Hálátlanság

Az egyetemeken az oktatók azért szívatják a hallgatókat, hogy felkészítsék az élet farkastörvényeire. Csakis a szeretet, a gondoskodás vezérli őket. Sajnos mégis előfordul, hogy ezt nem tudják értékelni némely hallgatók, illetve az ők befolyásos felmenőik. Ezt Gaál János professzor úr is megtapasztalta, aki pedig igencsak szívén viselte a nála tanuló hallgatók életre való felkészítést. Eleve rosszul kezdett a diák, mert miután kopogott egyszerűen bemert menni anélkül, hogy engedély kapott volna. Megzavarta fontos tevékenységében, a dohányzásban. De volt annyira elnéző, hogy nem küldte ki azonnal a delikvenst és még azt is megengedte, hogy vázlatot írjon. Néhány perc után elkérte a szánalmas irka-firkát, gyorsan átfutotta, majd öngyújtóval elégette. Szórakozva nézte, hogy ég hamuvá a papír, az a kis szaros meg csak ült olyan mulyán. Váratlanul kinyújtotta a kezét, de a srác nem kapcsolt.
-Az indexet, ha lehetne! - mondta szinte egészen halkan, annyira megnyugtatta ez a kis égetés. Remegő kézzel átnyújtották neki és nagy kegyesen (tényleg nagy jóindulatból) egy kettest írt be az indexbe, majd a nyitott ablakhoz ment és kidobta.
- Ha érdekli, hogy mit kapott keresse meg!
Ki gondolta volna, hogy ez a kis paprikajancsi a rektor unokaöccse. Harminc év után csakúgy kirúgni. Pedig ő csak az életre akarta felkészíteni. Dehát mit lehet várni ettől a hálátlan világtól.