Egyéb történetek - 22.oldal

Fekszem az ágyamban és bámulom az üres falat. Néha elképzelem, ahogy egy hatalmas lyuk keletkezik rajta és magába szippant engem, mint a szélörvény...

Alig pár órája történt az eset, megsajnáltam szegény leányt, egyszersmind megihletett.

Szövegét ti írtátok - Zoliapunkig

Talina, Schbence, Bogumil, megint Talina, Zeno, Bakos1022, Stevler, Burgonya, megint Stevler...

...Igen...Londonban lakunk. De térjünk vissza, van egy hatalmas francia ágyam, egy plazma tv-vel és egy hatalmas szekrényem ami ugyancsak fából készült, és ráadásul vajszínhez fogható szín, szóval a szekrényem minden második ajtajából egy igencsak hosszú 2 méteres tükör díszít...

Emily a lehető legóvatosabban csukta be maga mögött az ajtót, ahogy belépett lakásába. Fáradt, mély sóhaj szakadt fel belőle, majd megköszörülte torkát, mosolyt erőltetett arcára. Belenézett az előszobafalon függő tükörbe, és amit abban látott, nem csak az iménti kényszeredett grimaszt törölte le arcáról, de kis híján el is sírta magát. Régóta nem találta már egykori önmagát, de most úgy érezte, a tükörképe is hazudik.

Ti írtátok.

A függőségnek nagy ára van.

Mintha szakadék szélén állnék, s már elég lenne egy lehelet szellő, hogy zuhanni kezdjek.

Ez egy napló szerű regény. Évekkel korábbról indulok, mert így nehéz lenne érteni a mostani helyzetet. Sajnos csak kezdő vagyok ebben, remélem nem okoz majd problémát. Az egész történet az életemről és érzéseimről fog szólni, amelyeket csak 2 személlyel osztottam meg. Fogalmam sincs hogy működik ez az egész fogjátok-e olvasni vagy sem, csak azért csinálom hogy kiírjam magamból a dolgaimat, mert szívesen írok róla, viszont beszélni már annál nehezebb.. xo Lena