Egyéb történetek - 92.oldal

Leheletem fehér fényként száll a sötétben. Minden megfagyott körülöttem. Az idő is megáll, csak az óra őrjítő kattanásaiból tudom, hogy nincs így. És mégis meddig akarsz még kattogni? Fölösleges járnod, hisz úgysem múlatod vele gyorsabban a perceket. Aztán kínos, recsegő hang szólal meg, mely elmosódva keveredik el fülemben, s agyam már nem képes felfogni...

Jött egy férfi. Különösebb, mint a többi. Arcvonásai szelídek, szeme fénylőn olajzöld. Belül is más, csak ezt az első pillantás homályba vetette. Évek. Mellette. Rengeteg fájdalmat lopott az életébe, de ő kitartott mellette...

Sosem volt még szűz lánnyal, és azt akarta, hogy ez az élmény mindennél fontosabb és szebb legyen Angélának. A szemébe nézett és lassan simogatni kezdte. Először csak a hasát, majd ujjai lassan a szeméremdombjára csúsztak. Angéla a könyökére támaszkodva felemelkedett, és elnyíló szájjal nézte Tamás kezét...

Mintha az éjfekete eget eddig hófehér puha vászon takarta volna... Mintha a csillagok már nem lettek volna szerelmesek az Egyetlen Holdba. Azt hittem, már nem szeretlek én sem...

Ez itt a jövő generációja, akiken ugyan mindenki segíteni akar, s mégis tétlenül tudják csak nézni ezt a züllést. Mit lehet tenni, hogy lehet ráébreszteni a fiatalokat arra a tényre, hogy igenis van miért küzdeni, elviselni az iskola hajtását, a piszkálódást, hogy ilyenkor fontos a környezet felfedezése, az újdonságok megismerése? ...

- De miért van kővé dermedve? Mi? MI?! – a gondnok, Agressz Eve, aki egyben a cica gazdájaként és ajtókitámasztóként is funkcionált, mérgesen meredt a kislányra. És annak egyéb, érdekes szerveire.
- Azért, mert halott és a hullamerevség minimum 12 órán át tart. Vagy ameddig el nem égetik… Hehehe… - a fiatal lánynak nem esett nehezére viccelődni, hiszen eleve förtelmes, nyúzott, angolhumora volt...

És én azt is mondtam neked, hogy ne mondjuk egymásra, hogy olyan kis hülye vagy, csak te nem hallgattál rám, és ha butaságot csináltam, akkor mondtad néha, de csak olyan kis kedvesen, hogy egy aranyos kicsi hülyének éreztem magam, és ez rendben is volt, egészen addig a napig, amíg le nem törtem véletlenül a mosógép kapcsolóját, és ahelyett, hogy azt mondtad volna, hogy ’Majd megjavítjuk.’, ahelyett azt mondtad, hogy ’Te olyan hülye vagy.’ ...

B. Albert meghalt. Csak úgy egyszerűen. Nem perget le élete filmje és kívülről sem látta magát. Agyában sárgán egy mennyország felirat villogott, de miután tűzijátékként bevilágította a sötét égboltot, atomjai a roncstemető Dunába hulltak. Augusztus huszadika ezzel véget is ért. Mi várt rá? A nagy büdös semmi várt rá! Illetve még az se. Van ez így...

nincs visszaút
nincs vissza
nincs

karmazsin könnyek köde közeledett
homályosan
aztán a saját farkába harapott
ott sem volt az a láthatatlan rózsaszín víziló
amiből később görög isten lett és kihajtott belőle a lelkiismeret bogáncsa...

Az ébredés egyfajta kiszakítás nyálas álomország olykor nyugalmasan felkavaró biztonságából.
Gondtalan megpihenés valóságszagú megtörése. Akaratom ellenére ragad magával a felismerés, miszerint visszatértem oda, ahova nem akarok...