Egyéb történetek - 105.oldal

. Az aktus után éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem tudom mi volt az, de éreztem rossz előjelek, köszöntenek be ránk. Elmentél a nőgyógyászhoz egy hónap múlva, és azt mondta a gyerek meghalt a méhedben. Nagyon megviselt minket ez a hír...

Hosszú ideig tartott mire rájöttem, hogy nekem írási kényszerem van, mint sok más embernek, aki az internetre felteszi az általa oly nagyszerűnek hitt irományt. Sokszor olvastam, és így már kezdem elhinni, hogy egy irodalmiaskodó, művészkedő önmagát sajnáltató, különcködni vágyó fiatal vagyok. Egy kora vén. Aki nem töltötte még be a húszat se, de már annyira tud mindent az életről, annak árnyoldaláról, keserűségéről, a mérhetetlen nyomorról, a szenvedésről, a kínról és más dolgokról, amikről...

Visszagondolnál, de már nincs mire. Nincs egy apró kis emlék, ami még tisztán maradt. Keresel. Keresel, de nem találsz. Lejátszod magadban a hosszú sétákat, a rengeteg együtt töltött időt. De hoppá! Ekkor rábukkansz az első csókra. Hmm… milyen szép is volt. Kicsit esetlen, kicsit félénk, de teljességgel őszinte. Akkor vagy egyszerre te magad a semmi és a minden...

Isten nem az eseményekkel, hanem az események valószínűségével játszik. Ez volt az utolsó mondata a nagy filozófusnak, amivel befejezte élete főművét. Jóleső érzéssel felállt az asztaltól, kabátot vett és elment sétálni. Alig lépett ki az emeletes ház kapuján, egy hatalmas zongora zuhant alá a magasságból és tangóharmonikává gyűrte...

A körön az 1 dimenziós hangya egyenesen megy. Megette a szappant a trolibusz és kéket hányt a festőállvány... a dinnyék meg magot köptek a bárpultra és meghámozták a narancsokat. Azután jött a sakál és egereket árult cukros babért a szobor meg levette a babért a koszorúról, és tarhonyalevest főzött kukoricából. Halakról hebegett a mézes karfiol meg a csigák szájáról lopta le a levegőt, hogy a mustár ki ne száradjon, amíg a tököt gyalulja az aluljáró rácsán...

Alig volt felkelőben a nap, amikor az üveggyári felüljárón baktattunk, újságokkal megpakolt nehéz táskáinkat cipelve. Vártam volna még, amíg egy kicsit megszelídül a reggeli nap metsző hidege, de fiam korán akart indulni. Olyan komolyan vette a feladatot, hogy már felkelt hajnalban, ébreszteni sem kellett. Magára vette új kommandós ruháját, hozzá vasaltorrú nehéz bőrbakancsát, és türelmetlenül toporgott. Minél hamarabb túl akart lenni ezen a kellemetlen, nehéz munkán...

Ő átkarolt, és kedvesen megcsókolt. Testem egyre jobban remegett simogatásától. Azt hittem, hogy szétrobbanok. Lassan levetkőztetett és ott a mezőn a virágok közt tett magáévá. Karjaiba olvadtam és élveztem, ahogy testünk eggyé forr...

Az egyetemeken az oktatók azért szívatják a hallgatókat, hogy felkészítsék az élet farkastörvényeire. Csakis a szeretet, a gondoskodás vezérli őket. Sajnos mégis előfordul, hogy ezt nem tudják értékelni némely hallgatók, illetve az ők befolyásos felmenőik...

Valahogy így képzelheted el a sötét szobát, mikor oda belépsz. Tapogatózol a sötétben, s különbféle tárgyakat képzelsz el magad elé. Egy fotelt, amiben azt hiheted, megbotlasz ebben a pillanatban. Vagy egy lépcsőt, amiről lelépve egy verembe érkezel… legalábbis érzékeid ezt sugallják, bár csak tíz centivel vagy lejjebb a tenger szintjéhez...

A metro, mint valami óriásféreg az acélkaptárok alatt suhan, szállítja a sok kis emberhangyát. Éteri hang figyelmeztet ez nem alagút, ami mennyországba vezet, tessék kiszállni. Öltönyök és kosztümök egyhangú kavalkádja hömpölyög fölfelé. A mozgójárdán a türelmetlenek szlalomoznak a lusták között. Mindenki arcán maszk, perverzek előtt kamaszlányok használt bugyija, mérges gázzal szembeni védekezés, amely a folyó felől jön...