghallva a gyönyörű éneket, elindul annak irányába. Bemegy a kastélyba, majd szemben találja magát a hercegnővel. A hercegnő a jégtrónján ül, és onnan énekel. Lágy dallam, ami betölti a termet, most még szebben hangzik. Ám, amikor véget ér a dallam, a hercegnő nem int a kezével. Elvarázsolva nézi a pásztorfiút, és annak két szemét. Hosszú percek telnek el, és a koboldok már nem értik mi történik. Aztán, váratlanul elő ugranak, és elrángatják a pásztort, kihurcolják, és a mélybe vetik. A hercegnő, az ablakból nézi. Érzi, hogy valami megváltozott benne, majd az arcához kap, mivel úgy érzi, folyik rajta valami. Egy könnycsepp volt, ami aztán az ablak párkányára hullott, és virág lett belőle. A világ első havasi gyopárja
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Utazok…
Hozzászólások