Két hét, és annyi

Utálom a bátyámat. Egy fasz. Utálom.
2 hete véget ért a tanév, amit már tűkön ülve vártam, mivel a drága bátyám – aki Japánban él – megígérte, hogy elmegyünk Amerikába, amolyan rehabilitációs céllal, hogy kicsit kikapcsoljak. Az utóbbi két évem kissé zűrös volt, és a kedves testvérem, Heath felajánlotta, hogy süttetjük a kis fehér seggünket Floridába, majd elmegyünk bulizni Kaliba. Nos ebből annyi valósult meg, hogy tegnap előtt felhívott, hogy nem jön haza, menjek ki Japánba. Meg a kis faszodat.
Elküldte a repülőjegyet, és ma már indultam Tokióba. Kurvára nincs kedvem hozzá, nem érdekel Japán. Valamikor 12 évesen odavoltam érte, édesanyám könyökén jött már ki a Naruto, de én akkor is elhittem, hogy ha elég erősen koncentrálok kijön belőlem valami istentelen bitang csakra (8 évesen a Roxfortos levelet vártam, néha kissé elragad a hév). De se a csakra, se a japán nyelvérzékem nem jött, így kénytelen voltam beállni az unalmas tinédzserek közé, akik minden áldott péntek este elindulnak a kocsmába, hogy annyi fröccsöt igyanak meg, amennyit nem szégyellnek. Néha szerintem simán leköröztem Tibi atyát, valahogy a rozé fröccs nagyon az én italom volt.
Na pont ezért nem akarok Japánba menni. Se rozé, se szóda.
Ezekkel a gondolatokkal – és jó néhány órányi alvással – eltelt az idő a repülőn. Ahogy leszálltam már Heath ott állt a legújabb Mercedese mellett. Meg kell hagyni, mindig is tudott élni.
Már gyerekkorunkban – na jó, ő már 16 volt – is mindig fullba nyomta. Néha a kretént, de általában mindent kiharcolt magának. Míg a korosztálya örült ha megtudta venni a dohánygyárból kihozott olcsó cigit, addig ő mindig megvette magának a Djarum Black-et. Utálta az ízét, de tudta hogy amint rágyújt erre az összes punci benedvesedik rá. Persze nem érdekelte, hogy ezek a lányok csak a pénzre mentek, igazából világéletében követte azt a filozófiát hogy ami lyukas be kell tömni… És mivel egy szobában laktunk gyermekkorom szerves részét képezte, hogy biztosan akkor kell nekem a Micimackóm amikor a tesómnak bizonyos helyeken épp vértúltengése van.
- Na mi van tess’, milyen volt a repülés? - kérdezte tőlem a tipikus kaján vigyorával. A legtöbb ember számára ez elképesztően megnyerő volt, de én inkább leköptem volna ilyenkor.
- Rohadj meg, minek kellett ide jönnöm? - vonom kérdőre, bár tudom, hogy valami faszsággal fog előállni.
- Hát az a felállás, hogy a munkahelyemen van egy iszonyat király meló most, nagyon sokat fizet. Csak le kell mennem Oszakába, de ez csak két hétig tart. Neked meg kikellet jönni, mert anyánk megtiltotta, hogy otthon maradj. Te is tudod miért. - feleli nekem szigorú, de mindent eláruló szempillantással – Szóval amíg nem vagyok itthon, és te ne találd meg a város legalját az egyik haveromnál fogsz lakni.
- MI? - fakadok ki olyan hangosan, hogy szerintem a kontinensen túl is hallották – MEG VAGY HUZATVA? NEM FOGOK MÁS CSÁVÓNÁL LAKNI.
- Nyugi tess’ csak két hét. Hidd el észre se fogod venni a csávót, most csinálják az új albumot, szóval kussolni fog meg dudorászni. Te főzöl neki egy jó szál pörköltöt, megdicséri milyen jó vagy utána olvashatod nyugodtan a perverz pornóregényeidet és mindenki boldog.
- AZOK NEM PORNÓREGÉNYEK HANEM EROTIKUS NOVELLÁK! - ordítom rá egyre hangosabban.
- Jó, nem érdekel, az a lényeg, hogy felviszlek hozzá, iszogatunk egy kicsit, összehaverkodtok, nem kufircoltok, és mindenkinek jó. Utána egyből megyünk Amerika.
- Nem érdekel, akkor se fogok más csávónál aludni.
- Engem meg te nem érdekelsz szóval faszleső befog és szállj be a kocsiba.
Beültem a kocsiba, és egész úton hozzá se szóltam. Tudtam, hogy nem érdekli, ő ahhoz túl felszínes hogy érdekelje. Meg azzal is tisztában volt, hogy nem fogok rá sokáig haragudni. Bárhogy is, a testvérem, szeretem őt, de rohadtul fel tud idegesíteni.
- És hogy nézz ki a haverod? - töröm meg a csendet egy valóban engem is foglalkoztató kérdéssel.
- Hát ha jól tudom jelenleg szőke haja van, nagyon királyul van levágva, testre olyan 170 cm, szálkás testű, kicsit gyúr a fiú, de nem komolyba. – látta hogy eltorzul a fejem, tudja, hogy hányok a poros fiúktól – A stílusa kicsit beteg, tudod a Visual Kei fajta csávó, művész, szóval neki aztán szavalhatsz Karinthyt, meg Józsefet, nagyon fogja értékelni.
- És mi lesz na nem jövünk ki jól?
- Mondtam, semmi. Szépen el lesztek egymás mellett.
- És ha kikezd velem mi lesz?
- Mi lenne? Levágom a farkát és a szájába adom. – rám mosolyog - Na megérkeztünk.
Egy gyönyörű ház előtt parkolt le. Valami olyasmi, mint amilyenek a luxusnegyedekben állnak. Itthon azt mondanánk, hogy azaz igazi nagypolgári kúria, amibe be nem teheti a lábát a magamfajta. Valami bámulatos, ahogy kinézz. 2 szintes, az egész hófehérre van festve. Látni, hogy túl sok változtatást nem végeztek rajta. Volt valami idegen és megnyugtató ebben a házban. Ámulásomból egy idegen férfi hang zavar meg.
- Szia, te vagy Lana ugye? - nézz rám a férfi. Mosolyog. Gyönyörű fogsora van. Az az igazi, amit a hollywoodi filmekben annyit látunk, de mégis közelről teljesen más. Az arc bőre gyönyörű volt, akár egy gyermeké, sima, feszes, és látszott, mennyire puha tapintása lehet. Késztetést éreztem megérinteni de ekkor eszméltem fel, hogy furcsán méreget.
- Szia, igen, Lana Clark vagyok, Heath húga. - ekkor csöppentem vissza a valóságban. Újra elmosolyodott. Gyönyörű az arca. A szemei sötét barnák, de mégis valami kellemes melegséget sugároznak, ami az egész testemen átáramlik. A haja kissé csapzott, szőke, látszik, hogy tegnap belőtte, de mára elaludta.
- Na látom megismerkedtetek szuper, Ruki, kérlek mutasd meg Lanának a szobáját. - toppan be Heath a bámulatos képességével, hogy elrontsa a pillanatot.
Beléptünk a bejárati ajtón. Az előtér egybe van nyitva a nappalival, az étkezővel és a konyhával. A konyhája az a tipikus beépített amerikai konyha. Minden pacek rendben van – látszik hogy sose használja. A nappali egy fullos bőrkanapéból és két fekete bőrfotelből áll. A dohányzó asztalon szét vannak szóra papírok – versszakba szedve, japánul. Néhol felbukkan egy-egy kotta, de ez elenyésző. Minden kézzel van írva, az asztalon ott hevernek az eldobott tollak – biztosan kifogytak. Az asztal előtt egy hatalmas tévé van, alatta az Xbox One – ez a csávó se megy a szomszédba pénzért, értem már hogy lettek tesómmal barátok. Az xbox mellett ott egy Kicker dokkoló, benne egy iPhone 6-al. Ezeket közre fogja két nagyobb növény, ami látszik, hogy heti egyszer van meglocsolva a maradék sörrel, és a néha feltámadó rókával. Levelei el vannak sárgulva, a törzse már látszik hogy hanyatlásnak indult, szinte a kihalás szélén áll. A kanapé mögött egy nagyon hosszú üveg asztal áll, amit 6 szék fog közre. A székek elképesztő elegánsak, szinte rájuk van írva az elegancia, a kifinomultság.
- Nos, ott jobbra lesz a te szobád, remélem jó lesz. - szól nekem Ruki, majd megmutatja a szobámba, és úri ember módjára hozza utánam a bőröndömet. Na jó, a bőröndjeimet, elvégre nem tudtam meddig leszek itt. Beléptem a szobába és elámultam. A szobába egy hatalmas francia ágy volt, szinte mérnöki pontossággal megágyazva a gyönyörű baba rózsaszín virágmintás ágynemű huzattal. Pedig én abban a hitben voltam, hogy le lesz terítve nekem egy pokróc, hogy aludj. A szobában volt egy beépített szekrény, négy részre felosztva, illetve egy kisebb tévé. Mármint kisebb mint a nappalié. Nekem ez is hatalmas volt.
- Az én szobám e mellett van, szóval ha van valami gyere át nyugodtan. - mosolyog rám újra azzal a gyönyörű arcával. Tényleg. Gyönyörű. Nincs mit mondanom.
Ez után még megmutatta a fürdőt, ami annyira full extrás, hogy az el se bírtam képzelni. Jakuzzitól kezdve minden volt benne. Felajánlotta, hogy megmutatta a felső szintet, de állítása szerint csak lomok vannak benne, szóval inkább kihagytam.
- Na mi van tess’, hoztál otthonról pálinkát? - kérdezi Heath kaján vigyorral és persze angolul. Meglehetősen fura volt, bár nem lenne túl kedves, ha Ruki előtt magyarul diskurálnánk.
- Hoztam három üveggel. Féltem, hogy elkobozzák tőlem, de valahogy nem gondolták hogy, alkoholt szörpös üvegben tartunk.
- Na, Ruki, vedd elő a poharakat, tudom, hogy itt nincs feles pohár, a szaké-s meg nem jó, szóval decivel isszuk a pálinkát. - én erre tágra nyitom a szememet, de úgy látszik Ruki nem veszi a lapot. Hát persze, aki világ életében rizsbort ivott vajmi keveset tudhat egy igazi kerítésszaggató pálinkáról.
Elkezdtünk inni. Igazán sok szó nem esett köztünk, inkább a tesóm beszélt, az idióta dolgairól, az idióta nőiről, és az idióta munkájáról. Ha jól tudom valami PS Company-nál dolgozik, valami nagyon ultra király melót, de igazából azt se tudnám megmondani, hogy milyen diplomája van, nem hogy milyen munkát végezz. Heath mindig is egy fura ember volt, fura érdeklődéssel.
- Egyébként te, hogy akarsz haza menni ittasan, ha kocsival jöttél?- kérdezem Heatht.
- Nyugi tess’, fél óra és itt Naomi, hogy haza vigyen.
- Ki az a Naomi?
- Az itteni barátnőm.
- Az itteni?
- Tudod, mindenhol tartok azért egyet-egyet.
- És mi van Rebekával otthon?
- Mi lenne? Haza megyek és együtt leszünk.
- Na jó. - itt lezártnak éreztem a beszélgetést, nem érdemes vitáznom a szoknyapecér bátyámmal.
Mire megjött az úgy nevezett Naomi, én már kellően jól éreztem magam. Azt hittem, hogy Ruki két feles után totál kész lesz, de mégsem, nagyon jól tartotta magát. Azért ő is kipirosodott, és már egyfolytában mosolygott. Ezt én egy cseppet sem bántam. Néha csak úgy elvesztem a mosolyában, és a tesóm ébresztet fel belőle az idióta sztorijaival. Tesóm elköszönt, majd Ruki hozzám fordult:
- Nincs kedved elmenni valahová? - szinte nekem szegezte a kérdést, olyan élesen, hogy egy pillanatra azt hittem, hogy itt és most leszúr, vagy leteper, letépi rólam a ruhákat, és neki dönt a kanapénak.
- D-de. Van kedvem.
- Remek, de ha nem baj metróval megyünk. Nem lenne jó ha most vezetnék. - és újra mosolyog. Én megzabálom.
Elindultunk. Igazából fogalmam se volt hol vagyok, valahol valami nagyon bulizós helyen. Az emberek egyfolytában ordítanak, mindenki szabad kezében vagy pia, vagy cigi, vagy egy blunt van.
- Nyugi, mindjárt megérkezünk. - nyugtat meg Ruki. Hirtelen éles kanyart váltott, és egy kis eldugott kocsmába tévedtünk be ahol épp egy koncert zajlott. A zenekar – a kiírások alapján – a WhoMadeWho volt. Sose halottam még róluk, igazából nagyon nem is tetszett ez a szám, ami épp megérkezésünk kor ment.
- Mit kérsz inni? - kérdezi tőlem Ruki. - Nem tudom ti miket szoktatok inni, de nagy valószínűséggel Japánban olyat nem találsz, főleg nem itt, szóval valami tipikusat válassz.
- Hááááát….. sör? - teszem fel félszegen a kérdést, igazából ez volt az egyetlen ami eszembe jutott, hogy bárhol a világon ismerhetik. Ruki kinevetett, majd megfogta a kezemet és elkezdet húzni a tömegen keresztül. Erősen tartotta a csuklómat, volt benne valami férfias erő, de mégis éreztem a puhaságát. Olyan volt a keze, mint ahogy az arcát képzeltem el pár órája. Oda vitt a pulthoz, elhalandzsázott valamit a pultosnak, majd az kiadta a piákat. Ruki – valószínűleg szolidaritásból – szintén sört kért, bár látszott rajta, hogy ő nem az a tipikus sör ívó férfi.
Bevitt a tömeg közepére, már pont látszódott a zenekar, Ruki megállt, és elkezdtünk úgy igazán bulizni. Valami félelmetes jól táncolt, igazából szégyelltem is magamat, hogy egyáltalán nem tudok táncolni. De Ruki nem nevetett ki, néha mosolygott rajtam, majd elkapta a csípőmet és szorosan magához húzott. Elkezdődött  egy lassú szám, és már tudtam, hogy most olyan fog következni ami miatt holnap nem merek majd kilépni a szobából. Átéltem az évek alatt párszor ezt a közel húz magához, elkezd mélyen a szemembe nézni, majd néha a számat nézi, résnyire kinyitja a sajátját, egyre több ideig az én számat nézi, majd végül meg csókol, utána mosolygunk és egész éjszaka smárolunk. Majd másnap döbbenek rá, hogy még a nevemet se kérdezte meg, és én se tudtam az övet. Ezek után mindig szégyenkeztem, hogy mekkora egy ribanc vagyok. Bár a velem egykorú lányok mind ezt csinálták, sőt van aki durvábbat is, szóval mai napig nem tudom, hogy ez generációs hiba, vagy tényleg egy vérbeli kurva vagyok.
Eltoltam magamtól, és igazából nem tudtam, hogyan kéne most viselkednem, hogy ne éreztessem vele, hogy tolakodó volt. Bár igazán nem kellett ezen gondolkodnom.
- Nem akarok se rád mászni, se megdugni, a haverom kishúga vagy. Most csak szórakozunk. - mosolyog rám, de ebben a mosolyban már nem csak az a kedvesség és előzékenység volt mint eddig. Már láttam benne valami titokzatos vadságot, és szenvedélyt, ami egyszerűen magával ragadott.
Csodálatos ez a férfi.