Régvolt köszönések és egyebek

Isten hozott! A Teremtő vigyázza lépteid! Isten áldjon! Isten Veled! Áldás, békesség...
Milyen szép szavak, és ami mögötte van! Igaz ez utóbbit is köszönettel, örömmel fogadom, s adom nemcsak a templom környékén, de az üzletekben, s az utcán is. Ilyenkor érzem a közösség erejét, azt, hogy tartozom valahová. De a többi köszönési formát is sűrűn használom, környezetem legnagyobb megdöbbenésére.
Igen, ez a VALAHOVÁ, VALAKIKHEZ tertozás nagyon fontos (lenne) mindannyiunk életében.
*
Mostanában úgy kérdezik, hány gyermeked van?
Régen úgy kérdezték: hány családod van?
Ezen többször elgondolkoztam. Ez utóbbi mennyivel szebben hangzik. Hiszen a gyermekeink felnőnek, s családot alapítanak. Reményeinkben megjelenik gyermekeink családja, s az Ő gyermekeik, akik majdan családként bokrosodnak tovább... Milyen szépen is van ez?
*
Az emberek panaszkodnak, nemcsak mostanában, de úgy nagy általánosságban. Az előtt is, meg az után is, meg most is. Vannak gondjaink, vannak nélkülözéseink, de vannak örömeink is.
Nagyon fontos volna, hogy az örömeinket vegyük előbb, a szorongásainkat pedig hagyjuk hátra.
Köszönjük meg a Teremtőnek gyermekeink, szeretteink egészségét, életét. Mi pedig ne süllyedjünk panaszokba, sírásba, mert mindig van kiút, csak meg kell találnunk.
Nagyon nehéz, ezt többször megtapasztaljuk, de soha ne adjuk fel!Kitűzött céljainkért harcoljunk a végsőkig, sokszor még önmagunkat is győzzük le. Lustaságunkat, közönyünket, vegyünk és gyűjtsünk erőt és vigyük sikerre elhatározásainkat, terveinket.
Történelmünkben, ha visszagondolunk a régebbi időkre, igen, akkor sem volt rózsákkal kirakva a "köznép" útja. Gondolok itt padláslesöprésekre, nélkülözésekre, a háborúra, jegyrendszerre, no meg az újjáépítésre, a téeszekbe való "önkéntes" behajtásokra.
Eleink sok mindent átéltek, de vannak, még élnek közöttünk olyanok, akiknek volt részük mindebből.
*
Manapság az is öröm, méghozzá elsődleges ajándék, ha egészségesek vagyunk és családtagjaink is azok!
Az meg egyenesen boldogság, ha számláinkat, ha nehezen is, de rendezni tudjuk.
Béke van és legyen a szívünkben, lelkünkben.
No ez az, ami megfizethetetlen!
Béke, mert nem kell félni.
Élhetünk.
Igaz, sokkal szerényebben, mint ahogyan azt mi szeretnénk, de élhetünk.
*
E sorokat olvasva gondoljuk át életünket és "virágozzuk" fel a szívünket, lelkünket. Legyünk örömteliek és boldogok.
Keressük meg mindennapjaink aprócska boldogságait és erre tanítsuk meg a gyerekeinket is.
Szorítsuk meg egymás kezét és legyünk hálásak Istennek, Sorsnak, önmagunknak egy-egy nehezebb életszakaszunk túléléséért. Lendüljünk át a rossz, a gondokkal teli napokon és mosolyogjunk, szívből és sugározzuk a szeretetünket mindazokra, akik körülöttünk élnek. Tanítsuk meg, hogy kell a legkisebb örömből is igazi boldogságot varázsolni.
De legfőképpen szépen élni! Szeretetben, mosolyogva és biztonságot szórva gyermekeinknek, rokonainknak, barátainknak és munkatársainknak.
Legyünk példamutatóak az újra-, a megismételten az újra-, meg újrakezdésben!
Úgy legyen! Kívánom e sorokat elolvasóknak és mindazoknak akikre szeretettel gondolnak, gondolunk.
Ámen.