Két hét és annyi #2

Akkor szórakozzunk. Én benne vagyok, sosem voltam félős. Nem hagyom, hogy azt gondolja, hogy én az a naiv kis fruska vagyok, mert kurvára nem vagyok az.

Visszahúztam magamhoz, a csípőjénél fogva magamhoz rántottam úgy, hogy majdnem összeérjen a szánk. Megleptem vele, kikerekedett szemekkel nézz rám, majd gúnyosan elmosolyodik.
- Nem vagy az a szende kislány, mint akinek Heath beállított. - kiabálja a fülembe, mivel a zenekartól alig lehetett hallani valamit. Biztosan meghittebb, és vonzóbb lett volna ha ezt suttogja.
- Egy barom vagy, ha valaha is valamit elhittél az a bátyámnak. - ránézek, kissé összeszűkített szemekkel és féloldalas mosollyal. Megfogja a csuklómat újra, majd elkezd kifelé húzni. Kiértünk a klubból, majd elővett egy doboz cigarettát. Új doboz volt még, akkor tépte le róla az átlátszó borítást, majd felnyitotta és az orrom elé dugta.
- Mivel a bátyád azt mondta, hogy te jó kislány vagy, akkor gondolom aktív dohányos vagy. -
- Okos fiú vagy. - mosolygok rá, és elfogadom a cigit. - Egyébként mit mondott még rólam? - kérdezem a cigivel a számban, alig érthetően.
-Azt, hogy ha csak hozzád merek érni átfogok élni egy illegális kasztrálási folyamatot. - mondja kissé zavartan, és lehangoltan. - Egyébként annyit, hogy egy kedves lány vagy, csak figyeljek oda rád mert voltak gondjaid.
- Beszélt ezekről a gondokról?
Gyorsan kaptam a mondaton, mivel ez a gond nálunk elég nagy titok.
- Igen. Épp ezért laksz most nálam, mert nekem is voltak ilyen gondjaim. - nézz rám sokat mondóan – Én se szeretek erről az időszakról beszélni.
- Akkor beszéljünk másról. Igazából én semmit sem tudok rólad. Lehet kései, de bemutatkoznál? - nevetek rá, majd ő is elkezd nevetni.
- A nevem Ruki, eredetileg Matsumoto Takanori, 29 vagyok, és énekes. - foglalja össze röviden, majd belém karol. - Szerintem jobban eltudnánk beszélgetni ha kicsit sétálnánk.
- Jó, menjünk. - kissé megszeppenve válaszoltam neki, mivel megint olyan édesen mosolygott rám. Hihetetlen, hogy pont engem zavarba tudd hozni. Pedig mindig rajtam botránkoztak meg a legtöbben, nekem nem létezett olyan hogy tabu téma, én mindenről nyíltan és őszintén tudtam beszélni. Akár a menstruációról, akár a faszról. Igazából ezért nem voltak túl sok barátnőim, inkább a fiúk barátkoztam velem.

- Ha gondolod beülhetünk még valami nyugodt helyre. - majd folytatja – De erre felé csak egyet ismerek de az lehet nem tetszene neked.
- Miért, milyen az a hely?
- Hát egy swinger klub. - mondja kissé kínosan, mivel látta az arc kifejezésemet. - De ez nem olyan durva, nem kell itt párt cserélni meg ilyenek, csak ha akarsz, nem másznak rád ha nem akarsz semmit.
- Most mégis, te honnan ismered ezt a helyet? - vonom kérdőre, mivel bármennyire is liberális vagyok, nekem a swinger klub egy messze távol álló dolog volt, inkább nem is vettem tudomást a létezéséről. Pedig a szomszédunk pont egy ilyet működtetett.
- Hát igazából, egy haverom mutatta, amikor neki is meg nekem is volt barátnőnk.
- És rendesen úgy csináltátok, ahogy szokták az ilyen helyeken? - kérdezem tőle gyermeki kíváncsisággal.
- Nos nem. Ahogy oda jött hozzánk egy pár, hogy megkérdezzék, hogy benne lennénk-e valamibe, és a barátnőm már ott helyben elkezdte gombolni a csávó nadrágját. Én összevesztem vele, és másnap szakítottunk. Utólag rájöttem, hogy csak legálisan akart megcsalni, mivel elhagyni nem akart.
- Ó, sajnálom. Miért nem akart elhagyni?
- Mert Japán egyik leghíresebb visual kei bandájának vagyok az énekese. - nézz rám valami keserédes mosollyal.
- Jó vicc, engem meg felvettek az egyetemre. - ugyan már, tuti valami kis garázs zenekara van, csak előttem "hájpolja" magát.
- Na jó, megmutatom. - erre befordultunk egy utcán, ugyanabba érkeztünk ahol az előbb is voltunk, de ezen a részén valahogy még nagyobb volt a tömeg. Ahogy haladtunk előre, ott állt egy tömeg kamaszlány, olyan velem egyidősek, vagy tőlem fiatalabbak lehettek. Mindannyian iszonyat hülyén néztek ki, magukra aggatva az összes gót ruhát amit kapni lehet, mindenféle ízlés nélkül. Mindegyiküknek színes haja van, de alapjában fekete volt, csak itt-ott volt bennük valami szín. Felénk fordultak, és mint akik hirtelen orgazmust kaptak, olyan fejet vágva megindultak felénk. Ruki elengedte a kezemet, és hagyta, hogy a lányok körbe vegyék. Mindannyian autogramot kértek tőle, fényképezgetni akartak vele, és egyfolytában felém mutogattak, és szemrehányóan néztek.

Úgy 15 percig álltunk ott, mire minden lánynak kellően nedves lett a bugyija, és megkapták várva várt autogramjukat. Ezek után elindultunk, és amint kiértünk a tömegből megállított.
- Most már hiszel nekem? - kérdezte tőlem, egyenesen a szemembe nézve.
- Hiszek neked. De ezt nekem miért nem mondta Heath? Így nagyon kínos az egész, hogy itt oltottalak végig, miközben te egy nagy idol vagy Japánba, és minden csaj rád nyáladzik.
- Nem is kellett volna megtudnod. Sőt, igazából jobb lenne ha nem is tudnád.
- Miért? - kérdezem gyanakvóan
- Mert akkor most őszintén viselkednél. - megfogta kétoldalt az arcomat, majd megcsókolt. A szája árasztotta magából a füst, és a sörnek az ízét, amit én nem tudom miért, de imádtam. Ez volt a legjobb íz ami egy férfi szájából jöhetett.

Pillanatokig fel sem fogtam mit csinál, vissza se csókoltam. Mire feleszméltem, hogy én épp egy vad idegen japán csávóval smárolok eltoltam magamtól, olyan erővel, ahogy csak tudtam.
- Te mi a faszt csinálsz? - kérdeztem tőle olyan hangosan ahogy csak kifért a torkomon.
- Csak kíváncsi voltam, hogy így, hogy tudod, hogy ki vagyok, másképp fogsz-e viselkedni, mint az előbb a klubba. - vigyorog rám, mintha valami teljesen magától értetődő, és normális dolgot csinált volna.
- Hogy te mekkora egy öntelt sznob fasz vagy. - nézek rá szemrehányóan, de ő csak mosolyog rám. Itt az újabb férfi akire megint nem tudok haragudni. Feminizmus ide vagy oda, én az egyik leggyengébb nő vagyok, ami a kapcsolatokat illeti. Mindig is ezért vágtak át olyan könnyen.
- Te meg csókolóztál ezzel az öntelt fasszal. Mond azt, hogy nem volt jó. - nézz rám a sejtelmes mosolyával, és két lépessel közelebb jön hozzám. - Tudom, hogy élvezted.
- Nem aggódsz a testvérem kasztrálási képességeitől? - kérdezem tőle kissé dühösen, hogy azért érezze, hogy egy tapló.
- Igazából a monológja vége az volt, hogy téged apáca zárdába ad, és már ki is kérte édesanyátok engedélyét. - egyre közelebb hajol az arcomhoz – Szóval ha te se mondod el, - a fülemhez hajol – akkor én se mondom el mit csináltunk, vagy mit fogunk.
- Mit fogunk? Semmit nem fogunk! - kiáltom az arcába mérgesen, mire ő megfogja két oldalt az arcomat újra, és mélyen a szemembe nézz.
- Nekem hazudozhatsz, de legalább magadnak ne. - elhajol az arcomtól, és mintha semmi se történt volna megkérdezze – Na akkor megyünk a klubba, vagy sok volt ez mára?
- Inkább menjünk vissza hozzád. - ez a legjobb megoldás, kitudja hogy abban a szexbarlangba mi történne.

Erős nőnek kell lennem, itt az esély arra, hogy megmutathassam magamnak, hogy képes vagyok arra, mint amiket éveken keresztül prédikáltam a barátnőimnek. Ha akarok egy férfit irányítani akkor tudok is. Nem érdekel, hogy ő milyen zenész és mennyire híres.

- Egyébként, miért mutogattak rám azok a lányok? - kérdezem tőle a metrón, haza felé menet.
- Ja, az. Csak kérdezték, hogy a barátnőm vagy-e. Gondolkoztam rajta, hogy azt mondjam, hogy igen, biztos, hogy szétkaptak volna. - nevet rám majd folytatja – De nem mondtam. Annyit mondtam , hogy egy kedves barátom kishúga vagy, és csak bemutatom neked a nagyvárost.
- Ahhoz képest, elég csúnyán néztek rám.
- Ilyenek a rajongók, tudod. Szokj hozzá, ha csak nem akarsz két hétig bent ülni a lakásba.

Leszálltunk a metróról, majd elindultunk a lakása felé.

- Egyébként holnap lesz még egy kis elintézni valóm, át kell néznem az összes dalszöveget. De utána csinálhatunk valamit ha gondolod. Meg el is mehetnénk ebédelni, mivel az én hűtőmben jobb esetben is csak sör van.
- Ha gondolod, én szívesen főzök valamit. - rá néztem, és olyan fejet vágott mint egy óvódás akinek most vettek meg egy játékot. - Most mi van?
- Semmi, csak tudod évek óta nem ettem házi kosztot. Mindegyik barátnőm egy műmájér picsa volt, akik a fakanalat se ismerték. - nézz rám kissé szomorúan, de ott van az arcán az őszinte öröm.
- Szerencséd van, én elméletileg tudok főzni, legalábbis a tesóm imádja a főztömet.

Felértünk a lakásba, és mind a ketten bementünk a saját szobánkba. Mikor lefeküdtem, végig gondoltam ezt a mai napot. Lehet, hogy a végén tényleg jó dolog fog kisülni ebből, és nem lesz annyira rossz mint ahogy elképzeltem. Igazából lehet, hogy hagynom kéne, hogy sodorjon az ár – mármint Rukival kapcsolatban. Elvégre két hét múlva elmegyek, és sose fogjuk egymást látni.

De a csókja tényleg jó érzés volt. Ezt be kell ismernem.