Egyéb történetek - 21.oldal

"Az első szerelem sohasem múlik el, de mindig véget ér."

Kincseink vannak, melyeket vagy elfelejtettünk, vagy veszni hagyjuk, pedig értékeik felbecsülhetetlenek!

Mert királykisasszonyok vagyunk, mi nők.

Húsvét ünnepére készülődvén...

Amikor látod, hogy mindenki körülötted szárnyal, te, pedig mint egy szárnyaszegett madár csak látod, és irigykedsz az olyan rossz. Nem kell engem sajnálni, a magunk szárnyaszegett fajtákat, de nehezebb érvényesülnünk, mivel, az első lépés, az első lépések megtétele nehéz.

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved... És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól... Ámen.
(Idézet a Bibliából)

Remélem, nem sikerült annyira rosszul. Bár lehet nem lett vicces, de, ha már megírtam, akkor beküldöm :)

Elengedtelek. Odaadtam a szerelmünket. Odaadtam egy világért, amiben nem fáj többé, hogy létezel.

Ixipszilon egy jó nagy hátizsákot pakolt tele az utazáshoz szükséges dolgokkal. Egy-két ruhát, evőeszközt, ilyen-olyan könyveket és persze az iratait. Elég egyszerű volt a terve, megkerülni a Földet, vagy legalábbis eljutni addig, amíg lehet kamionstoppal, vagy akárhogy...

Fekszem az ágyamban és bámulom az üres falat. Néha elképzelem, ahogy egy hatalmas lyuk keletkezik rajta és magába szippant engem, mint a szélörvény...