Egyéb történetek - 67.oldal

Zsófia lányom szeptemberben, az elsősök megszeppentségével kezdte az iskolai tanulmányokat. Cserfes, barátságos kislány, így hamar megszerették a többiek. Két kis barátnőjével, Lilivel és Majával véd és dacszövetség kötelékében álltak ki egymás mellett, néha buzgóbban a kelleténél. Az egyik ilyen eset után kaptam az első üzenetet, lányom verekedni akart a tanárnő szerint. Mint kiderült, a lányok nem igazán értettek egyet a rajzórai feladatban a „verekedős” fiúkkal. Lili és Marci összeszólalkozhattak...

A legtöbb vámpír, férfi. Kevés női vámpír van, de a legtöbb nő, aki mágikus erőt akar szerezni és sokáig élni, boszorkányok lesznek. Nem tudom, miért van ez így. Lehet, hogy azért mert a legtöbb vámpír felnőttből eszik – több vér van egy felnőttben –, amíg a legtöbb boszorkány kicsi gyereket eszik. A nem gonosz nők szeretik a gyerekeket, ezért gondolom ez ösztönös, hogy a gonoszok meg szeretik megenni őket...

Végül is már beletörődtem az életembe, az anyámról nagyobb részt nem vettem tudomást, de most, hogy egy pasit hoz a házhoz gyerekekkel együtt, az már sok. Ezt nem csinálhatja, még apa is megjegyezte, hogy ez őrültség, aztán persze jött is a szövegével, hogy anyám egy felelőtlen, szélütött tyúk. Majdnem megkérdeztem, hogy akkor miért engedte, hogy ő neveljen fel, de aztán mégsem tettem...

Még csak egy hete történt… de olyan mintha már egy évei itt hagytál volna, ahol a lelkeket temetik, de én még most sem vagyok képes felfogni… vagy csak nem akarom… hogy holnap már nem lesz aki csókkal ébreszt, és ágyba hozza a reggelit. Holnap délbe nem lesz marhasült ebédre, mert eddig csak a te kedvedért volt…

Az idős Mr. Gordon hajnali négy órakor épp kint sétáltatta a kutyáját, ahogy mindig, amikor egy ismerős arcot vélt látni a még sötét tavaszi éjszakában. Az illető olyan gyorsan futott mintha az élete függne tőle – gondolta magában a nyugdíjas öregember, s nem is tudta mennyire ráhibázott...

Szerelem. Mi is a szerelem valójában? Sokunkat foglalkoztat ez a kérdés. Létezik-e egyáltalán, nem csak egy hatalmas erővel rendelkező érzés, ami arra próbálja felhívni a figyelmünket, hogy a bizonyos illetőt a hódításaink között akarjuk tudni? Erre a kérdésre sajnos valószínű, hogy soha nem fogjuk megtalálni a választ...

- Jól táncolsz – suttogta a fülébe halkan a férfi – tökéletes az összhang, mit gondolsz, minden helyzetben ugyanilyen összeszokott párt alkotnánk?
Elállt a lélegzete.
- Nem igazán tudom, mire gondolsz... – kezdte, de a férfi a szavába vágott.
- Ó, dehogy nem, nagyon is jól tudod, Királylány – azzal arcát a lány hajába temette és belecsókolt a fülébe.
Egyszerre sóhajtottak föl. A lánynak egy pillanatra fogalma sem volt, hol is van éppen. Elhallgatott a zene, és...

Ez nem lehet igaz! Így bízzon az ember a fodrászokban. Világosan közöltem, hogy mit akarok, erre csak azért is az ellenkezőjét csinálja. Pedig ez állítólag egy menő hely, egyszerűen hihetetlen milyen szerencsétlen vagyok. A mai napom a mélypont, még valami rossz történik ma és sikítófrászt kapok...

Szőke Orsolya emlékére.

Hajnali négy van. Istenem milyen korán. Jólesően ásítok egyet. Ekkor újra eszembe jut Ő. Rövid sötétbarna haja, örökké csillogó barna szemei fájó emlékek csupán. Miért is ment el? Hát nézzük...