Egy vizsga és ami mögötte

Rohadtul izgultam, remegtem mint a kocsonya. Nagyon féltem, nagyon akartam a vizsgát, de közben éreztem h nagyon van szélrá esély h nem lesz meg. Féltem nagyon, hogy nem fogok tudni válaszolni, vagy a clusterhez  mit mondani. (cluster = egy adott téma, amiről szóban beszélgetni kell)
Töritanár jött és megölelt, ez kicsit megnyugtatott, a kedvessége. Szerencsét kívánt. Lassan menni kellet, felmentem hát és vártam.
Az ajtó nyílt én beléptem, és megláttam: Digitale Medien. Ennek a témának nagyon megörültem, mert előző napokban Tomi segített nekem, csak annyit h elmondta mit kell ezek alatt érteni.

Teljesen lenyugodtam, leültem, töltöttem egy kis vizet, és belekezdtem: ötlet--roham. Ami az eszembe jutott azonnal leírtam, ez bele telt 6 percbe, és láttam h még nagyon sok idom van, de nem álltam meg, folytattam. A felkészítő némettanár  jött(amit adott lap), fejből kiírtam a mondatokat, amiket bemagoltam. Sokat segített, meglett a felépítése az egésznek, de már 11 percnél jártam, az idő repült. Kicsit már büszke is voltam magamra, olyan jó ötletek jutottak az eszembe. Mivel a cluster kapcsolódott a témámhoz, ezért összekötöttem vele, a témámból is szedtem példát, pl h ez egy jó reklámfelület, és egy 1 mondatot is kivettem a preziből, ezzel kezdtem az egészet.(die direkte kommunikation mit den konsumenten hat sich in den letzten 20-30 jahren deutlich vergrößert, ez volt az a mondat)

( internet, hogy minden rajta van, ingyenes, ez egy előny az újsággal szemben. Hogy a tv egyszerű, nem kell olvasnia az embernek, hanem elénk tárják a híreket. Bármit megnézhetek a tv ben, koncert forma 1, nem kell elutaznom. Írtam h mennyivel megkönnyíti az életet, szinte bármit el lehet érni az internet segítségével. Az adat védelemről is írtam, próbáltam minél többet. Minden beleírtam, amit a digitális médium cím számomra magába foglalt.)
Bevallom, befejezést nem írtam, ekkor egy kicsit paráztam, ugyanis hallottam, ahogyan nyílik a másik ajtó, és jön valaki. A hármas számú vizsgáztató  volt, és már mentem is.

Beléptem, köszöntem. A kettes számú vizsgáztató, aki a német tanárnőm volt( Frau kettes)  jó fejnek tűnt, nem kellet megszólalnom, hanem egyből letessékelt és mondta h kezdhetem a clustert.
Ekkor 30-31 lehetett. Mindent elmondtam, eleinte volt szem kontaktus, aztán leszartak, csak az hármasnak tudtam beszélni, senki sem figyelt rám. Betudtam fejezni is, de tényleg el kell ismernem, hogy nem voltak a legeslegkomplikáltabb mondatok, amikre én képes voltam ott. Nem voltak túl egyszerűek, passzív is volt, de tényleg nem volt kiemelkedő. Frau kettes megkérdezte, hogy miért jó h interaktív tábla lesz a sulikban és mit gondolok róla. Én mondtam neki h én  ezt azért nem tartom jónak mert drága, de ő ezt visszadobta, h az iskola már megvette. Így gondolkodtam, és mondtam h szerintem elveszi a figyelmet a tanulásról, és ha a tanárok nem tudják alkalmazni ezt akkor ez nem effektív. Erre a válaszra kellet várniuk vagy 10mp-et, beismerem, tényleg nem tudtam egyből válaszolni.

Ekkor még nem voltak szó ismétléseim, próbáltam választékosan előadnia lehető legjobb magam,
Az intézmény által kirendelt vizsgabiztos, a kopasz,  megkérdezte h miért van annyi hülyeség a neten, mire én a reklámos példát azonnal felhoztam: azért h a cégek az adott terméket, esetleges túlzásokkal vagy hamis infokkal jobbnak tüntessék fel és jobban eltudják adni. Valószínűleg ezt is kissé nehézkesen fogalmaztam meg Németül, de o másra gondolt. Arra h interneten bárki írhat bármit. Kezét a magasba emelve mondta: aber lassen wir das! semmi esélyt nem adva további válaszra, megszakítva a szót, és várta a prezim.


A prezim elkezdtem, előadtam, semmi gond nélkül, ( ekkor sem volt szinte semmi szem kontaktus, egyszer kinéztem magamnak, és folyamatosan a kopasz szemébe néztem, de amikor egy pillanatra elnéztem már a papírját írta)
Frau kettes megint kérdezett, de most már nehezebbet. Választ próbáltam adni, és beszéltem, folyamatosan beszéltem, ismételtem 1-1 igét többször, amit éreztem h nem jó annyira. Hiába próbáltam többször is elmagyarázni neki a diagrammomat, o nem értette.

(azért rajtam is múlott, de én úgy gondolom sikerült normálisan előadni, de magát a diagrammot volt nehéz megérteni, főleg ha hülyének nézik az embert, és azt hiszik hülyeséget mond. Így nem csoda h nem értettek, mert folyamatosan grimaszoltak, mintha meg se akarták volna érteni és erre is azt mondták h hagyjuk....de tényleg  be kell látnom, eléggé nehézkesen mentek a válasz adások, de a folyamatos beszéd mindig megvolt, beszéltem folyamatosan, és azt mondták a nyelvtan nem lesz hiba.... de az volt, biztos az volt. Annyira nem voltam rossz h érthetetlen lett volna, hiszen mindig abba kérdeztek bele amit mondtam, és a válaszokra is reagáltak, szóval egy
pillanatig sem tűnt úgy, hogy ne értették volna.)

Én úgy éreztem, hogy a clustert a lehető legjobban előadtam, és ez így is volt, a tőlem telhető legjobbat hoztam...sajnos viszont sokkal több gyakorlásra lett volna szükségem. Nem tudtam magamat jól eladni, meg is buktam mint az állat: 3-4 pont a 24-ből

Borzalmas volt, egyszerűen mikor kimondta a bukást kihagyott a szívem. A lábamtól indult egy hideglelés, ami a fejembe szállt és vissza ami a kezemre is szaladt. Amikor Frau kettes kimondta ezeket a szavakat a  súlyuk elvitte a véremből a meleget.
Megfagytam teljesen, nem tudtam reagálni, leblokkoltam, nem volt leheletnyi reményem sem többé, Ennyi volt, egy korszak véget ért, a sok tanulás, idő, amikor órákon keresztül csak ültem a gép előtt és gyakoroltam, így utólag mind a semmiért történt. Azt talán nem bánom, h addig is fejlődtem, és ez nem vész kárba, csak ha nincs eredménye pont annyival ér kevesebbet mint amennyit tanultam rá. Egyszerűen nem tudtam mitévő legyen, a Roli cimborám emelt ki ebből a helyzetből.
Lementünk, mindenkin látszódott a döbbentség  és a szánalom érzet, senki sem akart beszélni, pedig beszélt volna róla szívesen, mert mégiscsak c1 et kapott, de nem akarta felhozni a témát miattunk. Teljesen elgyengültem, feltápászkodtam a mély padlóról és elmentem mindenkivel a bevásárló központba.( alig bírtam ki h ne könnyezzek, minden egyes szó amit bárki kimondott közelebb vitt ahhoz h eltörjön a mécses. De kibírtam, és tartottam magam, mert a Rolin láttam h jól bírja. Bár ő az elején megmondta, h bukni fog, mert nem válaszolt semmire, ő már hónapokkal előtte megmondta, hogy kevés esély van a sikerére)

A boltban már beláttuk, h ezen nem érdemes semmit beszélni, mert vége volt. Megtörtént, Frau kettes már döntött, szóval már megmásíthatatlan volt a dolog. Csak azért mentem a többiekkel, mert ilyenkor jobb emberek között lenni, legalábbis ezt mondta egyszer valaki....
Pogácsát akartam venni, hátha a kaja segít. A pénztáros távozásnál beszólt, h látja hogy az egyik pogácsa tepertős, de a másik milyen. Mire én elég ingerülten visszaszóltam, h mind kettőt egy helyről vettem el, szóval ha a másik nem tepertős az elég gáz, mert rossz helyre pakolták. A no bekussolt, de a barátnőm annál hangosabb lett, felemelte a hangját ez ellen, de csak nekem szegezve. Azt hittem kiborulok, a csomó akkorára duzzadt a torkomban, amekkora csak ott tud teremni, odakerülni nem.
Azt az érzést nem tudom leírni, azt csak érezni lehet. Amikor a saját barátnőd, akiről tudod, h neki úgyis meglesz a c1, és ő amúgy is tojik bele az egészbe, fele annyit nem foglalkozott az egész nyelvvizsgával mint te, de olyan jó a nyelv érzéke mint senkinek, beszól...Arra hogy " ezt miért kellet" a válaszom csak annyi volt, hogy: "most buktam meg" és többet már nem tudtam mondani, nem volt hely a torkomon ahol levegő tudott volna szökni, semmi, semmi hely nem volt. A szemem kiakasztottam, megpróbáltam mindent, ami előakart törni, visszatartani.
Ő meg csak bújt hozzám, aki még előbb beszólt, ez még rosszabb volt.
Visszamentünk a kocsiba, a pogácsa legalább finom volt és lenyomta a gombócot a torkomon. A tollam eközben a Levinek adtam, aki szépen bent is hagyta a vizsgaterembe. Barátnőmet kértem meg, aki megígérte h kihozza majd a tollat( máig nincs meg, ő is csak a vizsgájával törődött, mint mindenki...)
Hazafelé teljes letargiában voltam, ezt nem tudtam feldolgozni...annyi segítség kérés, gyakorlás, és mind kevés. Próbáltam hibáimat feleleveníteni, de tudtam, bármi is lesz, ezen már nem lehet változtatni.
A ház előtt igazoltatott két rendőr, csak szívattak, kamu szöveggel de legalább nem tartottak fel sokáig.

Anyu kinyitotta az ajtót mosolyogva, és meglátta az arcom....a mécses eltört, nem bírtam tovább. Tehetetlenséget és értéktelenséget éreztem, a sok erőfeszítés mind hiába. Kis idő után összeszedtem magam.

Este még megkérdeztem barátnőm, h mit gondol, a Frau kettes pikkel rám( barátnőm  volt az első aki felhívta a figyelmemet h Frau kettes lekezelő velem. ő volt aki megkérdezte, h nem vettem e észre, és miután odafigyeltem észrevettem én is, de nem mindig, csak előfordult h     Este még megkérdeztem barátnőm, h mit gondol, a Frau kettes pikkel rám( barátnőm  volt az első aki felhívta a figyelmemet h Frau kettes lekezelő velem. ő volt aki megkérdezte, h nem vettem e észre, és miután odafigyeltem észrevettem én is, de nem mindig, csak előfordult h lealacsonyító dolgokat mondott, éreztette h ő feljebbvaló mint én, és volt rá példa h megalázott.

Régen volt, de soha nem  felejtem, ez volt talán a legelső, de ekkor még tiszteltem, nem tűnt fel nekem ilyesmi. A Németekről beszélt, h hogyan alakult ki az irodalom Berlinben. Én pont azon a nyáron voltam kurzuson, és az ottani tanárnő, Britt, mesélt ugyan erről, hogy hogyan vándoroltak ki ezek a francia értelmiségiek, a vallásuk miatt, mert ők protestánsok voltak, a nemtudomhányadik Henrik király (Paris ist eine Messe wert) küldte el őket, mivel ő katolikusokat állított maga mellé, és így uralkodott. Én próbáltam, csak elmondani ezt, magyarul ráadásul. CSak meg akartam villogtatni, hogy én ezt is tudom, és a törit így össze lehet vetni a német irodalommal.

Mondanom sem kell, nem így történt. A Frau kettes félig meghajolt, felém kicsit közeledett a szemét hunyorba vágta, kezeit maga mellé emelve mondta: MIVAN?'! . Nem értette amit mondtam, azt se tudta miről van szó, csak mondta, h hagyjam már abba, miről beszélek, ekkora hülyeségéket hogyan mondhatok. H nem ért semmit, összefüggéstelenül beszélek. Dupla óra volt, és telefonon rákerestem, megmutattam neki, hogy nekem volt és van igazam. Ekkor azt mondta, h de én nem tudtam ezt neki normálisan elmondani, mert nem mondtam el egy csomó fontos infót. ( azt azért tegyük hozzá, ha hülyeséget mondtam volna, ha nem, akkor sem érdemeltem ilyen hangnemet és megalázást. Az osztály meg semmi sem szól, a legrosszabb az volt, h amikor az igazammal akarok menni, akkor nemhogy mellém állnának, még parasztnak, strébernek és pöcsfejnek néznek, h minek kell nekem ilyet csinálnom, miért nem szarom le, ugyan is a tanár szava szent, és ők az elejétől fogva mellé álltak. Nem törődtek, hogy mi az igazság, ők is tanulták egyszer. Ezért nem hibáztatom őket, mindenember ilyen, ha nem tudják az igazat, akkor arra hallgatnak akinek több tiszteletet szentesítenek.  De amint nekem lett igazam ők is lenéztek, mert senki sem szereti mikor egy hosszú és látszólag megnyert vita után a másiknak van igaza, de sajnos nem bírtam ki és muszáj volt az igazamért mennem.)

Szóval igazam lett de én maradtam a hibás továbbra is, vagy ha nem is hibás, de a vesztese a vitának az biztos.

Ahogy írtam barátnőm aki eleinte mellettem állt, most úgy gondoltam h a Frau kettes nem pikkel rám.( ez nagyon rosszul esett, tegyük hozzá)

Másnap csak az utolsó óra volt rossz, a német irodalom, amikor előjött a téma, ő megmondta kerek perec, aki nem tud összefüggően 3 percet beszélni, vagyis aki most megbukott a nyelvvizsgán azt ő megfogja buktatni az érettségin is. Ezek a szavak gusztustalanok voltak, legalábbis én így éreztem. Mindenkit ajnározott, de legalább nem szidta azt akinek nem sikerült.
Barátnőm kerekperec megmondta, h én izgultam és ezért nem sikerült( az izgulásomról már írtam egy pár sort). Ez csak szépen beállt a sorba a többi szar érzés közé.

Amikor mondtam neki, amiben most is hiszek, hogy nem állok ezen a szinten, és nem is biztos h valaha is sikerülhet,  hogy olyan szinten állok mint az Abigél vagy a Zsuzsanna, ( akik 1 mondatot nem tudnak összetenni) akkor meg már  azt mondta h ne így álljak hozzá mert nem így van. Szóval valahol pocsék  voltam, meg nem is, de inkább szar, ezt vettem ki a beszédéből, és azt is, h neki úgyis mind1 mit válaszol. Ő nem törölik ezzel, és amit mondott, h tudta h nem vagyok c1, de még b2öt se kaptam, az még rosszabbul esett.

( Abigélről és a másikról annyit, hogy ők egyből megmondták: bukó. Kijöttek, és tudták,  Abigél 2perc után ki akart jönni, mert nem tudott megszólalni - 20percig kell bent lenni, 3-5perc cluster aztán 5 perc szabad beszéd róla, utána 3-5perc prezi és 5 perc szabad beszéd róla -
Neki ennyi volt, és ő mondta is, hogy nem ment neki, mert nem tudott beszélni, egy kérdésre sem tudott választ adni)

Nem ez volt az egyetlen össze-vissza, egymásnak ellentmondó érvelés.
lementem megkérdezni a Frau kettest, de teljesen felkészülten, nyugodtan és jó szándékkal, mert tudtam h ez már egy eldőlt vita, úgysem nyerhetek. Nem is azért mentem oda, hogy veszekedjek, hanem, hogy  megkérdeztem a tanárnőt, hogy hogyan tudnék jobb lenni, mit rontottam el, min kellene fejlődni, mi az amit nagyon elcsesztem, hogyan fejlődjek.
Választ nem kaptam, annál inkább nagyon de-moralizálást: 3-4 pontos lett az egész a 24 ből. A Clusterem értékelhetetlen volt, mert nem volt benne semmi felépítés. Amikor elmondtam neki, hogy a németes lapot, amit külön erre a célra kaptunk,  használtam a struktúrához, a betanult mondatokkal építettem fel a szerkezetet. A válasza erre az  volt, h alig beszéltem. Amikor megmondtam neki, h én órán figyeltem az egészet, és 5perc körülit beszéltem (tudom én is h sok hibával, de beszéltem, és azt hozzá kell tenni, hogy nem is olyan lassan.), ekkor azt mondta nem válaszoltam semmire. Ekkor én mondtam h mi volt a kérdés és mit válaszoltam rá.

Ekkor a gond már nem is ezekkel hanem a prezentációmmal volt gond. Semmi válasz nem kaptam, hogy hogyan tudnék javítani a képességeimen, csak elismételte ugyan azokat.(megjegyzés: a Roland amikor kijött a dsd-ről, mesélte h ő már megbukott, mert nem válaszolt semmire. Én mindenre válaszoltam, legalább annyit h elmondtam 2-3 mondatot, de volt aminél többet, ellenben a Rolanddal, aki mondta, hogy meg sem szólalt, ült ott, és nem tudott megszólalni. Ő feltételezhetően több pontot kapott mint én)
Elköszöntem,és ő csak annyit mondott h sajnálja.

(Angol tanár úrral néztünk egy filmet, h az emberek nem tudják becsapni az ösztöneiket, ezek mindig igazat mondanak ezért nem tudnak a kutyák hazudni, mert ösztönösek. Elég egyszer egyszer megfigyelni ha rosszat csinált és láthatjuk ahogy meglapul, ő nem tud szavakkal hazudni, a teste pedig nem tud.  A testünk is ösztönösen reagál, így nem tud hazudni. Amikor az ember a szája elé teszi a kezét, akkor hazudik, ezt lehet megfigyelni, ez egy természetes jel. Frau kettes többször is csinálta ezt, és a lapot nézte a szemem helyett, szóval egy a lényeg, voltak jelek, de ezek csakis csak feltételezések, mert annyi minden előzménye volt, hogy ha mindent számításba veszünk, akkor hazudhatott is nekem.)

Nem azt mondom,  saját magam miatt buktam meg, nem tudtam és tudok jelen szintemen egy ilyen vizsgát megcsinálni.
(Abigél azt mondta ez nem igaz, de előtte azt is mondta hogy izgulás miatt nem ment- ezzel amúgy az idegeimre ment, később még kitérek erre)

Értékelhetetlenek voltak azok amiket én ha nem is jónak, de semmi esetre sem érzetem rossznak. Csak az a zökkenő, hogy én tavaly csináltam egy ugyan ilyet, csak tét nélkül, amikor előadok egy komplett nyelvvizsga szóbelit a 12. évfolyamnak 11.esen. Ezt tettem, alig tanultam arra a projektra, szinte semmit, a clustert megkaptam előtte, otthon dolgoztam ki h mit fogok mondani élesben. Iszonyatosan beégtem, 2 percet alig beszéltem, 1 kérdésre sem tudtam normálisan  válaszolni, hebegtem-habogtam. A prezimből komplett bekezdéseket (kb 5-10 mondat) hagytam ki. Nem tudtam elmesélni h mi található a diákon, és a kérdésekre újfent nem tudtam válaszolni normálisan, vagy semennyire nem tudtam. Aznap előtte előadtam az osztálynak, és Frau kettes nevetve mondta: na, ebből még c1 is lehet.
( már ez a gondolat is, h nem lennék képes a c1 re, elszomorított. Ő arról indult hogy esélytelen vagyok, már akkor leírt, mielőtt látott volna, persze utána leégtem és megbuktam. A különbség csak annyi volt, h ott jobbra értékelték az egészet mint a mostanit, amiről nem is kell beszélnem mennyit készültem rá.)

Pénteken Frau kettes elővett egy munkát, amit az egyik kedvence írt, felolvasta. Ajnározta, és bekel valljam, tényleg jó volt. Egy teljesen másik szint volt mint az enyém, és többször is kihangsúlyozta h ez a gyerek csak b2-b2, hogy o csak b2-ön áll ez alapján. A fogalmazása nagyon jó, és hihetetlen, h ennyi idősen ilyen jót írt. Érdekes, hogy senki sem kérte rá, hogy ezt így elemezze, és pont aztán, hogy beszéltem vele tegnap.
Az óra után Roland odajött és világossá vált h ennek milyen szerepe volt. Megforgatni bennünk a kést (és ismétlem, semmi ellenszenv nem volt bennem, azt is leírnám, de nem volt. Csak tudni szerettem volna, hogyan fejlődjek, mit csináljak jobban legközelebb.... hát megkaptam)
A Roli mondta, hogy most kiválasztott valakit és megmutatta melyik a b2-es szint.( a Ferenc, kinek könnyedén meglett a c1, erről azt mondta, h ő nem emlékszik h mennyire beszélt jól, de azt mondta h ennyire azért ő sem volt jó)
De tény, aki ezt a fogalmazást írta sokkal jobb volt mint én.

Az eredmény meglátszik, másfél év alatt nem fejlődött semmi a nyelv tudásom,  ezek szerint még hátrább is állok, mind eddig bármikor. Legalábbis az, hogy  élesben a sokkal több tudásért kevesebb pontot kaptam, mint amikor csak próba volt, a visszafejlődés jeleit mutatja.....ami megint minden bizonnyal az én hibám.

Magamra is haragszom picit, mert hagytam neki esélyt, h kételkedjen. Annyit tanultam, h sokkal erőteljesebben kell fellépni( igen még ennél is erőteljesebben) és a legközelebbi vizsgára még többet kell tanulnom. Főleg mondatokat kell megtanulnom, amiket beleépíthetek az egészbe, hiszen még a b2-ön se vagyok….
Nem lett volna szabad neki esélyt adni, hogy megbuktasson. Bár, ha akar akkor úgy is megtalálja a módját, hogy meghúzzon...a dolgok mögötti munkát nem lehet értékelni.

Másnap Frau kettes úgy gondolta, hogy nem fejezte be eléggé a kínzást. Direkt megbeszéltük Rolival, hogy nem hozzuk fel a témát, kár lenne erőltetni, meg amúgy se akarunk róla beszélni. Direkt csináltuk, mert kíváncsiak voltunk, mit fog tenni Frau kettes.
Nem is kellett benne csalódni: ő szerinte, aki ebből az iskolából nyelvvizsga nélkül távozik, az "szánalmas gyerek". Szóról szóra ezt mondta, szánalmas, ezek a gusztustalan szavak amikkel élvezettel takarózott, ahogyan csavarta mondanivalóját.
"Szánalmas".
Ez még nem a legdurvább volt, hiszen hozzátette: és ő nagyon is szégyellné magát, ha nyelvvizsga nélkül végezné el ezt az iskolát. Szégyellné magát a szülei előtt is.
Abigél, aki mindig is rossz volt németből, már nem bírta tovább, így hát beleszólt. Ő azt mondta, hogy az ő szülei nemhogy szégyellnék őt, vagy megvetnék a bukás végett,  támogatják őt, és segítenek neki a következő  vizsgára készüléskor, megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy segítsék lányukat.
Frau kettes lerendezte annyival, hogy hozzátette: " hát, a te szüleid akkor mások"- ezt egy kéjes kígyómosollyal, amilyet csak ő tud a gömbölyű szemüvege mögött.
Innentől kezdve nem tisztelem többé, nincs joga ítéletet mondani mások szülei felett, legalábbis én így gondolom. De ő szánalmasnak tart elég sok embert az osztályban.

Ezek után megdobta a kedvem a nyelvtan 3-as, mert a fogalmazásom csak annyira volt értékelhető. A tanárnőtől megkérdeztem ugyan azokat amiket Frau kettestől.
A fogalmazáshoz bemagoltam 6, hosszú mondatnyi bekezdést. Bemagoltam a struktúrát, mindig mikor más következett bekezdést hagytam, hogy tagolt legyen, értelmezhető. A nyelvtan jegy 3 részből állt: Felépítettség, azaz tagoltság, folyékonyság, hogy mennyire lehet összefüggően és jól olvasni, és a helyesírás. A helyesírással mindig is problémám volt, ez most is meglátszódott. Ettől függetlenül ha a nyelvtan 1-es - amit azért kétlek- a másik kettő, ahogy a tanárnő is mondta, nagyon jó volt. Nem tudott választ adni, mit csináljak legközelebb jobbra, nem tudott értelmes, és logikus választ adni arra, miért kaptam én csak 3-ast.
Az óra hátralévő részét a padon töltöttem, mély letargiában, és amint szólt a csengő én indultam, de ekkor elém lépett és mondta: mivel Ő nem gondolja úgy, hogy én bölcsész pályára szeretnék továbbmenni, ezért ő sem foglalkozik annyira azzal, hogy jobb jegyet kapjak. Ez kicsit nyers, lényegében ezt mondta, nem ilyen durván, de ezt. Itt is azt hangsúlyoznám, hogy ezt a szubjektív dolgot megpróbálom a legobjektívabban leírni.