Társasjátékozás után

Furcsa volt Zalánnal egy légtérben lenni egész este. Főleg úgy, hogy Márk ölében és szájában töltöttem azt, magamon érezve mégis acélos kék tekintetét. Most hideg kék volt. A gondolatát is utáltam annak, hogy Márk éjfél körül valószínűleg itt fog hagyni. Zsuzsit, a volt barátnőjét kísérte haza az utolsó vonattól. Nem féltékeny voltam, csak tudtam, mennyire hiányozni fog az illata, az érintése és úgy alapvetően a közelsége. Alig két hónapja voltunk együtt. Meg aztán a jelenléte egy láthatatlan erőtérként feszült köztem és Zalán között. Nem akartam, hogy megint hozzám szóljon, hogy megint kedves legyen velem és aztán újabb két évet szenvedjek miatta. Nem akartam újra ebbe a hibába esni.
Az ilyen társosozós bulik alkalmával, mint amilyen ez is volt, általában alkohol is folyt bőven. Gyakorlott ivó révén én csak szabadszájúbb lettem tőle, de volt akikre nem így hatott. Miután Márk lelépett Zsuzsiért, négyen maradtunk a házban. A srác, akié a kégli volt, a barátnője, Zalán és én. A srác barátnője hamar elaludt, asszem egy kicsit többet ivott, mint kellett volna, hamarosan a srác is utánament, kettőnkre hagyva a nappalit.
- Kérsz még bort? - kérdezte Zalán pár percnyi idegenkedő hallgatás után. Ez volt az első érdemi mondat, amit az elmúlt két hónapban váltottunk.
- Ja- nyújtottam felé a poharam, de legnagyobb meglepetésemre ő finoman kivedte azt az ujjaim közül és a karomnál fogva magához húzott és úgy szorított, hogy mozdulni sem bírtam. Majd' három éve ismertem, ez a viselkedés nagyon nem vallott rá. Ez megijesztett. Hirtelen leblokkoltam és nem tudtam mit tenni. Remegve pillantottam fel az arcára. Dühöt láttam rajta.
- Jézusom, Zalán! Mi ütött beléd?
- Te az enyém vagy - motyogta idegesen, aztán még megismételte egy párszor, de a szavak értelmetlen hápogássá álltak össze a szájában.
- Zalán, te részeg vagy.
- Előfordulhat. - Még mindig magához szorítva tartott. - Nem hiszem el, nem hiszem el!
- Mit? - Hangom reszketősen csengett.
- Hogy végül egy ilyen taplót engedtél be a lábaid közé, mint ő. Egy ócska ribanc vagy.
Arcul köpött. Sikítani akartam, de ő gyorsabb volt és a számra szorította a kezét. Kapálózni kezdtem, mert alig kaptam levegőt.
- Most bezzeg már menekülnél mi? Csak tudod, az a baj, hogy most te kellesz énnekem és nem fordítva. És én nem szeretem, ha el akarnak venni tőlem olyasvalamit, amin már az én nevem áll.
- Soha nem jönnél össze velem. Ezt mondtad, emlékszem. És ezt Ági is megerősítheti.
- Őszintén szólva most egy cseppet sem érdekel Ági. Engem most az érdekel, hogy lefeküdtél-e azzal a barommal.
- Semmi közöd hozzá!
- Igazán? - kérdezte és finoman elkezdte lefelé csúsztatni a kezét a hasamon. Az érzés alapvetően ijesztő és taszító volt, de a testem valószínűleg nem így gondolta, mert éreztem, hogy benedvesedek és bőrének régről ismert, puha illata lassan bekúszott az orromba. Végül mégis a józan eszem győzött. Kiugrottam a karjai közül és az ajtó felé iramodtam. Ő azonban pár ugrással utolért, hanyattlökött sé rám feküdt, hogy mozdulni se bírjak.
- Akarlak - nyögte. - Itt és most.
- Nem! - próbáltam meg lelökni magamról, de nem voltam elég erős. Ő kihasználva a pillanatnyi ijedtségemet, hirtelen benyult a pólóm alá és rámarkolt a melleimre. Az érzés egyszerre volt pánikbaejtő és valami perverz módon örjítő és szexi. Felnyögtem.
- Na, látod, élvezed te ezt.
- Mocskos állat! - vágtam bele azokba a kék szemekbe, amiktől annyiszor gyengült már el a térdem. Aztán pillantásom az ajkára tévedt, de csak egy fél másodperc erejéig, ugyanis szinte azonnal az enyémre szorította őket. Először nem akartam utat engedni a nyelvének, de beláttam, hogy nincs más választásom, ha nem akarok megfulladni. Nem csókolt valami jól. Legalábbis nem olyan jól, mint Márk. Hirtelen eszembe jutott, hogy most valahol Zsuzsival kettesben poroszkálnak a városban. Rámjött a sírhatnék.
- Jézusom, nem akartalak bántani! - visszakozott Zalán hirtelen. - Vagy ennyire szarul csókolok?
El kellet mosolyodnom. Most valahogy megint meleg és kisfiús volt a pillantása. Sőt, az egész lénye a kócos szőke hajával és egész friss, csillogó borostájával. Aztán percekig nem történt semmi, csak bámultuk egymást. Egyszercsak hirtelen megéreztem a kezét a derekamon.
- Akkor is meg foglak dugni - mondta egyszerű nemtörődömséggel. Ez már sokkal inkább rá vallott. - Hiszen ezt akartad évekig, nem?
- Más idők voltak azok, Zaláááh...- A mondat vége apró nyögésbe fulladt, ahogy keze utat talált a combjaim közé a szoknyám alatt.
- Látod, hogy élvezed!
- Nem! - ugrottam hátra megint, de ezúttal nem engedett el olyan könnyen, mint az előbb. Vagy csak én nem akartam már menekülni? Tény, mi tény, az egész belsőm lüktetett, éreztem, hogy a bugyim teljesen szétázott. Magamban akartam érezni őt. Egyszer.
- Dehogynem - suttogta a fülembe és finoman haraptálni kezdte a nyakamat. Ezt nem csinálta rosszul. Lassan tolta le rólam a szoknyát, majd a harisnyát. Ösztönösen az ágyékához dörgölőztem. Hatalmasat sóhajtott bele a nyakamba. - Szopj!
És már nyomta is lefelé a fejemet.
- Nem akarok! Téged nem.
- Pedig fogsz - mondta nyugodtan és egy mozdulattal letolta kopott farmerét, szabaddá téve ezzel előre meredő férfiasságát. Nem volt egy kifejezetten átlagon felüli darab, de valahogy valami bizarr módon jó illata volt. Két ujjával a szám nyílását próbálta megsürgetni, majd kíméletlenül betolta a számba és baszni kezdte. Alig kaptam levegőt. Épp az új menekülőúton gondolkodtam, amikor felrántott és lelökött a kanapéra.
- El fogsz menni.
Azzal szétfeszítette a lábaimat és vadul nyalni kezdett. Ezt viszont embertelenül jól csinálta. Csak pihengi tudtam, egyetlen tiltakozó szó sem jött ki a torkomon. Amikor belém csúsztatta két ujját, már szabályosan sírtam a gyönyörtől. Halkan és megalázottan, de végsősoron mégis a gyönyörtől, azonban Zalánt már nem hatották meg a könnyek. Hirtelen lökést éreztem odalent és a következő pillanatban már el is kezdte az ütemes ki-be mozgást, miközben felsőtestemet simogatta kapkodós mozdulatokkal. Igyekeztem minél jobban elfordítani az arcomat. Nem akartam ránézni, hogy lássa rajtam az élvezetet. Próbáltam visszafogni magam, de mikor egy utolsó heves rántás kíséretében megéreztem belém áramló spermáját, nem bírtam magammal és egy szándékosan letompított sóhaj kíséretében elélveztem.
- Mondtam, hogy el fogsz menni - sóhajtotta elégedetten, kihúzva belőlem nedvektől csöpögő férfiasságát.
- Takarodj innen! - lehetltem. - Takarodj innen, mielőtt Márk visszajön és megfojt.
Vállat vont és komótosan felöltözött, miközben én a kanapén reszkedtem. Borzalmasan éreztem magam.
- Remélem, azt is elmeséled neki, mennyire élvezted! - vigyorgott rám, majd kidülöngélt az ajtón. Hála Istennek, soha többé nem láttuk egymást.