Horror történetek - 79.oldal

Abban a pillanatban halk dobbanást hallottam a hátam mögül. Időm sem maradt megfordulni, s felkutatni a zaj forrását. Hideg kéz ragadta meg a vállamat. Sikítani akartam, de mégsem tettem, nem is tudom, miért? A jeges kéz gazdája ott állt velem szemben. Magas, arányos termetű férfi, s a bőre, akár a sápadt tavaszi hold, még nálam is fehérebb. Nem tűnt kifejezetten izmosnak, ám szorítása a vállamon mélyen rejlő hatalmas erőről tanúskodott. Zöld szemei élénken csillogtak, azonban komoly tekintetébe...

S nem a kín volt a legrosszabb. A belsejét marcangoló, megmagyarázhatatlan érzések, melyeket nem tudott elfogadni. A sötét gondolatok Tomról, melyeket legszívesebben kiűzött volna a fejéből. De nem lehetett. Már nem tudott a szívére hallgatni, nem tudta eltüntetni azt a sok mindent, ami történt...

Hirtelen megmozdult a föld. A levelek szétrepültek és a lány egy hálóban találta magát és amint észbe kapott a háló már össze is zárult a feje fölött és fél méter magasan lógott a levegőben. Egyenes fekete haja lobogott, ahogy fickándozott, hogy kijuthasson. Izmos testét megfeszítette, de nem használt semmit. Zöld szemi a félelemtől elhalványodtak. Szája remegett...

Laura ellökte magától a fiút és a bárpulthoz lépett. Rendelt egy sört és amíg várt körülnézett. A helyiség tipikus éjszakai diszkó hangulatát idézte. Villódzó fények. Tág táncterek meg minden. Pár perc múlva megjött a söre. Laura félig kiitta az üveget és megrázta a fejét. Kissé a fejébe szállt az ital, de utána ismét beleivott. Még egy-két üveg sört ivott és már ettől igazán becsípett. Kicsit szédült, de jól érezte magát. Hirtelen kicsit megbillent a széke. A háta mögé nézett és két fiút...

A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal.
Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat, míg a ballal egy baltát szorongattam.
Csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy cselekedhessek. Mindkettejüket jól ismertem, a legjobb barátaim voltak...

láttam, de nem akartam hinni a szememnek... Ott állt és engem nézett... Nem mozdult, de éreztem, hogy bármilyen hirtelen mozdulatra azonnal betöri az üveget és széttép. Éreztem a fejemben, mintha jeleket küldött volna, éreztem, hogy figyelmeztet...

Kinézett telihold volt. Nyugtatni próbálta magát, hogy biztos csak azt ugatják. Aztán eszébe jutott, hogy elfelejtett vacsorát adni a kutyáknak, elindult kifelé. Kopogást halott az ablakon. Mindenütt kopogott, de egy ablaknál erősebbet, mint a többinél. Kinézett. Esett az eső...

Újra és újra megcsodálta szépségét, égszínkék szemét, és vállára omló mogyoróbarna haját. Egyre szaporábban vette a levegőt és vágyai feltolultak benne. Szeretkezni akart, a gyönyör volt az egyetlen célja. Érinteni akarta, mint eddig soha senkit, érezni akarta a bőrét, a selymességét...

Amikor az ajtó kinyílt szemeit résnyire kinyitva odanézett. Egy gyönyörű nővér állt az ajtóban. Szőke haja hullámosan omlott a vállaira. Fehér köpenyt viselt. Mosolyogva az ágyhoz lépett. Dyna is elmosolyodott. A nővér megkérdezte hogy hogy érzi magát. Dyna halk motyogást hallatott. A nővér közelebb hajolt, hogy értse.
- Már jobban! - nyögte újra Dyna és a nővér szemébe nézett. Lassan fölemelkedett és megcsókolta a nőt. Az hirtelen nem tudta ezt mire vélni és elrántotta a fejét,...

Amint közelebb értünk láttam, hogy az ablakból valaki kitörte az üveget. Kíváncsi természetem miatt bekukkantottam az ablakon.
Pedig a lábaim reszkettek a félelemtől. Peti elmondta, hogy az ágyon beszélgettek a fiúkkal, mikor egy nagy szőrös kéz, kiverte az üveget az ablakon és befelé kapaszkodott. Peti azt is mondta, hogy a kéz tulajdonosa hangos morgást hallatott, amiből arra következtettem, hogy az esetleges szörny talán vérfarkas lehetett...