Novellák - 131.oldal

Valójában nálam nem volt fegyver, legalábbis töltve nem. Az én dolgom az volt, hogy kirámoljam a pénzt, de a kiérkező egységek gyorsabbak voltak és hatékonyabbak is, mint amire számítottunk. Szóval miután a fiúk az egészet rám fogták azután következett az én kihallgatásom. Rögtön a nyitómondatban elmondták a rendőrtisztek nekem, hogy tudják, hogy én ártatlan vagyok, de a másik két fickó váltig állítja, hogy én vagyok a felelős. Visszagondolva be kellett volna köpnöm őket, de akkor, és...

Látni szeretném az arcomat, de nincs olyan tükör, amiben végre szembe találkoznék vele, legalábbis most nincs itt olyan. Meg akarom keresni magamat, de ahhoz szükségem van rá. Ma megtalálom. Pozitív gondolatok. Csak arra kell gondolnom, összpontosítanom, hogy ma megtaláljam. Ma megtalálom...

Végig gondolta, hogy is került ide. Az egyik nap még történelmet tanít egy középiskolában, másnap már azt kérdezik tőle, hogy milyen fegyvernemhez akar csatlakozni. A kegyetlen kiképzés, megaláztatások sorát kellett elviselnie hiába volt tiszti rangja. Aztán az első harcok, mikor látta az ellenség arcát, mikor először ölt…

Mint, minden felszállást követően hosszasan filóztam, hogy hova üljek a teljesen üres vonaton. Ezer szempontot kell ilyenkor figyelembe vennem: lehetőleg a kocsi végében üljek, hogy a hátamat ne lökdössék, ez mindig az első, de mint mondottam, van még 999 szempont, például: hol van a legkényelmesebb ülés, hol a legoptimálisabb a fűtés, hol van elég világítás, hogy olvasni is tudjak, hol látok rá legjobban az átlósan lévő emberekre, hogy, ha esetleg egy csinos csaj ül ott, akkor szemezni...

A nevem Erin Gaynor, 9 éves vagyok és jelenleg egy kastélyban élek, ahol rengeteg gyerek zsúfolódott össze, miután a felnőttek kihaltak. Egy igen különös cselekménynek lehetünk majd szem és fül tanúi, ugyanis nem mindennapi történetbe fogunk belecsöppeni. A főszereplők gyerekek, ők lesznek a detektívek, a barátok és nem utolsó sorban a gyilkosok...

Egyik reggel, ahogy felkelt, és kezdett volna dolgozni, elvégezni a befejező ütéseket, hirtelen a szívéhez kapott és meghalt. Halálát egyik segédje vette észre, aki hiába várta, hogy kinyissa az ajtót, így szólt a szomszédnak, közösen kihívták a rendőrséget és betörték az ajtót...

Faragó Elemér reggel felkelt, felöltözött, majd megevett egy fél ecetes uborkát és meghalt. A rendőrség a helyszínelés során elkapta a megmaradt fél uborkát, bevitte az őrszobára...

Azt mondják a halálunk pillanatában lepereg előttünk az egész életünk. Minden jó és rossz emlék újra felelevenül. Minden élményt újra átélünk.
És most itt vagyok. Nézem a testem mellett kétségbeesve, magába roskadó embert. Nem nyúl hozzám, csak néz. Némán sír, csak rázkódik a válla, és a szeméből könnyek szöknek útjukra...

Gyakran megesett, hogy éjjelente alkoholban úszott. Szexuális lebegésben. Hogy miért csinálta ezt az egészet? Félt. Ennyi az egész. 18 éves és erős. De félt. Rettegett. Rettegett attól, hogy ez az egész véget ér egyszer. Vége szakad mindennek. Nem voltak céljai, csak reményei...

A barátom az, egy kórházban van. Vörösre kisírt szeme, se megfáradt tekintete van. Egy üvegfal mögött áll. A másik oldalon én vagyok. Minden oldalamon gépek vannak.
Belép az ajtón barátom, zokog. Leül az ágyamra és megfogja a kezem. Azt hajtogatja, hogy sajnálom, míg a sírástól el nem csuklik a hangja.
Sajnálom őt, sajnálom az egészet, nem akarok mást, mint átölelni Őt...