Az egész még 17 éves koromban történt, amikor még azzal sem voltam tisztában, hogy mi az a szerelem, nem még azzal hogy ilyen hamar eljöhet!
Nagyon meleg nyári nap volt, rohantam valahova (mint mindig). Egy kis egybe részes ruha volt rajtam és egy nagyon csini kis szandál! Zizi akkor a felén közlekedő helyi-járaton dolgozott. A busz már a megállóban volt és én még az út másik oldalán, mivel siettem mindenképp elakartam érni így kiugrottam a pont induló busz elé, kb. 10 centivel előttem állt meg a busz, de meg állt!! remegő térdekkel és kalimpáló szívvel felszálltam és elpirulva talán annyit kinyögtem, hogy köszönöm!
Már akkor megfogott az a szép szeme, az a nagyon szép mély kék szeme! Pont úgy sikerült leülnöm, hogy a vissza pillantó tükörbe láttuk egymást, nagyon szégyelltem magam, de mégis csak-csak bele néztem a tükörbe, és láttam, hogy néha ő is rám néz és olyan... kihívóan, de mégis nevetősen rám mosolyog! Hát nem tom...lehet akkor kezdődött minden! Hmm nem is tudom! De ezt nem felejtem...
Teltek múltak a napok és nem tudtam elfelejteni a pillantását, pedig akkor is volt barátom! Direkt arra jártam amerre az a busz jár, nem láttam egyik buszon se! Nagyon el kedvtelenedtem, már kezdtem azt hinni hogy csak én láttam többet bele a dolgokba le tettem az egészről, és gondoltam rá, hogy mi lenne ha..., de elvetettem az ötletet!
Eljött a szeptember, és az iskola idő, az volt az utolsó évem, hát én mint mindig késésbe voltam, a smink, a ruha, az egyébbe elvette az időmet! Ez lehet a sors műve volt, vagy nem tudom, de jól jött ki, a buszon megint Ő volt, és én megint induláskor állítottam meg, de akkor nem a félelemtől reszkettem, hanem attól, hogy Ő ül ott és hogy látom! A hideg kirázott, elpirultam, ezt az érzést nem tudom leírni, de felejthetetlen volt! A heves szívdobogás, a hirtelen hőhullám, huh, még most is kiráz a hideg! Hozzá teszem, hogy mai napig ha meglátom, ugyan ezt érzem, és eltelt 7 év!
Ezt már nem hagyta szó nélkül, de az hogy akkor hozzám szólt, az olyan volt mintha fellegebe jártam volna!
Mosolyogva csak annyit mondott:
-Alám akarsz keveredni csajszi?
-Meglehet, csak nem szeretném hogy busz is legyen köztünk.-Elpirulva ennyit tudtam kinyögni, nem kicsit kacéran. Hát ettől a perctől tudtam, hogy van valami szikra köztünk!
Az akkori kapcsolatnak mondott kis tini szerelmem, novemberbe ért véget és onnantól, minden meg változott!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Hozzászólások
Nem értem, hogy hidegrázást, vagy az eltelt 7 évet nem hagyta szó nélkül a nagy Ő, esetleg a helyesírási hibák zavarták.
Nincs olyan, ami tetszene benne.