Novellák - 110.oldal

Marci sétál a virágos réten, nevet a szíve, nevet a rét, nevet ezernyi százszorszép. Amott egy Katalin szórja szirmait az égbe. Hej de gyönyörű és magasztos! Varázs lakik mélyen benne, hullámain sodródunk a végtelenbe. Rideg és szürke világban oly vonzó a fénye. A hangja mesét csilingel, andalít, azt hinné az ember, ilyen már nincs. A természet tőle díszbe öltözik. Ha kérded, válasza eleven mosoly. Jobbá tesz.
A Kedves...

A legjobb tanuló volt Bori a tanyasi iskola alsó tagozatán, itt sem akart szégyent vallani. Egy-két óra óvatos szemlélődés után itt is elsőként jelentkezett a tanító néni kérdéseire, és majd kiesett az iskolapadból, hogy ő mondhassa a jó választ. Egyre többször történt így, Bori hibátlan válaszokat mondott, kifogástalan megoldást adott a számtanpéldára a táblánál is, és mesés fogalmazásaival már nemcsak a tanító nénit bűvölte el, hanem érdeklődő osztálytársait is szórakoztatta...

- John, ettől a helytől frászt kapok… menjünk innen, kérlek.
- Ugyan már. Ne legyél már gyáva nyúl! Itt nincs senki. Sem szellem, sem mumus. Senki nem jár erre, biztonságban vagyunk.
- Én nagyon fázom, kellene egy takaró és egy kis étel is, mert éhes vagyok...

Már megint feküdt az asztalán és sírt. Közben azon gondolkodott, hogy mit csináljon, miért van ez így, és miért bünteti meg őt a sors. Néha egy kis vidámságot csalt a szemébe, hogy egy-egy könnycsepp lecseppent az asztalra. Csak sírt és nem akarta abbahagyni, mintha egy kést fogattak volna a szívében. Amikor visszagondolt arra az átkozott pillanatra, rázkódni, remegni kezdett, és az el-elhaló sírása is újra kezdődött...

- Nézd, most elárulok neked egy nagy titkot, amiről az órán nem beszélnek, mert csak az anyaggal foglalkoznak.
- S mi az? – kérdezte a lány megilletődve.
- Ha hiszel magadba és bízol, bármit elérhetsz. - Eszti elnevette magát a sokszor halott közhelyen – Tudom, ezt már számtalanszor halottad, elérheted, amit Mazsola vagy a többi tanár gondol ki neked, vagy a többieknek, de amit ti szeretnétek, arról nem regélnek. Igaz? ...

Evan figyelte őket továbbra is, de közben Trinire gondolt. Nem tudta mit tegyen, hogyan óvja meg. Abban biztos volt, hogy nem fog szólni se Stanleyről, se Olivierről neki, mert elvonná a figyelmét a VB-ről, és lehet, hogy félne. Elég rég óta ismerte a lányt, és tudta Triniről, hogy minden új helyzettől fél, és még sosem volt barátja. Biztos volt benne, hogy kedvenc tanítványa nem tudná hogyan kezelni a helyzetet. Majd idővel. Majd az idő eldönti mi lesz...

- Kérem, hagyják abba. - kérte szinte suttogva lesütött szemekkel Trini. - Még csak most vagyok itt. 20 évesen az első VB-men, de büszkén, és mindent meg fogok tenni.
- Ez a beszéd. Ez így helyes. - szólt Evan. - Na de a többiek sem kis piskóták. Tulajdonképpen az itt ülő kis csapatra mondhatom, hogy Amerika legjobbjai közé tartoznak...

A lány nem szerette őt. Még mindig a másikra vágyott. Már ezerszer megbánta, hogy elhagyta Őt. Sajnos már nem mondhatta meg neki, a fiú nem akarta látni többé. A telefont sem vette fel. A mostani, a pasival igazán semmi érdekeset nem csináltak, így a lány egy hideg téli nap, valami hirtelen ötlettől vezérelve kitalálta, hogy menjenek el a hőforráshoz, egy kis éjszakai fürdőzésre. A fiút igazán nem érdekelte a dolog, csak az számított neki, hogy a lánnyal legyen. Nem is igazán azért, mert...

A fiú szíve nagyot dobban, de higgadt marad. Egyet akart, megmenti egész életében, egy életet, ha kell a sajátjával, mert szeretni akart, s akarta, hogy őt is szeressék, de nem ezért. Talán egy csinos lány, talán pont az, aki most úgy néz rá, aki annyiszor becsapta. Az első csókra gondol, az első alkalomra, az egyetlen esti mozira…

Gizi sosem tudta feldolgozni a fia elvesztését, és az évek melyek ezután következtek üresek voltak és céltalanok. Egy éven belül eltemette apját és anyját, majd a rákövetkező évben a nővérét is. A férjén kívül senki sem maradt, akihez kötődhetett volna. Titokzatos kór támadta meg ezután, mely belülről emésztette. Azok, akik még törődtek vele és szerették, a csemegés a sarki közértből, a közben cukrászmesterré lett kisinas, vagy azok, akiken ismeretlenül segített és később tartották vele...