Életem Pokla

Soha sem gondoltam volna, hogy lehetséges... De szerintem senki sem hitte volna, hogy nem csak a filmekben léteznek... Néha az oldalunkon állnak, néha pedig ellenünk vannak... Hollywood ontja az idegenekről szóló filmeket, de ki gondolta volna... Még mindig nem tudom elhinni, ami történt...
Egy forró nyári nap éjszakáján hirtelen lehűlt az addigi poshadt idő, a természet feldühödött és hatalmas erejével esővel és széllel ostorozta a Földet. Hazafelé tartottam, amikor az utcai világítás megszűnt az egész városban. Az utak - a rettenetes idő ellenére - tele voltak, mindenki menekült haza. Az eső óriási cseppekben esett, szinte vég nélkül folyt. A kapu nyitva állt, úgy gondoltam, hogy a feleségem még az eső előtt elment valahova és ő hagyta így, de később rájöttem, hogy tévedtem. Beálltam a garázsba és besiettem a házba, éhes voltam. Mikor beértem még nem vettem észre... Próbáltam felkapcsolni a lámpát, de sehol sem volt áram, az egész város sötétbe burkolódzott. Megindultam a hűtő felé, közben a sötétben próbáltam tájékozódni. A konyhára egy hatalmas ablak nézett a kert felől, a víz folyt végig rajtuk.

Hatalmasakat villámlott az ég. Egy darabig néztem az ablakot és próbáltam belátni a kertet, de minden sötét volt odakinn, csak a villámlásokkor lehetett egy-két árnyat kivenni... Kinyitottam a hűtőt és kivettem egy felbontott tejet. Miközben ittam, jobb kezemmel becsuktam a hűtőajtót. Kellemes íze volt a tejnek... Megfordultam, hogy letegyem a dobozt a konyhaasztalra, és akkor vettem észre... Mindvégig láttam, de nem akartam hinni a szememnek... Ott állt és engem nézett... Nem mozdult, de éreztem, hogy bármilyen hirtelen mozdulatra azonnal betöri az üveget és széttép. Éreztem a fejemben, mintha jeleket küldött volna, éreztem, hogy figyelmeztet... \"Ne mozdulj\"... Végtagjaim nem engedelmeskedtek, legalább 2 percig álltunk ott egymásra nézve... Aztán megmozdultam... hogy miért azt nem tudom, de nem bírtam tovább a magas alakot nézni, hatalmas szemeit, amik úgy néztek ki mint két tojás alakú tükör. Nem kellett volna... Csupán a karomat mozdítottam meg, azonnal nekiugrott az ablaknak... De nem törött be... Múlt nyáron cseréltünk a nyílászárókat és rakattunk be erősebb üvegeket... Még egyszer megpróbálta, de nem sikerült... Ekkor rám nézett és széttárta karmait. Fenyegetően ordított egyet és a tetőre ugrott.

Hallottam, hogy a tetőn fut. Ijedtemben a földszinti hálószobába futottam és bebújtam az öltözőszekrénybe. Az emeleti ablakot betörte... Végigfutott az emeleten, közben hatalmas zajt csapott, mintha út közben minden tárgyba beleütött volna. Majd lefutott a lépcsőn és megállt a konyhában, ott ahol én álltam pár perccel ezelőtt... Körbenézett... láttam a szekrényből, minden mozdulatát... nézett a nappali felé, majd a hálószobánál megállt a feje... pontosan engem nézett... először lassan megindult felém... majd teljes erővel nekirohant a szekrénynek... próbálta felborítani de nem bírt a hatalmas szekrénnyel... karmaival folyamatosan kaparta az ajtót, és fülsüketítően ordított... nem volt sok esélyem... lassan az ajtót kitépte volna a helyéből és akkor elkap engem... így nem maradt más: ki kellett törnöm... hirtelen kiugrottam rejtekhelyemből, teljes erőmből, és sikerült félrelökni az utamból... az ajtóhoz futottam, a kertbe akartam kijutni... volt egy láncfűrész a kerti kisházban, azt akartam megszerezni...

A kert undorítóan sáros volt, minden csúszott... hallottam, hogy a lény mögöttem fut és próbál elkapni... nem néztem hátra de éreztem, hogy nem sokkal mögöttem jár... és akkor megláttam... a kerti faház ajtaja fel volt tépve és egy test feküdt az ajtóban... a feleségem... kezében egy lapát... teste szétmarcangolva... lassítottam és akkor elért engem... a vállamba kapott és a földre lökött... Az arcom a sárba nyomódott... a hátamba vájta karmait és végigvágta... majd felegyenesedett és diadalmasan ordított... ekkor adta meg az utolsó esélyemet... hirtelen megfordultam és lábammal elrúgtam magam fölül... már nem voltak végtagjaim nehezek... felálltam és feleségem holttestéhez rohantam, kezéből kivettem a lapátot... és akkor ugrott megint a szörny... de én gyorsabb voltam... hatalmasat ütöttem a lapáttal testére... felordított és a földre esett... próbált felállni, de folyamatosan lesújtottam a lapáttal rá, addig amíg láttam, hogy nem tud megmozdulni... néztem egy darabig... majd a faházba mentem... a láncfűrészemért... beindítottam és elindultam kifele... a lény nem volt már ott... kerestem tekintetemmel, de sehol nem láttam... és akkor meghallottam... dühös morgása pár centire mögülem hangzott... nem akartam megvárni, hogy ő támadjon előbb... megfordultam és a láncfűrésszel felé vágtam... a karját értem el, ami rögtön leesett... felordított... és én újra lesújtottam kegyetlenül és bosszúval teljesen, addig míg testét föl nem vágtam 8 részbe... sokáig álltam fölötte... és akkor vettem észre... tőlem pár méterre 4 magas árnyék bontakozott ki a sötétből... 4 másik lény... azonnal nekik akartam rohanni, de valami hátulról meggátolt ebben... egy másik lény hátulról megfogta a kezemet... körbe voltam kerítve... azt hittem itt a vég... de ők nem támadtak, összeszedték társuk darabjait és eltűntek a sötétben, egyedül egy szörny maradt ott... engem nézett... lassan elindult felém... ismét lemerevedtek végtagjaim, nem tudtam mozdulni... de nem nyúlt hozzám, kivette a kezemből a láncfűrészt és ő is eltűnt... még sokáig álltam az esőben... aztán feleségem teteméhez rohantam és átöleltem...

A rendőrség másnap azt mondta, hogy sokkos állapotba kerültem az éjjel és minden csupán a képzeletem szüleménye. De én tudom, hogy nem képzelődtem, mert a mai napig a hátamon húzódnak az idegen karmainak nyomai...
Néha esténként úgy látom, hogy mindig van valaki az ablakom előtt, aki engem figyel...