Egyéb történetek - 94.oldal

Szükségem van rá, vágyom rá, testestül-lelkestül, minden szívdobbanásom, és porcikám érte ég. Baráti ölelése, játékos érintése tartotta bennem a lelket, tüzelte érzéseim hamvadni képtelen lángját. Napról napra egyre inkább biztos voltam magamban, hogy ez vagyok én és ö a másik felem, egyek vagyunk, és bár annyi mindennel kellene szembenézni, nem csak önmagunkkal, másokkal, szülőkkel, barátokkal és az egész világgal, hittem abban, hogy nekünk menne...

Otthon a házi bácsinak elmeséltem, mi történt a munkahelyen, s mit mondtak. A ház tulajdonosa meglepődött a munkahelyi viselkedéseken.
- Az élet olyan, mint egy sakkjátszma – mondtam neki, de ha kufárok mozgatják az elesetteket, könnyen besározhatják őket, de minél mélyebbre nyomnak valakit, annál vakítóbban emelkedik ki a sötétségből, hogy tükröt tartson a fekete lelkűek elé...

Anna már lefektette a gyermekeit, éppen végzett a rakott burgonya elkészítésével, közben forgott a mosógép.
Ekkor jött haza a férje részegen, mint általában, maga elé tette a jénai tálat, s falni kezdte a rakottkrumplit.
- Várj, szedek tányérba neked!- szólt Anna, erre a férje dühösen ordítozni kezdett:
- Paraszt vagyok neked, büdös paraszt! ...

Kérnék még egy utolsó falatot, de a vacsorám elvetted előlem. Kiszórtad a tányéromból, így a földön éhesen hevertem. Míg Te a szenvedésemen nevetve elrepültél a távolba, az emberek között elvegyültél szándékosan elkerültél. És nem jöttél vissza, már csak a képekről láttalak, mégis nyitva hagytam ajtóm és betegesen vártalak...

Feri a szerkesztőségbe indult, míg Anna kényelmesen heverészett egyesülésük színhelyén.
Ekkor éles fájdalom hasított a bal mellkasába.
Fel akart állni, de nem tudott, emlékezett rá, apjánál milyen jelzésekkel indult a szív-infarktus, s teljes erővel masszírozni kezdte magát. Egész teste verejtékben úszott, s habzott a szája. Mikor kicsit jobban érezte magát, hason csúszva elvonszolta magát a telefonig, s tárcsázta orvosát...

Kezükben töltőtoll és csak a festő parancsára várnak. Mindegyik felhúzott, pacázni kész. A mókának vége, már nincs több lovaglás közhelyeken. Az írjon, aki tud! Utolsó kívánságként sznob módon elszívok egy brazil szivart, oszt játsszuk le ólomszívű barátaim! Készültem számadással, de túl hosszú lett volna...

- Egyszer barátaim, nekem már volt mennyasszonyom, Annának hívták. Csodálatos zöld szemei voltak, olyan volt a megjelenése, mint egy királynőnek. Egyszer elhívtam egy bálba, de ő szerényen félrehúzódott és mikor firtattam az okát, olyanokat mondott, hogy az ő élete visszahúzódásból áll elmélkedéssel, mert a Szaturnusz nem engedi át a küszöbön csak azt, aki megérett rá, nem tűr elburjánzásokat. Az ő élete a magányosság...

. Ezt nem hiszem el! Csak mellettem, van üres hely. Ezért még Dórival (padtársammal) számolok. Aztán, hogy meghálálom neki, vagy a pokolba kívánom, még nem tudom. Amúgy nagy a valószínűsége annak, hogy ha Dóri itt van, akkor is mimellénk került volna. Hiszen, a kistanárokat, diákokat általában hátra ültetik. Dóri meg én ülünk leghátul. Egy ideje. Annyira nem csíptem ezt a helyet. Most már kezdem megszeretni. Anett alig két paddal ül előttem. Nem okoz gondot, ha mi ketten levelezni szeretnénk....

Amikor a szájuk összeért, Tamás szinte öntudatlanul fonta karjait a lány karcsú dereka köré, szorosabban vonva magához. Angéla szája puha volt és odaadó. A vágy úgy emésztette belülről, hogy majd fel akarta falni a lányt, de nem akarta őt megijeszteni, ezért csak nagyon gyengéden érintette a száját. Szájával végigsimított a remegő ajkakon, halk sóhajt fakasztva a lányból...

A gondolatok ölnek.
Lassan, fájdalmasan. Kételyt ébresztenek, mely kígyóként tekergőzve alattomosan vájja méregfogát védtelen szívünkbe.
Az örökös bizonytalanság, a hiába súgott- üvöltött kérdések felemésztenek.
Valami változásra lenne szükség. De a változás a szemnek láthatatlan. Tündérhálóját szaggatják szét a mindennapok, a türelmetlenség...