Nemcsak az Ünnep alkalmából, azon túl is

...mérhetetlen hálát érzek Jézusunk iránt. Élete, tettei tiszták és követendő példaként szolgálnak az embereknek. Jézus okkal született Földünkre, okkal tanította és gyarapította hitben a tanítványait és a hozzá fordulókat. Minden elesett embernek segítségére sietett. Tettel, jó szóval, bátorítással az Atya, a Teremtő Isten parancsainak követésére buzdításával. Jézus példát és irányt mutatott életével, tanításaiban a kereszténységnek, a megingathatatlan hitéről az Atyában.
Minden esetben bebizonyosodott, hogy nincsenek véletlenek.
*
Egy-egy nehéz betegség túlélésekor, egy-egy Isten általi "meglegyintésünk után"  lelkiekben meggazdagodva, más emberként, erősebbnek születünk ujjá. Ilyenkor, átértékeljük eddigi leélt életünket. A fontossági sorrendet felülbíráljuk és megváltoztatjuk. A béke, az önzetlenség, a szeretet és nem a szerzés, a család és nem a karrier, kerül az első helyre.
Az irigységet, az önzést a harácsolást életünkből örökre kitöröljük. Sokszor - a megváltoztatott értékrendet megtapasztalva, - ezt és így mondták ki éppen azok, akik előzőleg megkérdőjelezték Isten jó akaratát a lelkükben.
*
Jézus emberként élte meg nemcsak az örömet, de az ok nélküli bántást, a gonoszságot, de az ármányt is. Azt, hogy ártatlanul feszítették Őt keresztre. Miattunk és értünk halt meg. Feltámadt és eredeti fizikai állapotában járt-kelt az Őt igaztalanul meggyalázók, valamint az Őt megsirató emberek között.
Bízzunk abban, hogy most is bekopogtat hozzánk, engedjük a szívünkbe, az elménkbe és fogadjuk meg hittel, a hozzánk intézett igazságait. Jézus mondta ki azt, hogy az Atyához, csak rajta keresztül vezet az út. Ezért is imádkozzuk úgy hogy Jézus nevében, az Atyának adunk hálát és csak ezután kérjünk.
Jézus ott van velünk, ott van az életünkben, a nehézségek legyőzésében és örömeink megélésében. Aki meghallja és követi Őt, igaz, jó szavát, annak a szívébe örökre benne is marad. Békét és megnyugvást, vigasztalást nyújt legszörnyűbb élethelyzeteinkben. Forduljunk Hozzá hittel, szeretettel, bizalommal. Imáink meghallgatásra és közvetítésre találnak általa az Atyához. Ámen.
*
Gyermekkoromra emlékezve felidézem a Nagypéntekek rítusát. Hittel és szeretettel viszem-adom tovább a gyerekeimnek, barátaimnak.
Reménységgel a szívemben várom és üdvözlöm a Feltámadás ünnepét Biztatom a körülöttem élőket, gyűjtsenek minél több szeretetet, élményt, melyek később örömteli emlékké szelídülnek. Jómagam is így tettem és teszem, mind a mai napig.
Boldogan és békével a szívemben látogattam a Feltámadás ünnepén a feldíszített, hófehér falú református templomot. Megtapaszvalva annak hűvösségét, csendességét és biztonságát.
Az ott megkapott reményt és a szeretetet jól fel tudtam használni a mindig újra, meg újrakezdéshez. Bízva, hogy reményeink beteljesülnek. Kérjük a saját feltámadásunkat a betegségből szomorúságból, reménytelenségből, esetleg a gyászból.
Ott és akkor reményt és vígaszt kapunk.
*
Tanuljunk meg másokért és csak másodsorban magunkért imádkozni. Ismerjük fel az adás örömét és vessük el a tárgyak felhalmozását. Ismerjük fel a napi értékeinket, a megkapott egészséget, a gyerekeink sikereit, elvégzett munkánk feletti örömünket.
Az őszinte barátság, a hozzánk, felénk fordulók mosolyának szeretetének értékeit. Boldogan emlékezem és megkísérelem a mai életembe is behozni az Ünnep csendjét, rituáléját, a régen volt húsvétokat.
A csak akkor, csak ünnepen használatos tányérok és poharak, a hófehér régi szőttes abrosz, mind-mind megőrizte az ünnep tisztaságát és fényét. Eleim keze nyomát, símítását...
Emlékek sora idéződik fel bennem. Nagyszüleim, Édesanyám mozdulatai, az asztali áldás és az összetartozás érzése, kitörölhetetlenül megmaradtak a lelkemben.
Milyen és mitől más az íze a húsvéti sonkának, tojásnak, kalácsnak, a csak ezen ünnepkor feltálalt ételeknek?
De sokszor átgondoltam, az ok mi is lehet?
A feltétel nélküli szeretet, a család összetartozásának érzése. Biztonság a családban, a közösségben elfoglalt helyünk, a barátaink tisztelete és egymás megbecsülése. Az ünnep rangja hitünkben, szívünkben, életünkben. A  kérdésemre a válasz, csak ez lehet.
*
De itt és most nemcsak a családról szólnék, hanem arról is, milyen fontos a közösség. Igen, a közösség.
Legyen az egyházi, munkahelyi, baráti - de közösség.
Erősítsük meg másokban is az összetartozás tényét, fogadjuk el egymást nemcsak az értékeinkkel, de a hibáinkkal is.
Szeressük egymást egészségesen, de betegen se mondjunk le róla. Fogadjuk el egymás hibáit, hiszen mi sem vagyunk szeplőtlenek.
*
Mit is kívánhatnék az Ünnepre és utána is?
Áldást, békességet, hittel, szívből és reményt!
Szeretetet. Feltétel nélküli szeretetet és elfogadást.
Áldás, békességgel!
Ámen.