Horror történetek - 69.oldal

Ezt a történetet egy naplóban olvastam. Egy 18 éves srác naplójában. Mióta elolvastam furcsa dolgok történnek velem. Nem kell semmi különösre gondolni. Csak hangokat hallok. Olyan hangokat, amiket talán nem lenne szabad. Hangokat az éjszaka közepén, és nem tudok aludni. Félek...

- Mi ez a két paca?- kérdezet Amy gúnyosan számítva a válaszra.
- Hát vámpírok! Itt a bizonyíték! Most elcsíptem őket!
- Dave, azért mert van két sötét kivehetetlen foltod, még nem azt jelenti, hogy bárkit is meg tusz győzni avval, hogy ezek itt vámpírok.
- Mikor hiszed el végre?- kérdezte csalódottan Dave. De az izgatottság még ott csengett a hangjában.
- Soha. Tudod, vannak dolgok. Amik csak az emberek hitében léteznek…

Eszembe jutott, hogy én is csak egy ilyen árny leszek csupán... sőt... hiszen én nem élvezhetem majd a napfény finom melegét, a felhők közül utat találó kis sugarak simogatását. Örökre az éjszakára leszek kárhoztatva, nem leszek több, mint egy szörny, aki embereken élősködik, akinek vért kell innia, hogy elátkozott létében még megtarthassa tudatát...

- Hagyd már, szeretném a vérét venni - hozzátartozik, hogy a csaj eszméletlenül ronda.
Szakasztott olyan mintha zombi lenne és 8 hónapja kelt volna ki a sírból. Bőre vékony, fehér, szinte már látszanak a csontjai. A szeme beesett és valaha volt szőke haja csomókban hullik a fejéről. Csont sovány, nem csak elöl deszka hátul léc, hanem egyszerűen fogpiszkáló. Ráadásul ebben a bőrruciban, még én is megijednék tőle egy sötét sikátorban...

A gombafelhő gyönyörű volt. A 169000 TNT súlyú atomtöltet porba döntötte a történelmi emlékekkel büszkélkedő ősi várost. A dóm maximálisan elpusztult. Ám a cummogóbogarak is, az emberekkel egyetemben, akiket beköptek, és már amúgy is csak kínlódtak volna. A sugárzás gyorsan terjedt, elsősorban a Magyarország felé fújó szél szárnyán. Másnap reggelre egész BAZ megye megfertőződött...

Ekkor feltépték a sátor ajtaját, és berontott rajta egy muflon. De milyen muflon! Kocsányon lógó szemei voltak, mint a csigának, és 10 lába, minden patáján 10 körömmel. A gyapja helyén páncélszerű vastag bőr feszült, és torz dudorok álltak ki belőle, amelyek mintha fortyogó férgeket izzadtak volna. Iszonyú üvöltéssel támadt, szélesre tárva állkapcsát, amely fogatlannak tűnt.
- Istenem! – sikoltotta Violetta, és menekülni akart, de megakadt lehúzott nadrágjában, és pofára esett......

Maga is felkelt, lesétált a partra, apró lábnyomokat hagyva. Kibújt könnyű papucsából, rugdosni kezdte a vizet, és boldogan sikongatott. A kicsi fejét is rázta közben, miáltal szőke fürtjei ide-oda lengtek bájos vonásai körül.
És akkor meglátta a sötét felleget...

- Mi a franc ez?
- A kísértethajó! – sikoltozta Markovics. – A Sátán hajója! Jaj istenkém kérjük vissza a ládikát attól az ukrán fazontól és adjuk vissza különben…
- Pofa be. Elintézzük, bármi is ez.
Csakhogy éreztem, ez nem lesz könnyű. A fedélzetén valami kezdett felemelkedni. Olyan óriási volt, hogy eltakarta a csillagokat. Egy szörnyeteg volt, karjai rozsdás vasból vertek, lábai hámló falábak...

- Rendben. Tehát ma érkezett két vendégem. Volt valami Robertnél, amire szükségem volt. Ezért felküldtem az egyik gyermekem. Azonban ő nem tért vissza. Meglepődtem… nem tudtam miért nem jön… Egy másik gyermekem, aki a vendégemmel egy időben érkezett szintén felment, magával vitte pár társát is. Nagyon feszült voltam, el tudod képzelni, Lin? Ők sem jöttek vissza. Nem értettem, egyszerűen képtelen voltam felfogni, vajon mi történhetett...

A farkasember vadul kirontott a sötétből és Zsoltra vetette volna magát, ám ő gyorsan reagált és nagy kalapácsával egy óriásit ütött a dög arcára, amitől oldalra esett. Tomi megragadta az időt és ráugrott a lény hátára, majd beleszúrta egyik csavarhúzóját és sövénynyíróját amilyen mélyre csak tudta. Ledobta magáról a vérfarkas és üvöltözni kezdett, azután Zsolt megindult a kalapácsával, de pont akkor, mikor oldalra suhintott egyet a szörnyeteg és eltalálta a gyereket, ki a földre zuhant......