Életfogytiglan

Mintha lenne egy borzalmas ollókéz, mely szorítja a szívem. Egyre mohóbban markolja, jaj Istenem, mindjárt megöl. Szívem vére könnyekké szelídül, és potyog a szememből. Újra becsaptál.

Szép kislány volt. Az anyukák ilyenről álmodoztak, mint ő volt. Szőke, göndör fürtjeihez hatalmas szemek és hosszú szempillák társultak.

Nőként rengeteg szívet összetört, de őt csak egy tudta megsebezni. A hegek benne maradtak, és folytatta romboló életét.

Jött egy férfi. Különösebb, mint a többi. Arcvonásai szelídek, szeme fénylőn olajzöld. Belül is más, csak ezt az első pillantás homályba vetette. Évek. Mellette. Rengeteg fájdalmat lopott az életébe, de ő kitartott mellette.

Jött egy éjszaka, mással, máshogy. Vonzódott a másikhoz, mert olyan volt, mint a Nő - belül. Nem mutathatta ki neki a vágyait, az érzéseit.

Aztán jött sok éjjel és nappal, és a lányban megváltozott valami. Összetört benne egy álom, és megértette, milyen fájdalmakat okozott régebben. Ez az ő büntetése. Még nem döntöttek, hogy életfogytiglan, vagy sem. Bízik benne, hogy örökös rabsága a férfi mellett már nem tart örökké.

Bízik benne, hogy már csak napok, hónapok. Éveket már nem fog várni. Össze kell szednie magát, hogy bevallja önmagának, hogy nem tud a férfi mellett élni.

A lány élete most így is fel van dúlva, és a legfontosabbkor verte át. Megalázta. És ez nagyon fáj... annyira...