Novellák - 111.oldal

- A szabály, amit megszegtek, rendkívül súlyos. Az intézet nem tűrhet meg olyan személyeket dolgozónak, akik nem képesek uralkodni magukon.
Dagadt férfi, visító malac hangot adott ki, csücsörítve, aztán az ajtóhoz rohant. Amint odaért az egyből bezáródott.
- Az egyértelmű, hogy távozniuk kell, de ezt nem engedhetem. Normális körülmények között, azt mondanám, hogy viszont látásra, és átadnám a felmondó leveleiket, de ez az eset jóval eltér a normáktól...

- Mi ez? – kérdeztem, csak úgy magamtól, mert a kis irodában senki sem tartózkodott. Alaposan megvizsgáltam a székemet, és rá kellett jönnöm, hogy nem valami csintalan titkárnő, vagy egy-két bohókás alkalmazott tréfájának vagyok áldozata, hanem a fájdalom oka rajtam keresendő. Körbenéztem a szobában, és széles ablakokhoz siettem, amik előtt elhúztam a függönyöket, és bezártam az ajtót. Tökéletesen lefedett volt az irodám, senki sem lehetett tanúja, annak, amit művelni készültem...

Elindultak lefelé a lépcsőn a pincébe, a páncélterem felé. Az első saroknál négy őr állt. Bull őket is felszólította arra, hogy ne lőjenek. A második saroknál még két őr állt. Elérték az irányítótermet. William mondta Bull- nak, szólítsa fel az őröket: nyissák ki a páncéltermet...

A fiú levetette könnyű meleg újatlan kabátját, mely alatt vékony pulóver lapult. Gondolkodás nélkül ráterítette a lány hátára a könnyű kabátot, hogy testét melegítse. A lány hálásan pislogott rá. Bár fedetlen vállait nem védte semmi, mégis jobban érezte magát. A fiú lelkét melegség öntötte el, egyáltalán nem érezte a hideg jelenlétét...

Jeges szél csap az arcomba, tépi a hajam és a ruháim. A híd korlátján állok, alattam a több emeletnyi mélység a biztos halál ígéretét hordozza. Gondolataim Lilla körül forognak. Soha nem voltam szerelmes, de amit iránta éreztem, az több volt egyszerű barátságnál. Ő viszont szerelmes volt, és a mai napig emlékszem a tekintetére, arra hogyan nézett, mikor megmondtam neki, hogy nem viszonozhatom az érzelmeit...

Az álmok sokfélék. Sokan mondják, hogy belső gondolatainkat tükrözi, mások a jövőt látják benne. Lehet rémisztő és kellemes. Az én álmom a halállal együtt a tét nélküli lehetőségeket mutatta meg nekem.
A halállal álmodtam és felnyitotta a szemem...

Az emberek a szabadban ünnepelnek. Kockás takarókat terítenek a műfűre, amivel a Kormányzó minden évben beboríttatja az adófizetők pénzéből a folyópartokat.
A Szaporodás napja. Az egyetlen nap, amikor az ember erre képes...

Amikor már jobban magához tért, erős köhögő roham rázta meg az egész testét. Közben éles késként vágta a torkát a fájdalom. Megfázott, tudatosodott benne ez a szörnyű gondolat. Nagyon utált beteg lenni, de ha nem húzzák ki valahogy, akkor rosszabb is történhet a betegségnél. Ekkor már érezte az éhség párját is, a jó öreg szomjúságot. Kiszáradt ajakkal vette a levegőt, és közben furcsa hangja volt a légzésének. Akadozós, reszelős. Eszébe jutott, amikor még kicsi volt, az apja elvitte a...

1930, ősz. Mint minden reggel, ez is álmosan és rossz hangulatban kezdődik. William- nak, az átlagos hétköznapi embernek, kinek munkája a más városban elhelyezkedő exportcégekkel való üzletkötés, ismét egy félelemmel teli napnak kell elébe néznie. El is indul, el fojtva magában azt az érzést, amivel nap, mint nap megküzd. Amint kilép az utcára egy rettegés hatol bele mélyen a lelkébe, keze pedig akár egy parkinson kórosnak, sebes remegésbe kezdett. De nincs más választása, mennie kell......

Majdnem kétszer akkora volt, mint egy farkas, de ezek öten voltak. Elkezdték körbe fogni, és ezt nem hagyhatta. A főordas szeme egyértelműen fenyegető volt. Úgy látszott őt veszélyesebb ellenségnek látták, mint a gazdáját, ezért csak rá figyeltek. Nem hagyhatja, hogy valami baja essen az Embernek. Ekkor egy hatalmas üvöltést hallatott, és nekitámadt a vezérnek...