Talán az egyetlen dolog, amit kicsit bántam, az a folyóparti afférunk volt. Arra igazán nem lett volna szükség, nem kellett volna így felgyorsítani.
Teljesen össze vagyok zavarodva… mi történik velem? Egy percig nem kételkedtem az érzéseimet illetően, nagyon szeretem a párom, Nate viszont... megmérgezett. Nem tudtam kiverni a fejemből, a napomat főleg az töltötte ki, hogy rá gondoltam, nem érdekelt a hosszú monoton meló, egész nap csak álmodoztam és ez boldoggá tett. Szexről még só sem volt, a gondolatát is elhessegettem, nem akartam hülyeséget csinálni.
Millió szituációban elképzeltem magunkat, hol csak hétköznapi dolgokról hol pedig kicsit intimebb helyzetben. Hiányzott. Vágytam a csókjára, a mosolyára, az érintésére, a közelségére, meg akartam ismerni, a bizalmába akartam férkőzni, azt akartam, hogy odáig legyen értem, ő viszont nem írt, nem hívott, nem keresett. Eleinte mindig volt kifogásom. Akkor épp azt hittem azért nem keres, mert kértem, hogy ne találkozzunk többé és tiszteletben tartja a döntésem.
Amienek folyton panaszkodtam, de ő mindig megnyugtatott: " Gondold magad az ő helyzetébe! Te foglalkoznál komolyabban egy olyan lánnyal, akinek van barátja és a nyár végén elmegy, és ki tudja mikor jön vissza?!" Igaza volt. Miért is kellene nekem ezt annyira komolyan vennem!?!?
Csak egy kaland, szórakozunk, jól érezzük magunkat, aztán ki-ki megy a maga dolgára. Ez a megfogalmazódás pillanatától kezdve kb. 10 percig tartott nálam, aztán mindig kellett valaki vagy valami, hogy eszembe jutassa: ő nem a barátom, ne várhatok el tőle semmit, nem kérhetem számon és legfőképpen nem párkapcsolatnak indult ez az egész, hanem egy nyári flörtnek. Ez a rádöbbenés ösztönzött arra, hogy lazán vegyem a dolgokat, aztán hirtelen olyan laza lettem mint a riga lánc, felrúgva ezzel minden elvemet és önbecsülésemet.
Látni és hallani kellett volna mikor másnap Amievel munkába kocsikáztunk. Soha be nem állt a szánk, vagy ha mégis, akkor őrült módjára tomboltunk az üvöltő zenére..ellenben most valahogy nagy volt a hallgatás. Csodálkoztam, hogy Amie nem kíváncsiskodik, nem kellett sok, hogy rájöjjek: neki is vaj van a füle mögött. Azon a héten fény is derült erre a bizonyos vajra: Beszélgettünk sokat és mentünk egymás után, mint éhes kutya a gazdi után, néztünk nagy boci szemekkel és vártuk, hogy valaki elkezdje. Az a valaki én voltam:
- Amie, be kell valljak valamit: csókolóztam vele. Nem tehetek róla, olyan gyorsan történt, én nem akartam ezt, de magával ragadott, annyira étvágygerjesztő, ellenállhatatlan és ahhh… teljesen odáig vagyok és látod nem hív, nem keres.
- Nekem is el kell mondanom valamit: Egy hajszál múlott azon, hogy nem feküdtem le Gigivel…
- Egy hajszááál? És mi tartott vissza?
- Nem volt gumi.
Lol. A sors fintora ez, Amienek van barátja, ugyanúgy, mint nekem, ő sem bírta visszafogni magát, ahogy én sem, bár nálam ez több időbe telik, mint nála, de valahányszor rosszat csináltunk, azt mindig együtt. We ride together, we die together, bad GIRLS for life…
Ismét eljött a péntek este.A végzet asszonya külső evidens volt. Nem tudom mit vártam az éjszakától, csak azt tudtam Nate nem veti meg a társaságomat, mivel írtam neki, hogy én ragaszkodom hozzá, hogy találkozzunk még. Ez sem én vagyok. Nem járok fiúk után, nem érdekelt, ha belepusztulok se, addig amíg nem kezdeményez! Eddig…
A klubban alig voltak emberek, Nate épp álldogált és beszélgetett egy kollégájával mikor bementünk. Az üdvözlet elég tárgyilagos volt..semmi szikra, semmi extra. Az éjszaka telt, mi jól mulattunk. Amie előhozakodott az ötlettel, mi lenne, ha meghívna Nathant megint a buli után. Tudniillik ugyanis, amcsiban a bulik 2kor befejeződnek a hülye szabályok miatt... hiába, az amerikaiak nem tudnak sem rendesen inni, sem bulizni. Mi magyarok sokkal talpraesettebbek és életrevalóbbak vagyunk, és ez roppant büszkévé tesz...
Nate igent mondott, az este során már csak egyszer láttam, akkor is egy kép erejéig, de nem érdekelt, hisz utána úgyis az enyém… majdnem minden értelemben. Megfogadtam, most nem a külsőmmel nyerem meg, megpróbálom magamat adni, már csak az az egy dolog volt a tarsolyomban, ami legtöbbször eddig bejött. Gondoltam biztos éhes lesz, ezért vettem neki egy poutinet buli után. Ez egy mondjuk azt szemét kaja, amit kint imádnak. Semmi más, csak sült krumpli, sajt meg barna mártás. Magyarul Norbi update, fitness határok nélkül! A pasik imádják a kényeztetést és én kényeztetésből mindig is csillagos hatos voltam... minden téren!
Magához képest egész gyors volt. Hajnal 3ra ért oda. Rajta kívül voltak mások is, beszélgettünk, ettünk, jól szórakoztunk. Végre önmagam lehettem kicsit. El volt ragadtatva a kajától és mondta, el kellene mennünk együtt valahova, mondjuk egy vacsorára. Én megijedtem. Nem ez volt az első eset, hogy felajánlotta, most azonban látva a döbbenetet az arcomon, hozzá tette, hogy kizárólag, mint barátok. Nem tartottam jó ötletnek, bár nagyon szerettem volna, de ennek már erős randi bűze volt és nem díjaztam a dolgot. Nagyon nem tudtam követni Nathant. Egyszer komolynak tűntek a szándékai, egyszer pedig pont úgy viselkedett, mint egy vérbeli hímringyó. Játékból még a kezem is megkérte. Azzal a lendülettel nemet mondtam. Tudom egy bolond játéknak nincs jelentősége, ez viszont azért volt hasznos, mert utólag elemezve a viselkedésemet, azonkívül, hogy a szememben egyértelműen látszott a rajongás, soha nem hagytam, hogy lássa, bánt, hogy nincs annyira odáig értem, mint én érte. A viselkedésem pedig lehet nyugodtan a rosszlány számlájára írni, akit nem érdekeltek holmi szabályok, csak szórakozott... de ezt inkább később.
Négyesben maradtunk, Amie, Mike (Amie egyik haverja), Nate és én. Egy darabig dumcsiztunk, majd Amie közölte, ő megy Mikehoz aludni, mivel ő is abban az épületben lakott, mi pedig nyugodtan aludjunk ott, ketten, egy ágyban, az övében. Mondanom sem kell mennyire kiakadtam. Mint valami 15 éves szűzkislány, akivel közölték: ma este elveszíted, ha tetszik, ha nem. Hebegtem, habogtam, nevetségesen viselkedtem, de még időben észrevettem magam és felnőttként próbáltam a helyzetre tekinteni: nem lesz gond, csak alszunk, hozzá bújok és csucsu.
Épp hogy bezáródott az ajtó és Amieék elhagyták a lakást, Nate magára húzott és szenvedélyesen csókolni kezdett. Még jó, hogy feküdtem, különben le kellett volna ülnöm. Egy hete sóvárogtam ezután a csók után… sajnos még a mai napig sóvárgok utána. Leírhatatlan. Azok a duzzadt puha varázslatos ajkak, ahogyan bekebelezik az enyémet, a nyelve finoman kényeztet, olykor kicsit rámenősen, majd hívogatóan.
Az érzés pillanatok alatt szerte áramlott a testemben, meg kellett állnom pihenni. Szétrobbanok, valaki segítsen. A testem ég a vágytól és kínlódik. Akarom őt. Az agyam viszont blokkolta mindenem, nem tudom elengedni magam, nem tudok önmagam lenni, nem tudom szeretni, pedig minden porcikám arra vágyik. Még többet akarok! Meg akarom őrjíteni, azt akarom, érezze azt a kínt, amit én. Mikor tálcán van kínálva minden, gusztusosan kidíszítve, csak nem neked, valaki másnak, te nem vehetsz belőle, nem kóstolhatod…
Kacérkodtam vele. Csókolgattam a nyakát, a fülét, a kulcscsontját, az illata bódító, a bőre mint a babáké, legszívesebben felfaltam volna! Imádom! A hátamra fordított és rám mászott. Megijedtem, próbáltam védekezni, szóval tartani, de lefogta kezem és ajkát az enyémre tapasztotta. Esélyem sem volt ellene. Egy miniszoknya volt rajtam és egy átlátszó fekete felső, fekete melltartóval. Lényegében csupán a farmere, ami közénk állt. Egyre mohóbb volt, a keze felfedező útra indult, felhúzta a szoknyámat, lassan komótosan, szenvedélyesen tolta felfelé a kezét a combomon, megmarkolta a fenekem, az ágyékához húzott.
"Ne hagyd abba!" - szólalt meg a hang a fejemben. - "Állj le most azonnal!" - követte a másik.
Ismét lefogott, pedig már nem is nagyon ellenkeztem. Kihámozott a felsőmből, aztán a melltartómat igyekezett félrehúzni, nem akartam, feszengtem, még erősebben szorított. Kiszabadította a mellem, megnyalta a mellbimbóm, felnyögtem. Csókot lehelt a mellem minden szegletére, a nyakamra, a vállamra, én pedig extázisban vonaglottam alatta küszködve a hangokkal a fejemben és a káosszal a testemben. Utállak! Ki nem állhatlak! Bárcsak örökké tartana! Akarlak! Nagyon akarlak! Nem lehetek a Tiéd…
Nagy nehezen felocsúdtam és az egyetlen dolog, amit mondani tudtam aktuális esetben nevetségesnek bizonyult:
- Mindenütt megérintettél már, légy büszke magadra, ezt nem mindenki mondhatja el magáról! Pfff… Szar szöveg, bevallom, mivel az imént történtek nem ezt bizonyítják. Ezenkívül átlagban igaz… volt... eddig...
- Én büszke is vagyok.
Persze, persze, nagy szavak ezek egy kis embertől! Neked fogalmad sincs arról mit jelent az: értékelni és tisztelni a nőt, akit kaptál. Minden az én hibám, tálcán kínáltam magam. Már minden mindegy. Akarom őt, az első perctől kezdve akartam, nem tehetek róla, megbabonázott!
Most én következtem, két vállra fektettem, ráültem, kacérkodtam. Csókoltam, kóstolgattam, nyalogattam, faltam, a csípőm előre-hátra ringattam, megőrjített az általam gerjesztett keménysége... Ha egy férfinak szép a nyaka, a válla és a kulcscsontja, és ráadásul még cicis is, ami kőkemény, formás és szőrtelen… azzal az őrületbe lehet kergetni. Neki sikerült. Harmadik találkozásunkkor a buliban felhúzta az ingét, láttam az alhasát, azokat a szexi kis gödröcskéket két oldalt, amik mutatják az utat a cél felé… azon nyomban nekiestem volna, de akkor még ilyenekről szó sem volt.
- Vedd le a pólód!
- Minek?!...
Az este elején kikötöttem, hogy nem szexelek, akkor pedig már kezdett bepipulni, hogy ha ezt mondom, akkor mi a frászt csinálok vele?! Még a ruháimat sem hagytam levenni, gondolta revansot vesz.
...- Nem veszek le semmit, ha nem csinálunk semmit, akkor ne izgass, kapcsold le a villanyt és hagyj aludni.
Bunkó férfiak. Az évődés nekik nem élvezetes, ők nem akarják felfedezni a nő testét, ők nem akarják megkóstolni a nő minden porcikáját, ők csak vetkőztetnek, izzítanak, négy ütem, berúgjuk a tragacsot, ha megy kefélünk, ha nem megy alszunk. Én leszbikus leszek!
Elmentem mosdóba, lemostam a sminkem, átöltöztem pizsibe és adtam egy esélyt magamnak, hátha bebizonyítom, ő mégis más..Rossz pizsamában álmodoztam. Mikor megint rámásztam és próbáltam ébren tartani, bepöccent és halál komolyan paraszt módon ennyit mondott:
- Ok, akkor hagysz aludni, vagy most azonnal hazamegyek!
A szemei izzottak, úgy éreztem magam, mint egy baba, akit meguntak, eldobtak. Mint valami játékszer. "Most nincs kedvem hozzád, menj a fenébe, majd máskor adok cukorkát!" Ennél megalázóbb helyzetben még életemben nem éreztem magam.."Ez is mind az én hibám!"- gondoltam - "Ha valakit itt hibáztatni lehet, az csakis én vagyok!!" Megérdemlem.
Lekapcsoltam a villanyt, befeküdtem az ágyba és a lehető legmesszebb húzódtam Tőle. Epekedve vártam, hogy hozzám bújjon, és átöleljen, vágytam a közelségére. Rápillantottam: egy édes csoda fekszik mellettem, a mellbimbóm még mindig ágaskodott, a testem még mindig égett a vágytól, a lábam között szét akart robbanni, egy érintés és elöntött volna a víz. Bámultam a plafont, forgolódtam, a szívem kalapált. Itt fekszem mellette és nem érdeklem. Ha csak átölelne, megnyugodnék, és talán tudnék aludni egy pár órát.. Minden rezdülésére felébredtem.
Szörnyű hajnal volt. 8kor kipattant a szemem és nem tudtam többet aludni. Talán 3 órát, ha aludtam mégis úgy éreztem egyáltalán nem vagyok fáradt. Ami vágyat éreztem az most a 1000000szorosára emelkedett. Kínomban felültem az ágyon és csak néztem magam elé. Felébredt.
- Te mit csinálsz?
- Nem tudok aludni.
- Mennyi az idő?
- 8 múlt.
- Még nagyon korán van, próbálj meg aludni. Én nagyon fáradt vagyok.
Jelenleg én képtelen vagyok fáradt lenni.
- Nem tudok, próbáltam.
Visszafeküdt.
- Gyere, bújj ide hozzám, és próbálj meg aludni.
Vééégre! Már azt hittem soha nem kérdezed meg.
- Noos... nem hiszem, hogy sokat változtat a dolgon, de próbálkozni még lehet.
Rátettem a fejem a vállára, az egyik térdem a lábára. a kezem a mellkasára, ő pedig átkarolt mindkét kezével. Mennyei volt. Az arcom az arcánál, szorosan összefonódva feküdtünk. Úgy aludtam el két percen belül, mint akit fejbe vertek.
Letepert, lefogott, csókolt. Végighúzta a kezét a csuklómon, a karomon, a vállamon, a mellemen, lassan, egyesével a bordáimon, a hasamon, a combomon, a fenekemen. Felhúzta a szoknyám, megmarkolt. Leráncigálta a felsőm, egy szempillantás alatt kikapcsolta a melltartóm, játszott a mellbimbómmal. Lejjebb csúszott, csókolta a vénuszdombom, a combom, már ordítottam volna a kíntól: "Csináld mááár!!" Végre belenyalt. Egyre hangosabb nyögések hagyták el a számat, ő pedig csak nyalta, szívogatta, a nyelve hegyével izgatta a csiklóm, végignyalta a kis- és nagyajkakat közben harmonikusan ki-be járt az ujja a vaginámban. Úgy éreztem, menten elvesztem az eszméletem. Nem bírom tovább, érezni akarom őt magamban!! Feltoltam, felpattantam, egymással szemben térdeltünk. Egymásra néztünk: izzott a szeme a vágytól, ez még jobban feltüzelt! Nekiestem, kb. úgy mint 40 év cölibátus után.
Leszaggattam az ingét, fel akartam falni. Fokozatosan ereszkedtem lefelé, kicsit elidőztem mellén, az alhasán, már négykézláb voltam, amitől ő elvesztette a kontrollt és bedurvult. Széttépte a nadrágját, kiszabadította duzzadó ékességét, megmarkolta a hajam és ráhúzott. Az ajkam és a nyelvem szenvedélyes vad táncot jártak, ő diktálta a tempót. A hajamnál fogva most felhúzott, vadul csókolt, ölbe vett, mintha egy zsák tollat vinne, elhurcolt a kanapéhoz, leült, és a farkára csúsztatott. Sírni akartam a gyönyörtől. Keményen markolta a fenekem és húzogatott a farkán fel, le, fel, le, fel, le.... Oh igen, végre az övé vagyok! Éreztem, ahogy a fejembe áramlik a vér, még nem szívtam soha semmit, de nyakamat teszem rá, ez pont az az extázis volt- Lassan elsötétül minden, a testem lebeg, a fejem elnehezül, zuhanok...
Felriadtam. Kinyitottam a szemem, az arcom úszott az izzadságban- A rezzenésre Nate is felébredt.
- Jól vagy?
- Igen, minden rendben.
Ha tudnád mit álmodtam. Oh egek, ez is a legjobbkor! "Legalább az orgazmusig eljutottam volna, most nem haldokolnék a karjaiban! Olyan közel van és mégis távol!"- már maguk a hangok is a fejemben kezdtek elfeledkezni magukról.
Ott volt, ölelt. Amikor nem seggfej, komolyan elhiszem róla, hogy érző ember és imádom, ha ilyen… hogy is mondjam... finom és odaadó... próbál lenni. Ámítás.
Simogattam. Az arcát, az ajkát, a nyakát, a vállát, a mellkasát, mindenütt, ahol értem."Bárcsak valóság lenne!"
Nate ébredezett, olyan beszélgetésfélét folytattunk... Hülyén éreztem magam. Az a bizonyos másnap reggel, csak szex nélkül, és még az az álom is... fantasztikusss. Tegnap részeg volt, én pedig bátrabb, mint a megszokott, egyikünket sem érdekelt a holnap, csak a jelen, igaz nem sikerült túl fényesre, nem teljesedett ki, mégis olyan érzésem volt, mint egy olcsó szerető, mikor eljött a reggel. Semmi csók, semmi tűz, csak halovány valami parázslik... bennem meg a poklok pokla. Nem bírtam magammal, simogattam, érezni akartam, a puncim és a melleim égtek a vágytól. Ha nem érne hozzám, csak letépné a bugyim és belém hatolna, úgyis síkosabb lennék, mint egy frissen csiszolt kori pálya.
Sokszor megdöbbentett mennyire tudta mire vágyom. Jelen esetben mindennél jobban vágytam az érintésére. Benyúlt a pizsim alá, simogatta a hasam, feljebb tévedt a keze, megmarkolta a mellem, elterültem az ágyon, lecsuktam a szemem és élveztem, ahogy kényeztet.
- Meg akarom nyalni a melled!
Magamhoz kaptam, a mellem előtt tartottam a kezem:
- Azt már nem! Én tegnap majdhogynem könyörögtem Neked, hogy vedd le a felsődet, nem tetted, én ugyan miért engednék?!
- Jó. Ha nem hát nem…
Kopogtak, Amie volt. Ideje volt indulni, meló van. Nathant útközben kitettük otthon, egy arcra puszival elintéztük a romantikus búcsúzkodást és mentünk. Egyszerre voltam csalódott és megkönnyebbült.
(folyt.köv.)
Szerintem egyre jobb, nekem is tetszett, gratula!