Versek
a a
2016.10.01 | Szuszu | Egyéb | Megtekintések száma: 243
Honvágy
Édesanyám, rémálom gyötör,

Lábam alatt megváltozik a föld.

Az emberek... nem értem mit beszélnek.

Fohászkodok és felnézek az égre.


Tudom, hol az otthon, merre induljak,

Kezem-lábam mégis elfogja az iszap.

Messze - nagyon messze - sütsz nekem valahol.

De addig már csak a gondolat hatol.


Hiányzik az utcánk és ékes beszéded,

Pillantásod, mikor hogy-létem kérded,

Hiányzik a fasor, még a Bolond Pityu is!

Kezem mégis megkötve - térdem idegen földre rogyik.


Messze még a vége, és a viszontlátás,

Nélkületek élnem már nem földi áldás.

Egyszer ez a rémálom majdcsak véget ér,

Addig meg: dolgozom a megélhetésért.
Hasonló írások
Hozzászólások
(1) Marokfegyver
2016-10-22 17:37:37
Régi érzések népi ihletéssel vegyítve, 21. századra aktualizálva. Előítélettel vágtam bele, mert erről a témáról nehéz közhelyek nélkül verselni, de a hangulatával megnyertél. Tetszett.
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
2012.12.22
2009.03.29
2007.03.22
2007.02.20
2006.12.27
2005.08.22
2005.08.18
2005.07.20
2004.10.27
2004.08.18
Ajánlott oldalak