Horror történetek - 79.oldal

Amint közelebb értünk láttam, hogy az ablakból valaki kitörte az üveget. Kíváncsi természetem miatt bekukkantottam az ablakon.
Pedig a lábaim reszkettek a félelemtől. Peti elmondta, hogy az ágyon beszélgettek a fiúkkal, mikor egy nagy szőrös kéz, kiverte az üveget az ablakon és befelé kapaszkodott. Peti azt is mondta, hogy a kéz tulajdonosa hangos morgást hallatott, amiből arra következtettem, hogy az esetleges szörny talán vérfarkas lehetett...

- A látogatók. - suttogta magának a lány, majd ismét a földre tapadt és hallgatózott. Furcsa, halk neszt hallott odalentről. Lassan felállt. Szájából kiesett a fogkefe és krémes felével a tiszta szőnyegre hullott. Szinte teljes csendben ért földet. Skye ügyet sem vetett arra, elindult a folyosó másik vége felé. Óvatosan közeledett annak végtelennek tűnő végéhez. Odaért. Megfogta a bükkfa ajtó kilincsét és elfordította...

A lány közepesen magas volt. Kissé testes, de erős testalkatú. Vörös haja a válláig ért. A fiú végigsimította a testét és belemarkolt a mellébe. A lány elrántotta magát. A fiatalember valamit oda kiáltott a vadászoknak, majd bement a legdíszesebb házba. A falú gyermekei körülzsongták őket markolászták a combjaikat, melleiket néhányan lopva meg is csókolták őket...

A lány hosszú eredetileg barnás szőke, de most feketére festett egyenes haja leomlott apró formás melleire. Bőre sima volt és puha. Telt ajkai remegtek a hűvös időtől. Vékony, sportos teste volt. Bár nem versenyszerűen, de játszott az iskolai röplabda csapatban. A lány az üléseken feküdt. Fölötte a fiú térdelt...

Láttam, a kocsmáros is türelmetlenül törölgette a mahagóni színű pultot. Fizettem, és elindultam hazafelé. Lassan, kényelmesen. Jólesett “begőzölt” fejemnek a hűvös, őszi levegő. Elgondolkozva sétáltam a szűk utcákban, észre sem véve, hogy követ valaki. Gondolataimból egy éles fájdalom térített észhez...

Az erdő csendes volt. A kannibálok falujában is véget ért a reggeli „szertartás”. A felfalt angyalok és amazonok maradványait lassan eltakarították. A vadászok az erdő felé indultak amikor dübörgés rázta meg a falut. A két helikopter tűnt fel az égen és véget nem érő golyózáporral támadta a „védtelen” kannibálokat. Az erdőből géppuskás katonák rohantak ki. Az angyalok is fegyvert kaptak és lőtték a néger szörnyetegeket ahogy csak tudták...

Egy ideig csodálattal bámulta a lány természetesen gyönyörű arcát, majd közelhajolt és megcsókolta. Az éjszakai félhomályban a férfi felmászott az ágyra és a lány fölé térdelt. Lassan levette róla a párducbőr melltartót és a melleit kezdte csókolgatni...

Ekkor megpillantott valami mélyen kavargó sötétséget érkezni a folyosó másik végéből. Elkezdett futni, lábai önkéntelenül mozogtak, előre a lámpakapcsoló irányába. Nem tudta, miért csak, hogy el kell érje a kapcsolót, hogy újra fény legyen...

Az angyalok városa előtt a hegy lábánál egy apró tó volt, amelyből folyók áramlottak ki és vezették le a vizét a tengerbe vagy éppen egy másik tóba. Itt állították fel a különítmény vízi erejének központját. Ez csupán egy-két fa mólóból és dokkból állt. A vízi erő pedig csupán ötven-száz kajakból és kisebb csónakokból.

Fejük egyre közelebb került egymáshoz. Az angyal név szerint Cerbeusz kezét Zita arcára tette és megcsókolta a lányt. Csókjuk tiszta volt, fölemelő és szenvedélyes. Érezni lehetett benne a szerelmet. Gyengéden csókolták egymást...