Egyéb történetek - 67.oldal

Végül is már beletörődtem az életembe, az anyámról nagyobb részt nem vettem tudomást, de most, hogy egy pasit hoz a házhoz gyerekekkel együtt, az már sok. Ezt nem csinálhatja, még apa is megjegyezte, hogy ez őrültség, aztán persze jött is a szövegével, hogy anyám egy felelőtlen, szélütött tyúk. Majdnem megkérdeztem, hogy akkor miért engedte, hogy ő neveljen fel, de aztán mégsem tettem...

Még csak egy hete történt… de olyan mintha már egy évei itt hagytál volna, ahol a lelkeket temetik, de én még most sem vagyok képes felfogni… vagy csak nem akarom… hogy holnap már nem lesz aki csókkal ébreszt, és ágyba hozza a reggelit. Holnap délbe nem lesz marhasült ebédre, mert eddig csak a te kedvedért volt…

Az idős Mr. Gordon hajnali négy órakor épp kint sétáltatta a kutyáját, ahogy mindig, amikor egy ismerős arcot vélt látni a még sötét tavaszi éjszakában. Az illető olyan gyorsan futott mintha az élete függne tőle – gondolta magában a nyugdíjas öregember, s nem is tudta mennyire ráhibázott...

Szerelem. Mi is a szerelem valójában? Sokunkat foglalkoztat ez a kérdés. Létezik-e egyáltalán, nem csak egy hatalmas erővel rendelkező érzés, ami arra próbálja felhívni a figyelmünket, hogy a bizonyos illetőt a hódításaink között akarjuk tudni? Erre a kérdésre sajnos valószínű, hogy soha nem fogjuk megtalálni a választ...

- Jól táncolsz – suttogta a fülébe halkan a férfi – tökéletes az összhang, mit gondolsz, minden helyzetben ugyanilyen összeszokott párt alkotnánk?
Elállt a lélegzete.
- Nem igazán tudom, mire gondolsz... – kezdte, de a férfi a szavába vágott.
- Ó, dehogy nem, nagyon is jól tudod, Királylány – azzal arcát a lány hajába temette és belecsókolt a fülébe.
Egyszerre sóhajtottak föl. A lánynak egy pillanatra fogalma sem volt, hol is van éppen. Elhallgatott a zene, és...

Ez nem lehet igaz! Így bízzon az ember a fodrászokban. Világosan közöltem, hogy mit akarok, erre csak azért is az ellenkezőjét csinálja. Pedig ez állítólag egy menő hely, egyszerűen hihetetlen milyen szerencsétlen vagyok. A mai napom a mélypont, még valami rossz történik ma és sikítófrászt kapok...

Szőke Orsolya emlékére.

Hajnali négy van. Istenem milyen korán. Jólesően ásítok egyet. Ekkor újra eszembe jut Ő. Rövid sötétbarna haja, örökké csillogó barna szemei fájó emlékek csupán. Miért is ment el? Hát nézzük...

Ülök itt egymagamban, valami nagyon nincs rendben, talán sosem volt az egész életemben. Valami nagyon fáj, ez a lelkem már olyan szomorú, hogy már sírni sem tud, nagyon szörnyű dolog ez. 19 éves vagyok én, még is eddigi életem, egyáltalán nem mondható jónak, több rossz történt, mint jó. Egyedül vagyok, és nincs, aki segítsen, nincs ki megértsen. Valahogy nekem semmi nem jön össze, bármennyire is szeretném...

- Na hol van az a dögös csaj?
- Lehet, hogy későn érkeztél és elhalászták az orrod elöl.
- Ez az én formám, majd keresek másikat – nagyot kortyol az italába, de a korty megakad a torkán, amint meglátja a lányt. Ő az. Minden porcikája felejteni vágyott. és tessék, besétál, betáncol az életébe. Óvatosan fellép tűsarkú cipőjével az asztalra, egy kicsit megbillen, de valaki meglöki és visszanyeri egyensúlyát. Testhez simuló fekete csipkés koktélruhát visel, ami jól kiemeli domborulatait....