Egyéb történetek - 157.oldal

jó szájönszfiksönt vagy fantáziadús fántözit írni nem könnyű. nektek nem is megy. nézzünk néhány példát, milyen hibákat is követ el a műkedvelő (és nem sztétika-kedvelő) delikvens, aki csak úgy, csak úgy mellesleg foglalkozik az írással, és annak komplett tudományával. paródiák következnek...

Hétköznapi futkározás az egész, miközben szembenézünk saját korlátainkkal, önmagukat éltető akadályaink tömkelegével, a legyőzhetetlen nehézségek sorozatával, melyek mások által élt hamis énjeink belépői a következő kategória páholyába. Alternatív kiút a mocsárból, mert helycsere nélkül maradnánk a pöcegödörben. Szegények nélkül nincsenek gazdagok, különbségek nélkül pedig maga a lét is csak illúzió.
Miért? ...

Egyszer Valaki az élet legszebb, legértékesebb érzését akarta megtalálni. Testi, lelki egészségét nem kímélve harcolt éjjel-nappal, hogy meglelje és magáénak tudhassa azt, amit időtlen-idők óta keres az ember egész élete során: a boldogságot.
De mindhiába: az igazságtalanság most is győzedelmeskedett az emberi törekvés felett. Valaki a csatát elvesztette...

Volt egy gyerekjáték, mikor a homlokotokat összeteszitek, és ellenkező irányba fordítjátok a fejeteket, és akkor a szemetek elmászik lefele és felfele, na mi ezt eljátszottuk, és ő nagyon megijed, de nagyon közel is maradtunk egymáshoz. Akkor hirtelen ötlettől vezérelve adtam neki hirtelen egy szájrapuszit, amitől ő meglepődött...

- Igazából inkább legenda, mint jóslat de… - kezdte a férfi, de látva Victoria kíváncsi arcát, nagyot sóhajtott és belekezdett. – Amikor az itt élő népek még fenn éltek északon, Skandináviában több mint háromezer éve volt egy legendájuk miszerint a Földet valaha hatalmas, vérszomjas lények lakták, amelyek vadásztak az emberre. Némelyik nyíltan lerohanta, némelyik pedig csellel rávette áldozatát, hogy önként a szájába sétáljon. Ám ezek a lények nem bírták a hideget így az emberek egyetlen...

Volt egyszer egy sziget, melyen emberi érzelmek, tulajdonságok éltek.
Egy nap a tudás megtudta, hogy a sziget el fog süllyedni. Gyorsan mindenki elhagyta a
szigetet. Egyedül a szeretet nem tudott elmenni. Arra hajózott a gazdagság.
- Gazdagság! -szólította meg a gazdagságot a szeretet.
-El tudnál vinni engem a hajóddal?
-Nem vihetlek el, nem férsz el, túl sok aranyat, és ezüstöt viszek. - válaszolt a gazdagság...

Sok minden változik, de bizonyos dolgok nem: a „polgár”, aki a buszon vagy az orvosi váróban Vavyan Fable-t, Lőrincz L. Lászlót vagy Robin Cookot olvas, lelke mélyén nem hiszi el, hogy amit a kezében tart, ugyanolyan munkával készült, mint az a szék, amin ülve olvassa. Részben azért, mert ez persze nem is így van: elvégre az írás nem olyan, mint a favágás, vagy az ácsmesterség. Valahol minden munka kreativitást kíván, de az ún. művészeteknek ez lényegi sajátja...

Április 19. 2000.
Először úgy lett volna, hogy a családdal megyünk, de sajnos apát elvitték Sümegre. Móni sem tudott volna eljönni, mert ő folyton dolgozik. Andi, pedig szül. Így úgy tűnt, egyedül megyek el az ukrán fővárosba...

Megérkeztünk. Kipakoltam a ruháimat, pipere cuccaimat. Valaki bejött az ajtón. Nem érdekelt. Csak az én drága egyetlenemre tudtam gondolni. Mikor nagyban álmodoztam róla, hogy milyen lehet, amikor megcsókol, megölel. Ekkor valaki hátulról megfogott és megfordított. Ő volt az. Megcsókolt. Valami mérhetetlen boldogság töltött el. Mikor abbahagytuk a csókolózást, megkérdeztem tőle:
- Ezt miért kaptam?
- Mert őrülten szerelmes vagyok beléd!
- De... de ezt eddig miért nem...

A történet 2001-ben kezdődött. Akkor már 2 éve együtt jártam a barátommal. Elsöprő szerelem volt, mely még most is tart, de azért átment egynéhány dolgon. Először is a párom új munkahelyet talált, és a kezdet, ahogy szokott is lenni, nem volt egyszerű. Én még tanultam, nem volt más dolgom, mint suli után várni a találkozást, és élvezni az együttlétet. Azonban kedvesem olyannyira a munkahelyi teljesítményével volt elfoglalva, hogy másról szinte nem is tudott beszélni. Ez természetesen maga...