Temporis Tempestas (Idővihar) 1

A nappaliban álltam, a tévé mellett lévő szekrény előtt, aminek történetesen tükrös része is volt. A vállig érő, hullámos, barna hajamon végeztem az utolsó simításokat. Fekete selyemnadrág volt rajtam, felsőnek pedig sima fehér blúz. Ruháim nem túl nagy méretűek, mivel csak 163cm vagyok. Hát Dori sokat is cukkol vele. Néha idegesitő a 175 centije. Ő a szobatársam. Albérletben lakunk, Londonban. Inkább néz ki ez az egész panziónak vagy hotelnek. Főleg, hogy a főút mellett van az épület és körbeveszik a hotelok, na meg az üzletek. Mi a négy emeletből a másodikon helyezkedtünk el, már vagy három éve. Van úgy hogy problémáink vannak a bérlet fizetésével, és ez a probléma aztán megtestesül Carlos képében, aki a tulaj, és még csak 30 éves, ergó 8 év van közöttünk.

Hosszú a haja, de csak annyira, hogy beleérjen a szemébe. Szép fekete. A szeme inkább ilyen sötétkékes. Magassága pont passzol Doriéval. Általában mindig spanyolosan öltözködik. Nagy volt, amikor tavaly Halloween-kor Zorrónak öltözött be. Túlságosan is beleélte magát, de megcsináltattam vele az ajtómat, amire a "Z" betűt karcolta. Azt mondta, hogy tompának kellett volna lennie a kardnak. Na persze, a nagy SZENT. Most szerencsére nem voltak problémáink az anyagiakkal. A főnököm, Lucas, megemelte a fizetésemet. Alleluja!
Én történetesen hegedűművész vagyok. Nemcsak a munkám, hanem a hivatásom, az életem. Én egy olyan színházban dolgozok egy szimfonikus zenekarral, ahol nemcsak komoly, hanem modern zenét is játszunk, ez persze a darabtól függ. A helyünk közvetlen a színpad előtt van, de a nézők nem látnak, mert úgymond ilyen "bemélyedésben" vagyunk. A csapatunk 88 tagból áll. Többek között hegedűsökből, brácsásokból, csellósokból, bőgősökből, trombitásokből, dobosokból, zongoristákból, furulyásokból, harmonikásokból.
A modernizálásban benne vannak a gitárosok, mellette az elektromos gitárosok szintetizátorosok és DJ- k.
Ma lesz a nagy gála est első fele. A színház 300 éves!
A második, finálés, felét három nap múlva tartjuk, a mai napot is beleszámolva szombaton.
Ahogy így a tükör előtt előkészítettem magam, Dori, a kanapén elnyúlva figyelt. Fejét alátámasztotta a kezével.

- Azt hiszed, hogy nem látlak a tükörből? - kérdeztem hátra sem pillantva.
- Lebuktam, feladom magam a rendőrségen! - színészkedett.
- Diktáljam a számot? - válaszoltam és mindketten nevetésben törtünk ki.
- Ahhoz képest, hogy milyen felhajtásban és kamerák kereszttüzében lesz részed, eléggé nyugodt vagy!- csodálkozott.
- Ja, kösz, hogy emlékeztetsz rá, de nem hinném, hogy a média lejönne hozzánk a "gödörbe" - feleltem, miközben az órámra néztem. Este fél nyolc.
- Hm, hát majd meglátjuk, úgyis három csatornán fogják adni a tévében. Amúgy képzeld, ma éjféltől elkezdődik a Temporis Tempestas, és egészen szombat este hétig tart!
Ja, elfelejtettem mondani, hogy Dorinak ilyen "természetfeletti" munkája van, hogy egy csoporttal paranormális jelenségek után kutat.
Fú, de sokat is értek az egészből.
- Na, ebből annyit értettem, hogy bla, bla, bla, bla, bla - tolmácsoltam, miközben a generációkon át örökölt arany, kör alakú, kinyithatós medált igazítottam a nyakamon. Az elejére egy violin kulcs volt belevésve, és a belsejében pedig egy kacskaringós "E".
A szüleim mindig azt mondják, hogy a "Dallam a nyitja".
Hegedűs vagyok, hát naná!

Dori, ezzel kapcsolatban is azt beszélte folyton, hogy ősi erők rejlenek benne.
Jaj, Óz a nagy varázsló, biztos megirigyelné.
- Szóval ez egy olyan jelenség, ami csak 100 évenként fordul elő. Jelentése- idővihar- és például itt Londonnál is van egy kastély, ahol a szüleid laknak, amely alatt a kriptában van egy sírhely, ha megérinted, a Temporis Tempestas vissza forgatja az idő kerekét a sirhely dátumára.
- És ott találkozunk Pinoccióval, a Vasorrú Bábával, netán Shrekkel? - vetettem oda.
- Ez nem vicc, Elvira, épp most tudattam veled egy olyan információt, amiről csak a mi csoportunk tud.

- És hogy is működik ez az egész, ha szabad kérdeznem? - tettem fel gúnyosan a kérdést.
- Tudod, előttünk is voltak ilyen kutató csoportok, és az összegyűjtött információkat ugyanúgy adták az általuk kiszemelt kutatóknak, ahogy te a nyakláncodat örökölted. Az előző generációk sok információt tudtak szerezni a Temporis Tempestas-ról, viszont az iratok háromnegyede rejtélyes módon eltűnt. Az egyik dolog, hogy amikor elkezdődik, vihar szokott lenni, végül is innen kaphatta az elnevezést is.
- Ez kimerítő válasz volt. Már háromnegyed nyolc! Hol az anyámba van Endy? Én ki fogom ütni a ringből, ha miatta fogok elkésni a gáláról!- gurultam be.
Vele és a haverjával jártam egy konzervatóriumba. Endy gitáros, Johnny pedig nagybőgős. A kis gitáros barátom szoknyapecér volt ellentétben Johnny-val. És mellesleg velük megyek most a gálára, de szerencsés vagyok.
- Ha megint beültek a Carramba bárba (ami szerencsére tisztességes hely volt, kivéve az italokat), hogy vedeljenek, leszúrom őket a vonóval!
- Nyugi, nyugodj meg. Vegyél egy mély levegőt, nyugalom - próbált volna segiteni Dori, aki közben felült és hosszú fekete haját hátrafésülte a kezével.
- Máris megnyugodtam - és elkezdtem idegesen járkálni a kanapé előtt.

Dori bekapcsolta a tévét.
A média már a színház előtt volt. Rengeteg nép vette körbe a bejárat közelét. A barokkos díszítésű épületbe egy vörös szőnyeg vezetett, és az elit népek fokozatosan szivárogtak be pózolva. A kamera a bemondót vette.
- És igen hölgyeim és uraim, itt vagyunk a Dark Storm színház előtt, ami most 300 éves. Nemsokára elkezdődik a gála első fele. Mindenki izgatottan várja a leendő eseményeket. Itt kint még a főutat is elzárta a tömeg. A gála minden percét vesszük, sőt a szüneteket is. Á, ott van Madam - és beszélt tovább.
Közben észrevettem, hogy nem messze tőle, Lucas, a főnököm idegesen beszélt Bobhoz, a brácsáshoz. Szegény Bob, most rajta töltik ki a dühöt.
Egyszer csak hallom "OOOOOsssssoooolleee mioooo", méghozzá duóban, a bejárati ajtónk felől.
- Na, már itt is vannak!- szögezte le Dori egy mosollyal.