Fantasy történetek - 32.oldal

Kinyitottam a szemem és körülnéztem. Csalódottan állapítottam meg, hogy tegnap este nem álmodtam, még mindig nem a saját ágyamban fekszem, a saját szobámban, hanem ebben a fura és émelyítően tökéletes házban. Szóval, mégis csak valóság. A kattogás nem szűnt meg, így felnéztem...

Már javában az említett úton száguldottam, mikor hirtelen egy éles kanyarnál egy autó jött velem szembe. Nem is értem, hogy kerülhetett az én sávomba, de időm sem volt reagálni, máris összekoccantunk. Mi az, hogy koccantunk? Egyenesen összeütköztünk, a következő pillanatban pedig szó szerint átrepültem a kocsival együtt a szalagkorláton. Éreztem, ahogy a BMW megpördül, majd lebucskázik a fák közé. Ugyanis egy erdő volt alattunk. Nekicsapódtunk egy fának, aztán se kép, se hang...

A vámpírokra nem lehet azt mondani, hogy szépek, vagy helyesek. A vámpírok egyszerűen csak gyönyörűek, akár nők akár férfiak, pont úgy, mint Nhaxra vagy Valo. A férfi hosszú fekete haja éles kontrasztban állt ugyan bőre hófehérségével, de ez csak tovább fokozta, amúgy sem elhanyagolható vonzerejét. Arca vékonyabb volt, mint a farkasé, de karakteresebb és abszolút nem volt benne semmi kölykösség...

Lily mosolyogva folytatta az útját, habár mintha egy sötét árnyék nehezedett volna rá. Egyszerre volt nagyon boldog, és végtelenül szomorú: nyert egy barátot, de el is vesztett egyet. A megrázkódtatás még mindig élt benne, egyre csak az őt ért tragédia járt a fejébe. „De ez még mindig jobb... - súgta egy kis hang a fejében - ez még mindig jobb, mint az a fájdalom, amit Jamesnek kellett átélnie.” Őszinte sajnálatot és meleg szeretetet érzett a fiú iránt. És azt is érezte, hogy más érzéseket...

Újabb visszaesési hullám volt ma a mutáns-gyógyszer piacon. A szer – mint múlt hónapban kiderült - csak ideiglenesen állította le az X-gének működését, mely óriási botrányt váltott ki nemcsak politikai, de a társadalom szempontjából is. Ezrek tüntetnek, míg a pánik egyre csak fokozódik az országban, az elnök pedig fokozta, mikor tegnapelőtt nyilvánosan kijelentette: „Erőszakosabb eszközökhöz kell folyamodni.”

- Most igen szomorú hírrel kell búcsúzzam tőletek. Egy magát Lord Voldemortnak hívó sötét mágus, és hívei, szedik az áldozataikat. Voldemort és a halálfalók, a varázsvilág élére kívánnak törni. Mugligyűlölők, a leggonoszabb eszméket vallják, amit ember valaha is ismert, és nem riadnak vissza semmilyen eszköztől a hatalomért. Biztos forrásokból értesültünk, hogy az ő merényletük volt a tavaly télen történt dementortámadás...

- A sárkányokat szinte lehetetlenség megsebezni; ám ez a kis varázstőr képes arra, hogy még a kemény páncélunkat is átvágja. Ennek ellenére, hihetetlen gyorsasággal gyógyulunk – magyarázta Tarkenzis, miközben ismét emberivé változtatta a karját, amin már egyáltalán nem látszott az imént okozott heg. – Szeretném, ha ezt a tőrt elfogadnád tőlem! Ezzel szeretnélek kárpótolni a saját fegyveredért, amit elvesztettél. Ennek a kis pengének, olyan varázsereje van, ami lehetővé teszi, hogy mindent...

Sokan azt hiszik, hogy a Földön van csak élet. Ők nem is tudnak Elgonról. Az Elgon szó tündenyelven: A végtelenen is túl. Ebbe a Világba földi ember képtelen belépni... Az Elgoniak se tudnak átlépni a Földre. Egy személy van, aki szabadon mászkálhat a két világ közt:a Kiválasztott. Ám Kiválasztott csak minden 500. évben születik. Azt nem lehet tudni, hogy a Földön, vagy az Elgonon születik- e. Csak egy valaki tudja megmondani: a Sámán...

A fotó mágikus volt, a rajta lévő fiatalok izegtek-mozogtak, arrébb tolták a mellettük állót, vagy épp magukhoz öleltek mindenkit, esetleg duzzogva kioldalaztak a képből. Lily mosolya még szélesebb lett, melegség járta át a szívét, amikor a barátaira gondolt. Korábban ez igencsak abszurd kijelentés lett volna (tekintve, hogy Sirius Black, és James Potter is a képen voltak), de most helytállt: Lily az előző évben már-már baráti viszonyba került a fiúkkal. Azután ugyan történt egy s más,...

Gal’RasaN vagyok. Fajomat tekintve gassgorr, de ezt a faj képviselőim kívül nem nagyon tudják kiejteni. Az emberek egy másik szót alkalmaznak ránk, amit szintén a mi nyelvünkből vettek. Ők orknak hívnak minket, ami a mi nyelvünkön otrombát jelent. Pár száz évvel ezelőtt vándoroltunk be, de a hosszú csatározások során elfogytak harcosaink, és az emberek legyőztek minket. Kiváló harcosok lévén nem rabszolgának használtak minket, hanem hűbér seregnek. A gazdánknak akart hinni magát, de ezt...