## Titkos tűz_1. – Megismerkedés ##

Egy júniusi napra esett külföldre való megérkezésük időpontja. Nem tudták mi vár rájuk, mire számíthatnak, mit hoz a jövő, csak hogy nehéz lesz. Ez viszont nem ijesztette el őket már az elindulásnál sem, és a hosszú nehéz hónapoktól sem. Miután berendezkedtek szerény egyszobás hajlékukban, kezdődhetett is a külföldi életbe való beilleszkedés. Márknak volt rendes munkája, ahol csak az angol nyelvtudását kellett használnia. Gondolták, hogy erre fognak támaszkodni, míg Jáde elvégez egy svéd nyelvtanfolyamot, hogy ő is munkába tudjon állni.

A tanfolyam már másnap el is kezdődött. Jáde hirtelen olyan emberek között találta magát, akik nemhogy ugyanabban a cipőben jártak, mint ő – senki nem tudott svédül -, de borzalmasan érdekesnek is találta őket. Mindig is vonzódott az idegen kultúrákhoz, más nyelvekhez, érdekes emberekhez, így mikor a tanterembe belépve végignézte a különböző bőrszínnel és arccsontozat felépítéssel rendelkező embereket, elakadt a lélegzete. Már most imádta a nyelviskola minden egyes pillanatát, amiben fél évig része lehet.

A megismerkedés alkalmával kiderült, hogy a világ minden tájáról érkeztek ide emberek, de egy helyről sem volt kettő. Tizenhárom fős csoportjuk tizenhárom különböző országból érkező személyből állt. Volt itt egy nő Japánból, másik Kenyából, érkeztek Kínából, Brazíliából, Kazahsztánból, Oroszországból is, de a férfiak sem maradtak el tőlük. Tunézia, Kuba, Bulgária, Ausztrália, Irak, India mind megtalálható volt a listán. Mondhatni az, hogy ő Magyarországról jött, merőben unalmas ténynek számított.

Eleinte nem is tűnt fel neki ennél több. Mindenkit megszemlélt, mindenkit érdekesnek talált, és alig várta a pillanatot, míg eljutnak együtt arra a szintre, hogy beszélni is tudjanak egymással. (Az angoltudása sajnos mostanra már eléggé megkopott, így az angol társalgásokban csak szerényen tudott részt venni, azok is csak a szünetekben folyhattak, hiszen amúgy a svéd volt a fő irány.) Nézte az arcokat, gondolkodott, hogy vajon kit miért sodort ilyen messzire a hazájától a szél és ábrándozott, hogy vajon kinek mi lehet a története.

A napok gyorsan teltek. Míg Márk dolgozott, Jáde a fél napját a nyelviskolában töltötte, a másik felére pedig sikerült neki is egy kis takarítói munkát találnia egy jómódú háznál, de csak heti két alkalommal. A semminél ez is több volt. De sok esetben csak egyedül csavargott a városban, újságok szalagcímeit próbálta lefordítgatni, vagy otthon tanult, míg Márk haza nem ért.

Eltelt már egy hónap is, mire eljutott a csoport arra a szintre, hogy egyesek már tudtak egymással is beszélni. Így tett szert Jáde egy barátnőre, aki orosz volt és mindenképpen férjet akart fogni magának a svédeknél. Szemérmetlen viselkedése már az elején nagyon furcsa és idegen volt Jádénak, de mivel amúgy sem ismertek Márkkal idekint senkit, nem voltak barátaik, kezdetnek ennek is örült.

Svetlana (vagy ahogy ő szerette magát hívni – Lana), maga volt a megtestesült bujaság. A nyelvórákon olyan volt, mint egy kisangyal, amire kislányos arca, szőke fürtjei és kék babaszemei még rá is tettek, de ha a szünetre került a sor, nekiesett a férfihadnak. Az sem érdekelte őt, hogy a 6 férfi mindegyike vagy házas volt már, vagy komoly barátnője volt. Vagy hogy egyesek egyáltalán nem érdeklődtek iránta.

Egyik ilyen flörtölése közepette hallgatott ki egy beszélgetést a tunéziai és a kubai férfi között, akik Jádéról beszéltek. Mindketten egyetértettek abban, hogy őt találták a legszexisebbnek és legokosabbnak a csoportban. A tunéziai férfi, Rayhan be is vallotta beszélgetőpartnerének, hogy nagyon vonzódik Jádéhoz és semmit sem tud tenni ellene, pedig otthon a svéd felesége várja. A kubai hapsi sem volt ezzel máshogy, bár ő inkább egy egyszeri kalandot látott csak a dologban. Ez persze Rayhannak nem tetszett. Lana, aki nem csak a saját „ügyében” volt kiváltképp érdekelt, rohant is Jádéhoz elmesélni az új fejleményeket. Jáde nem tudta mit kezdjen ezzel a hírrel. A kubai ipse nem érdekelte, de Rayhan neki is feltűnt már hollófekete hajával, kreol bőrszínével, átható csokibarna szemeivel, magas, sudár alakjával, de esze ágában sem volt foglalkozni vele, hiszen szerette Márkot. Valami mégis megváltozott.

Ezek után lopva figyelni kezdte Rayhant. A férfi 6 évvel idősebb volt nála, ami már önmagában is nagyon érdekessé tette a helyzetet. Jáde sohasem érdekelte az idősebb férfiakat, és mivel kis önbizalma miatt szépnek sem tartotta magát, így izgatni kezdte, hogy vajon mi lehet az, amit ez a komoly, izgató, teljesen más kultúrából érkező, tüzes tekintetű alak benne lát. Ami nagyon meglepte, hogy félszeg pillantásai alkalmával többször is találkozott a tekintete Rayhanéval, aki meg sem próbálta leplezni érdeklődését iránta. Nem egyszer bele is pirult ezekbe a helyzetekbe és idegesen elkapta a tekintetét a férfiétől. Sokszor hazafelé menet már többször gondolt Rayhanra, de mindig arra a következtetésre jutott, hogy biztosan csak beképzeli magának az egészet, akármit is mondott Lana, vagy akármit is vélt gondolni a dologról.

A kurzus 2. hónapja után úgy esett, hogy a csoport egy része lecserélődött, és akik megmaradtak, természetesen össze is tartottak. Így került Rayhan Jáde mellé, aki nem tudta, hogy örüljön-e a helyzetnek, vagy inkább menekülnie kellene belőle. Végül úgy döntött, hogy nem tesz semmit sem ellene, sem annak érdekében, hogy valami kapcsolat alakuljon ki közte és Rayhan között. De nem kellett sokáig várnia, hogy a másik igenis tegyen egy lépést.

Az egyik szünetben Rayhan odafordult Jádéhoz és megkérdezte, hogy oda tudná-e adni a Skype nevét, mert úgy vette észre, hogy a csoportban Jáde tud a legjobban beszélni és szívesen gyakorolna vele órán kívül is. Jáde persze odaadta neki, nem remélve, hogy ez valaminek is a kezdete lehet, egyszerűen csak bajtársias cselekedetnek vélte. Miért is ne segíthetne akár így valakinek, még ha az a valaki ez a borzalmasan szexi, de amúgy HÁZAS fickó is.

A nyelvóra után, aznap több dolga nem lévén és a sűrű havazásnak is köszönhetően, azonnal hazafelé vette az irányt. Később össze fognak még futni Lanával, aki minden bizonnyal elmeséli legújabb szaftos kalandjait, de addig nem akart ebben a zimankóban kóborolni, mint ahogy szokta. Szerencsére otthon már volt internetük, így mikor hazaért, el is indította a laptopját. Miközben átöltözött, hallotta, ahogy elindul a rendszer, bejelentkezik a Skype és az egyéb programok is szépen lassan békén hagyják a gép processzorát. Mire teljesen átöltözött már egy ismerős pittyenés is felkeltette a figyelmét. „Nofene. Ki ír ilyenkor Skype-on?” Azonnal oda is ült a gép elé, és felnyitotta az ablakot.

„ray001 engedélyt kér, hogy felvehessen a partnerlistájába.”

„Úristen! Hát ez gyors volt!” – gondolta. Rákattintott az elfogadásra és kíváncsian várt. Nem is kellett sokáig.

-    Hi Jáde, Rayhan vagyok.
-    Szia Rayhan! Gyors voltál!
-    De szerencsére, csak ami a partnerfelvételeket illeti. :P Mi újság? Hogy vagy?
-    Köszi jól. Már átöltöztem kényelmesbe, és ülök a meleg szobában.
-    Egyedül vagy?
-    Igen. Te?
-    Én is.
-    Hol a feleséged?
-    Dolgozik. De nem őróla akarok beszélni.

„Magasságos. Akkor mégis miről?”

-    Hanem?
-    Rólad.
-    Mi van velem?
-    Gyönyörű vagy.

„Höh…”

-    Őőőőőőő, hát köszi.
-    Komolyan mondtam. Gyönyörű vagy. Borzasztóan érzéki, egy nagyon édes, de szexi nő vagy! Megőrülök, ha csak megpillantom azokat a csodálatos piros ajkaidat.

„Bakker! Bakker, bakker, bakker.”

-    Ott vagy még Jáde?
-    Iiiiiiggggeennn…. Őőőő, hát nem is tudom erre mit mondjak, honnan jött most mindez?
-    Ne haragudj rám, de muszáj volt elmondanom. Tudom, hogy letámadlak vele, de nem bírtam tovább. Minden nap ott ülsz mellettem, érzem az illatodat, rám mosolyogsz azokkal a gyönyörű ajkakkal, a csodálatos zöld szemeiddel rám nézel és… A suliban nem volt eddig még lehetőségem mindezt elmondani neked.
„Ki csavarta fel a rohadt fűtést ennyire?”
-    Nos hátőőőő… De hisz sosem beszélsz velem?
-    Tudom. Megvan az oka. De ezen változtatni szeretnék, ha megengeded.
-    Háát… végül is miért is ne…
-    Köszönöm. Sajnos most mennem kell, el kell intéznem pár dolgot, mielőtt hazaér a.. Szóval látlak holnap a suliban ok?
-    Ok, persze. Viszlát holnap!
-    Szép napot Gyönyörűm!

„Hogy az a ménkűbecsavarodott fészkes fenéjét ebbe is! Úristen! Mi a szart csinál ez velem? Vegyek már levegőt!”

A meglepetéstől megrészegülve, ami furcsamód boldogságot váltott ki belőle, ugrándozva nekilátott aznapi kurta teendőinek a szobácskában, illetve gyorsan főzött is valamit, hogy mire Márk hazaér legyen meleg kaja a szállás közösségi asztalán. Úristen, de utálta ezt a helyet. Mindegy. Most jó így még. És Rayhan…. Jesszus, hogy mennyire boldog volt. De miért?

„Ébredj fel te marha! Komoly kapcsolatban élsz! Ő pedig házas!!!”