Blackbird

Hideg volt, odakint zuhogott az eső, de ő tüzelt a vágytól, amikor megpillantotta a lányt a selyemtakarón. Aludt... csendesen, békésen... ahogy eddig soha. Semmi nem zavarhatta meg az álmait, a fiú vigyázott rá. Újra és újra megcsodálta szépségét, égszínkék szemét, és vállára omló mogyoróbarna haját. Egyre szaporábban vette a levegőt és vágyai feltolultak benne. Szeretkezni akart, a gyönyör volt az egyetlen célja. Érinteni akarta, mint eddig soha senkit, érezni akarta a bőrét, a selymességét. Nem bírta tovább türtőztetni magát... megcsókolta. Szenvedélyesen, mélyen, az egész teste beleremegett, mikor megérintette azokat a hideg, mégis édes ajkakat. Egybe akart vele olvadni, azt akarta, hogy ne csak ő érezze ezt a csodát. Elmosolyodott... a tudat, hogy ez a nő, aki itt fekszik előtte, az övé, csak az övé és soha nem lesz senki másé, boldoggá tette…
Lassan kezdte kigombolni az ingét... saját gyengéd és mégis kéjes mozdulatai egyre jobban felizgatták. Minél előbb érezni akarta magát szerelmében. Óvatosan levetkőztette... és végigsimította a testét. Csodálatos bőre volt, a mellei kicsik, mégis formások. Imádta nyalogatni, pöckölgetni az édes kis mellbimbókat, imádott ezzel örömet szerezni, vad sóhajokat kiváltani. Végigcsókolta az istenített testrészeket, közben saját magát izgatta. Keze erősen közrefogta farkát és szorgosan dolgozott...
Izmai megfeszültek, férfiassága már kőkemény volt. Mikor a nő hüvelyéhez ért, vadul elkezdte nyaldosni csiklóját, az illat megőrjítette, majd egy hirtelen mozdulattal behatolt.
Hatalmasat ordított... a vágytól, a szerelemtől. Magányt és megsemmisülést érzett. Néhány lökés után hatalmasat élvezett, bődületes ordítás közbe adott ki minden magot és örömet testéből.
Fáradtan csúszott a lány mellé, arcán verejtékcseppek csurogtak le. Ekkor megfogta szerelme kezét... a fagyos ujjak észheztérítették bódulatából.
Az eső elállt, kisütött a nap, egy feketerigó vidám csicsergése törte meg a csendet.
Egy könnycsepp csillant meg a fiú szemében... a lány már több órája halott volt.