Egyéb történetek - 71.oldal

Megcsörrent a telefonom. Idegen szám.
- Tessék?
Senki se szólt bele. Erre én letettem.
Egy pár másodpercen belül megint hívtak.
- Tessék? – kérdeztem, még egyelőre nyugodt hangon.
Nem válaszoltak. Ugyanúgy letettem. Harmadszor is hívtak. Felment bennem a pumpa.
- Te perverz disznó, szólalj meg, vagy ne hívogassál!
Ez sem hatott. Újra letették.
Talán ezzel elijesztettem a telefonbetyárt.
Tévedtem… , negyedszer is hívtak. Utoljára...

- Egy idétlen pasas.. Megbeszéltük, hogy egykor ebédelünk, ehhez képest most két óra és sehol sincs.
-...
- Hol, hol, hát lent a garázsban... Mittudom én, valamit mindig matat azon az autón. Figyelj, ha régi lenne, vagy "beteges", de nem, alig egy éves és sose volt még vele semmi bajunk. Mindegy, kiraktam neki a levest az asztalra, már rég kihűlt. Úgy kell neki...

Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Tessék?
- Szia Drágám, én vagyok az!
- Szia anya, most épp a gálára tartok, miért hivsz?
- Csak apáddal együtt most tartjuk a házassági évfordulónkat, és itt van az egész rokonság.
- Az egész rokonság? Mikor találtátok ki ezt?
- Ma reggel.
Jellemző. A rokonságunk folyton ráér. Tulajdonképpen grófokból és grófnékból áll. Szóval én ilyen elit családból származom. De én nem vagyok grófnő. Egyszerűen csak hegedűművész...

Én történetesen hegedűművész vagyok. Nemcsak a munkám, hanem a hivatásom, az életem. Én egy olyan színházban dolgozok egy szimfonikus zenekarral, ahol nemcsak komoly, hanem modern zenét is játszunk, ez persze a darabtól függ. A helyünk közvetlen a színpad előtt van, de a nézők nem látnak, mert úgymond ilyen "bemélyedésben" vagyunk. A csapatunk 88 tagból áll. Többek között hegedűsökből, brácsásokból, csellósokból, bőgősökből, trombitásokből, dobosokból, zongoristákból, furulyásokból,...

Előveszem a hangszert.
Dobog a szívem. Nem ronthatom el.
Már vagy fél 5 lehet. Még mindig sötét. Végiggondolom az első felvonást.
Rezzenéstelen arccal kell, se mosoly, se sírás. Ne legyen túl színpadias.
Realizmus.
Az előadás nemsokára kezdődik. Hajnali felvonás.
A kocsi halkan dorombol alattam. Pedig egy régi szar. Vagy csak én nem figyelek rendesen.
Mer hát ezért megy a rádió. Eltereljen. Ne nézzem az utcát. A sok tántorgó tizenéves kis buzit....

És kérlek, bocsáss meg, tényleg bocsáss meg nekem, amiért nem úgy cselekedtem, ahogy vártad! De amikor ott feküdtél az ágyamon mindenféle ruha nélkül, nem tudtam uralkodni magamon. Annyira gyönyörű voltál! Ahogy mozgott a hasad, amikor lélegeztél, ahogy jóleső borzongás futott végig rajtad, amikor hozzád értem, ahogy a holdfény csillogott a szemeidben… akkor vált biztossá számomra, hogy soha, de soha többé nem engedhetlek el...

Mikor pirosra váltott a lámpa, megállt előttem egy kék Fiat. Elöl egy férfi vezetett, és mellette ülhetett a felesége. Majd a hátsó ülésre tévedt a szemem, ahol egy lány ült és pont engem nézett. Egy pillanatra mindketten egymás szemébe néztünk. Nem tudom miért, de hirtelen másfelé néztem, de égetett a vágy, hogy jobban megnézzem. Visszapillantottam, és láttam, hogy a táskámat nézi, majd újra rámpillant. Kék szeme volt. Lenyűgözően kék, és elgondolkoztató...

Levágták a fejem! De akkor, hogy beszélek? Jé lebeg! Valaki felemelte talán nehéz kobakom? Húzza, erősen húzza, tépi lefelé testemről. Tévedés, hogy késsel vágták le. Letépte egy láthatatlan erős erő, mely éget s forró. A forróság áramlik vérző fejemen át. Húzza, felemeli, emeli egyre feljebb és feljebb! Majd áthaladok egy sűrű piros ködön, nem látok semmit...

Az osztályok bevonulnak az iskola épületébe, egyik a másik után. A lányt is elnyeli az üvegfolyosó. Azóta lebontották. Én még kinn maradok, senki sem hiányol, mert már nem tartozom ide. Nincsenek kartotékjaim, hiányzok az osztálynaplóból. Az eget nézem, mely bíbortolulásos és vérlila, figyelem a zöldkarimájú szivárványt, és a gombafelhő örvénylő, már foszladozó alakját. Arra gondolok, ha elér a pokol szele, s elsodor, mi lesz a szellememmel – ha ideér a tűz, a mindent felemésztő, elporlasztó...

- Én is szökésben vagyok –mondta –, megvárod, amíg átöltözöm? – farmert, pólót és sportcipőt kapkodott ki a szekrényből és cserélte át elegáns ruháit.
- Siess, nehogy rajtakapjanak itt –halkította le a hangját a lány és fülelt a folyosó felé. A férfi már a cipőjébe bújt, amikor hangokat hallottak kintről.
- Le fogunk bukni – rémült meg a lány.
Gregory megfogta a karját és a fürdőszoba felé húzta, ahol volt egy hátsó kijárat is. Kiléptek a folyosóra, szerencsére senki...